Eljövendő Múltnak
Hármas keresztútja,
Hogy melyik vihet Jövőbe,
Azt Isten megsúgja.
Hármas keresztúton
Három távlat éled,
De három közül csupán az
Egyikben van Élet.
Régi boszorkányok
Téridő-tanyája,
Új pusztító elrendelés
Áldozatát várja.
Ha Szeretet nincsen,
Csak a doktrínája,
Dagadtra hízik rajtunk a
Végzet szürke mája.
Családra?
Jövőre?
Vagy látszatra futja?
Előttünk a jövendő Múlt
Hármas keresztútja.
Minden gondolatomban nálad időzöm,
Féltő aggódásimat mind - mind legyőzöm.
Várom az érkezésed...
Boldogulásod hírét, hogy ölelhessük
egymást ismét. Nemcsak égő szavak mentén...
Bolyonghassunk így együttlétben, te meg én.
A békénk félszigetén,
Reményt táplálhat az otthonunkba lépés.
Bár tovább sodor téged a gyáva kényszer,
Kiegyezem véle ésszel,
Ragyogj, mert Te vagy az ékszer!
Várom nappal, várom éjjel...
Angyali hírveréssel..
Üdvözít a belső igen, és a nem...
Hór-völgyi ringató
Milyen derűs a világ,
itt a Hór-völgyébe.
Virul a rét, a mező,
csokrot köt kezembe.
Virul a rét s a madár,
csicsereg fülembe.
Túrabakancs ide jár,
csak a Hór-völgyébe.
Lábad fárad? Rá se ránts!
- itt a Hór-völgyébe.
Pihenteted majd Bogács,
áldott gyógyvízébe.
Pedagógus napra - szeretettel :-)
A Kis-Trianon-kastélyban
Örök etikai éj van...
A boldogtalan épület
Rojtos győzelemtől beteg.
Ostoba balítéletek
Zúztak porba becsületet.
Ködös téli éjszakékon
Szellemtől retteg a mákony...
Kehes Trianon-szindróma...
Ördög bújt a koporsóba...
A Kis-Trianon kastélyban
Renyhe, gazdasági Tél van...
Frakkos, gyarmattartó-salak;
Kenetteljes, hazug szavak.
Sunyi, profán haszonlesés;
Vigyorgó sárkányfog-vetés.
Göthös Trianon-szindróma,
Pedagógus napon
Pedagógus napon
a Napom még szebben,
szememtől is ragyog.
Pedagógus napon,
muzsikáló szívem,
úgy dobog fennhangon.
Virágtól a tanár
virágzik, a gyerek
meg tőle, mint egy sztár...
De csak jól és szépen,
Kimunkálni érdem...
Szemmel a vetésen.
hálatelt, jó kedvvel
a nyár kapujában
édesebb a teher.
Hálát érlel a nyár,
a tudásra szomjas.
Vágya az aratás...
...
A gazdag, szép lelked,
gazdagít másokat!
Az arat, 'ki vetett!
Nem vész a semmibe,
Az éhes eszi meg,
kitöltve a mindent!
A gazdag , szép lelked,
kitöltve a mindent
gazdagít másokat!
Nem vész a semmibe,
Az éhes eszi meg,
Az arat, 'ki vetett!
Pünkösd áldott napjaiban
Feltámadás szele suhan.
Kékben tündököl fent az Ég,
Jövőt sóhajt a Messzeség.
Békében Rész az Egésszel;
Az Istennel kéz a kézben.
Vad rációk Hitbe hullnak;
Profán szavak elnémulnak.
Friss Remény új kamásliban,
Pünkösd áldott napjaiban.
Mától egy évvel megint öregebb vagy,
Te kicsi Gyöngyöm,
Drága Anikóm.
Egy percre megállsz az idő-hegyen..
Ma nagyon-nagyon szép napod legyen!
Lehet talán még
Sok-sok boldog évünk,
Egymásnak maradunk,
Amíg csak élünk.
Magam adom,
Te magadat adod...
Legyen nagyon szép
Születésnapod!
Felettünk a magas Ég,
Siránkozni,
Panaszkodni
Az Élethez
Nem elég.
Siránkozni,
Panaszkodni
Semmire se lesz elég.
Siránkozni nem elég,
Profán korban,
Profán sorban
A magas Ég
Messze még...
Profán korban
Profán sorban
Minden Élet
Messze még...
Siránkozni nem elég
Isten a Jövő
Pedálját
Fáradtan,
De hajtja még...
Isten a Jövő pedálját
Hajtja még...
Siránkozni,
Panaszkodni
Elcsüggedni
Nem szabad és
Nem elég,
A pompás tűzlángok még pihennek,
az ég alján találkoznak a színek,
odaér a nap: veszi az ecsetet,
s halvány rózsaszínre festi az eget.
A színeket nem látja markánsaknak,
szünetet tart, s kever bele pirosat.
A napnak aztán mennie kell tovább:
és maga után hagyja az éjszakát.
Merre ment el Május,
Kedves virágárus...
Szél hozta, szél vitte,
Esőbe temette.
Életre kelt mágus,
Stafétabot árus...
Jöttét adja tudtul,
Nyár felé fut utunk.
Mint tudjuk, Június!
Nyárelő "unikum".
Érik a cseresznye,
Gyönyörű menyecske!
Miután leszedte...
Fülére tehette.
Meggypiros ajkára
Csókot csen a párja!
Nyári a ruhája,
Szereti Babája!
Amíg a nap ragyog,
az érzés nem halott!
Forr is már a vére,
Tán meg is hal érte.
"Kelj fel,és járj!"
Ember,
nem mozogsz, pedig kellene,
a mozgáshiánynak leszel betege,
"kelj fel, és járj":
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
ne légy pipogya, gyenge féreg,
a földből is kiszedlek,
elindítalak, hogy járj:
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
gondolkodj: ne alázd meg magad,
legrangosabb te vagy a nap alatt,
elveszíteni kár:
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
az idő megbénított: ne engedj neki,
nem ő, te vagy valaki,
de az időd eljár:
ne mondd, hogy mindened fáj!
Holnap beköszönt a Nyár,
Forrong a Nap-katlan,
Felhúzott Kikelet-rugó
Júniusra pattan.
Nyár-istennő trónra ül,
Verőfény felette,
Trónját az elmúlt rossz, cudar
Télen építette.
Lehet, hogy rossz előjelek
Akadnak ma bőven;
Holnap beköszönt a Nyár,
Bízzunk a Jövőben!