Blogok

Zöldül

 
 
Zöldül a zsenge búza-határ, 
arra kaszás még hálni se jár, 
ám alig sarjad, 
máris a varjak 
szürke subája vigyázta az út.
 
Messzi rögökre szálldos a nyár, 
kíséri vándor fecske dal-ár, 
ördögszekéren 
céda remények 
kötnek a talpára útilaput. 
 
Hull a virágszirom, mind elalél, 
csendesedő ütemet ver a vér, 
léted a játszma, 
parázson jársz ma, 
nem tudod, ki teszi le az adut.

Eljövendő Múltnak hármas keresztútján

Eljövendő Múltnak
Hármas keresztútja,
Hogy melyik vihet Jövőbe,
Azt Isten megsúgja.

Hármas keresztúton
Három távlat éled,
De három közül csupán az
Egyikben van Élet.

Régi boszorkányok
Téridő-tanyája,
Új pusztító elrendelés
Áldozatát várja.

Ha Szeretet nincsen,
Csak a doktrínája,
Dagadtra hízik rajtunk a
Végzet szürke mája.

Családra?
Jövőre?
Vagy látszatra futja?
Előttünk a jövendő Múlt
Hármas keresztútja.

 

Várom érkezésed

Minden gondolatomban nálad időzöm,
Féltő aggódásimat mind - mind legyőzöm.
Várom az érkezésed...
Boldogulásod hírét, hogy ölelhessük
egymást ismét. Nemcsak égő szavak mentén...
Bolyonghassunk így együttlétben, te meg én.
A békénk félszigetén,
Reményt táplálhat az otthonunkba lépés.
Bár tovább sodor téged a gyáva kényszer,
Kiegyezem véle ésszel,
Ragyogj, mert Te vagy az ékszer!
Várom nappal, várom éjjel...
Angyali hírveréssel..
Üdvözít a belső igen, és a nem...

Permanens

 
Onnan érkeztem, ahol tombolnak a szelek,
ahol a jó és a rossz egymással enyeleg -
onnan, ahonnan jönni nem szoktak emberek...
de engem ide küldtek; kacagok, szenvedek.
 
Arrafelé a népek szótalanok, s vakok,
a lélekvirág hervad, az út nem kanyarog -
ott senki sem kéri, hogy holtért virrasszatok;
a gondolat lecsorog, ha a fény ráragyog.
 
várok
 
nincsenek velem mások -
én magammal vagyok.
 
(2017. május)

Hór-völgyi ringató

Hór-völgyi ringató

Milyen derűs a világ,
itt a Hór-völgyébe.
Virul a rét, a mező,
csokrot köt kezembe.

Virul a rét s a madár,
csicsereg fülembe.
Túrabakancs ide jár,
csak a Hór-völgyébe.

Lábad fárad? Rá se ránts!
- itt a Hór-völgyébe.
Pihenteted majd Bogács,
áldott gyógyvízébe.

Trianon-szindróma

A Kis-Trianon-kastélyban
Örök etikai éj van...

A boldogtalan épület
Rojtos győzelemtől beteg.

Ostoba balítéletek
Zúztak porba becsületet.

Ködös téli éjszakékon
Szellemtől retteg a mákony...

Kehes Trianon-szindróma...
Ördög bújt a koporsóba...

A Kis-Trianon kastélyban
Renyhe, gazdasági Tél van...

Frakkos, gyarmattartó-salak;
Kenetteljes, hazug szavak.

Sunyi, profán haszonlesés;
Vigyorgó sárkányfog-vetés.

Göthös Trianon-szindróma,

Megjelentél-szonett

Megjelentél-szonett
 
Nem tudom milyen nap volt - nem vasárnap-
már este volt, vagy csak késő délután,
mikor az illat helyet kér magának,
és már foltok szakadnak a fényruhán,
 
a házakon lopózni kezd az árnyék,
míg a nap messziről még visszanézett,
s a fák hajlongó ujjbegyére ráég,
az utolsó pipacsvörös igézet.
 
A szürkületben eltűnődve álltam,
csendekbe dobbanó, feszült erekkel,
és nyugtalanságomból kitaláltam,
 

Pünkösd – június 4.

