Blogok

Játék

Tél-oton
(alternatív dalszöveg Neoton dalra)

Augusztus végi partokon
Idült hitetlenség oson.

Rossz, megmondó művészetek
Felett kacag a fergeteg.

Meztelenkedő végzetek
Rettegik az enyészetet.

Augusztus végi partokon
Jelen - posztmodern romokon.

Fekete gólyahad rakott
Avantgárd remetelakot.

Remény fekszik a homokon;
Augusztus végi partokon.

Mysty Kata: Mini ballada az időről
 
Rajtunk mulató
Átutazó,
Elhullató,
tetemre hívó,
az elvesző,
és egy elveszejtő...
Bár teremtő,
 el is temető,
elhullató, - az idő!
 
Hűvösen sír, mint Elmenő,
Tétova, mint Visszajövő!
 
Egy hulla tó, ha lesz jövő!
Tekergő, mint a hold
csillagfűben, égi mezőn.
Részegen iszik a napfényből,
Szaunázik is, ha nincs felhő!
 
- "Nincsen itt térerő,"
ezt kopogja
egy tejúti lakkcipő.

Hermész Triszmegisztosz kés

Apám, lelkedbe nem vájhat már
az idő pengényi csúf karma,
fönt lebegsz ismerős csillagként, 

Álmos késő nyári napon
Ásít a Jelen,
Szunnyad öreg kunyhójában
A Történelem.

A kihunyó emlékek vén
Dajkája, a szél,
Egyfolytában régi, fáradt
Napokról regél.

A profán lelket az Idő
Most üti szíven,
Akiben nem hisznek, nem tud
Hinni semmiben...

Hagyj élni

Uram ne nézd ki folyton vétkezik,
igazabbat, lehet találnál máshol,
kik magukat imáddal felvértezik,
de nézd azt, ki szavakból kovácsol

Feketére festett egek
Alatt minden remény beteg.

Mindig még nagyobb vermet ás
 A profán önmarcangolás.

Hogyha magunkban nem hiszünk,
"Utolsó csatlósok" leszünk.

Feketére festett egek
Alatt boldogság nem lehet

Hit és önbecsülés nélkül
A Felelősség megvénül.

Rövid távú profán görbe
Apró pályán kering körbe.

Feketére festett egek
Távlatot nem lebegtetnek.

Ha messzire nem nézhetünk,
Magunk alatt delelhetünk.

Akinek nem jó a magyar,
Az a leggonoszabb cudar.

Égő lángsugarát ontja a nyár,
kék tó tiszta tükrén fényvillanás.
Idő sodrán, mélán mélyre merül,
arany haja holnap őszbe vegyül.

Színeit árnyalva jön szeptember,
kék egén napsugár még elmereng.
Szellőivel játssza lágy dallamát,
az elmúlás csendes, alt futamát.

Schvalm Rózsa

(2017-08-17)

Megszentelt Nyárutó;
Nap ragyog az égen,
Nagyon várom haza
Drága Feleségem.

Nyárutói napok
Látogatnak sorra,
Készítenek meghitt,
Boldog öregkorra.

Szépen múlik a Nyár,
Éppen úgy, mint régen,
Megszentel Nyárutó
Áll a faluvégen.

Gábor menő üzletember,
gabonát visz Gabonba,
s helyette majd száraz kender-
liszt kerül a vagonba.

Az egykori „big” bandából
csak ő maradt egyedül,
de a múlttal már nem számol,
más húrokon hegedül.

Az Ég gondot viselt rája:
fagyit az Új Soron nyal,
ott épül a palotája,
hét cirádás toronnyal,

klímával vagy kilenc szoba,
pezsgőfürdős medence,
lesz csavaros kőoszlopa,
márványlapos kredence.

Kovácsoltvas „ántik” lámpa,
ólomüveg a bura,
most a garast veszi számba,
kell a cifra kapura.

Áldott kenyér

Beérett az áldott vetés
- Szent Istvánkor kenyérszegés -,
új kenyérből apró falat
ledönthetne minden falat,
amit emelt a gyűlölet:
testvér, barát ellenség lett.

Mennyi kíntól terhes a múlt,
gyarló ember mégsem tanult:
fogva tartja kényszerképzet
- érte tapos, fogy a nemzet.
Hamis szónok uszít vadul,
igaz érték veszik, fakul.

Új kenyerünk szentelt, áldott:
békítse meg a világot,
jusson elég minden napra,
úgy várhassunk a holnapra.

Gonosz számítógéphibák,
Gágognak - akár a libák...

Ördög akárhová vesse,
Nem válaszol
Ez se
Az se...

Tovaterjednek a bajok;
Az ördög valahol vihog,

A vén virtuális svihák...
Gonosz számítógéphibák