Konkrétan mit ír Bethlen Miklós?
Olvassuk el nagyon figyelmesen!
Ünnepközi, enyhe napunk
Alkonyatba játszik,
Az udvaron Mira kutyánk
Az ölembe mászik.
Alkonyati szürkületben
Elmereng az ember,
Tavaszi nosztalgiával
Búcsúzik december.
Ahogy boldog lélek rohan
Az öröm lakába,
Úgy száll ünnepközi napunk
Csendes éjszakába.
(Shakespeare 6. szonett - fordítás)
Ne hagyd, ne még megölni szép nyarad
a tél kezétől így idő előtt;
a párlatába sűrített zamat
eltarsolyozva őriz új erőt.
És kölcsönadni nem tilos dolog,
adósod érte boldogan fizet;
ha nincs utód, a tőke nem forog,
magad helyett nevelj akár tízet!
Szent Karácsony napja van,
Kedvünk égig ér;
Még csak hírmondót se hagyott
Mára itt a Tél.
Kint a holdfény simogatja
A házunk falát,
Bent boldog elfoglaltságban
A kicsi Család.
Karácsonyi békés,
Áldott, szép napok;
Minden mosolyban az Isten
Áldása ragyog.
Nincs trafipax, pihen a drón,
nem kell őrszem, csendes a gát,
hivatal sem töri magát,
ma nem agyal újabb adón,
harácson.
Zárva vannak most a boltok,
elcsitult az utcalárma,
csak a templomajtó vár ma:
itt van már a békés, boldog
karácsony.
A kántálók, mint egykoron
örvendenek a kisdednek,
mások meg csak melegednek,
csámcsognak, mint disznótoron,
mákos bejglin, nohaboron,
kalácson.
Karácsonynak Szent Ünnepe
Érkezik ma el,
Isten mindannyiunkat a
Lelkéhez emel.
Ma minden ünneplő ember
Lelki, szent Rokon;
Szeretet és meghatottság
Van az arcokon.
Családomon keresztül ma
Isten van velem,
Borzongatón árad bennem
A Szent Kegyelem.
Karácsonynak Szent Ünnepe
Érkezett ma el,
Isten mindannyiunkat a
Lelkéhez emel.
A Szeretet varázslatos
Régi ünnepére
Költözzön az Otthonodba
Boldogság és
Béke!
Mindenki, akit csak szeretsz,
Boldogságban éljen,
Békében,
Harmóniában
Higgyen és reméljen!
Ideje jött ünnepnek,
Hitnek,
Karácsonyfának;
Boldog karácsonyt az egész
Szép Magyarországnak!
Mi a probléma Zrínyi halálával?
(Shakespeare 2. szonett – fordítás)
Az arcodon ma negyven év nyoma,
s a szarkaláb a bőrön árkot ás,
a test, a lélek ócska temploma,
mohos falán megült a hervadás.
Szemedbe néz egy jámbor ismerős,
kutatva, hol maradt a régi báj,
s te rejtenéd, de héja már redős,
takarni sem tudod, hogy égni fáj.
Ádvent szürke ege alatt
Kopaszak a fák,
Szürke csendbe kapaszkodik
A szürke világ.
Néhány kókadt levél zörög
A vén körtefán,
Már a vén Idő is vágyik
Karácsony után.
A vén Nap ma délben is csak
Lustán szendereg,
Kabátunkat gúnyolódva
Nézi a hideg.
Ádvent szürke ege alatt
Remény-sokaság;
Szent Karácsony jöttére vár
A fáradt világ.
Ádvent szürke ege alatt
Az Isten vezet;
Ádvent szürke ege alatt
Fogom a Kezed.
Az ősz, mint egy kutyakölyök
lábainknál hempereg,
egy fuvallat áthömpölyög:
jönnek a zord „emberek”.
Szeptember sok esőt hozott,
s mert a lomb már rossz kóber,
amit a szűcs nem foltozott,
hát megázott október!
November dúlt dideregve,
ám december jó ember,
azt fütyöli a berekbe’:
nem fázik a hóember!