 
 
Tar bozótok tüskeágán
- innen épp a jó szem rálát -
vén utókor büszke-kábán
gombolyítja álmodását.
 
Szél se füttyög, lóg a lába
már a tikkadt némaságnak,
míg a percet óra váltja,
éjszakáim rám találnak.
 
Égő csend az ég malasztja,
bőrömön ma átszivárog,
mintha Isten széthasadna,
s lelke vére folyna rátok.
 
 

Pedagógus napon

Pedagógus napon

Pedagógus napon
a Napom még szebben,
szememtől is ragyog.
 
Pedagógus napon,
muzsikáló szívem,
úgy dobog fennhangon.
 
Virágtól a tanár
virágzik, a gyerek
meg tőle, mint egy sztár...
 
De csak jól és szépen,
Kimunkálni érdem...
Szemmel a vetésen.
 
hálatelt, jó kedvvel
a nyár kapujában
édesebb a teher.
 
Hálát érlel a nyár,
a tudásra szomjas.
Vágya az aratás...

...

Pünkösd áldott napjaiban

Pünkösd áldott napjaiban
Feltámadás szele suhan.

Kékben tündököl fent az Ég,
Jövőt sóhajt a Messzeség.

Békében Rész az Egésszel;
Az Istennel kéz a kézben.

Vad rációk Hitbe hullnak;
Profán szavak elnémulnak.

Friss Remény új kamásliban,
Pünkösd áldott napjaiban.

Boldog születésnapot, drága Anikóm!

Mától egy évvel megint öregebb vagy,
Te kicsi Gyöngyöm,
Drága Anikóm.
Egy percre megállsz az idő-hegyen..
Ma nagyon-nagyon szép napod legyen!

Lehet talán még
Sok-sok boldog évünk,
Egymásnak maradunk,
Amíg csak élünk.

Magam adom,
Te magadat adod...
Legyen nagyon szép
Születésnapod!

Felriadnak-szonett

Felriadnak-szonett
 
Halkan, magamnak súgtam, még maradj itt,
ne teljesüljön riadt másvilágom,
örökre akartam, de az arasznyit
is önző módon, vég nélkül kivárom.
 
Csendjeinket már mindet elkísértük,
tán senki sem beszélt hang nélkül annyit,
és nem érdekel, hogy gyarló miértjük,
dobbanásaink közt zúgva kihallik.
 
Lehetne dal, hogy ütemében halljad, 
csendedet még őrizgetem magamnak,
mint gyors ölelésben elfojtott erő,

Felettünk a magas Ég

Felettünk a magas Ég,
Siránkozni,
Panaszkodni
Az Élethez
Nem elég.

Siránkozni,
Panaszkodni
Semmire se lesz elég.

Siránkozni nem elég,
Profán korban,
Profán sorban
A magas Ég
Messze még...

Profán korban
Profán sorban
Minden Élet
Messze még...

Siránkozni nem elég
Isten a Jövő
Pedálját
Fáradtan,
De hajtja még...

Isten a Jövő pedálját
Hajtja még...

Siránkozni,
Panaszkodni
Elcsüggedni
Nem szabad és
Nem elég,

Naplemente

 
 A pompás tűzlángok még pihennek,
az ég alján találkoznak a színek,
odaér a nap: veszi az ecsetet,
s halvány rózsaszínre festi az eget.
 
A színeket nem látja markánsaknak,
szünetet tart, s kever bele pirosat.
A napnak aztán mennie kell tovább:
és maga után hagyja az éjszakát.
 
 

Nyárelő "unikum"

Merre ment  el Május,
Kedves virágárus...
 
Szél hozta, szél vitte,
Esőbe temette.
 
Életre kelt mágus,
Stafétabot árus...
 
Jöttét adja tudtul,
Nyár felé fut utunk.
 
Mint tudjuk, Június!
Nyárelő "unikum".
 
Érik a cseresznye,
Gyönyörű menyecske!
 
Miután leszedte...
Fülére tehette.
 
Meggypiros ajkára
Csókot csen a párja!
 
Nyári a ruhája,
Szereti Babája!

Amíg a nap ragyog,
az érzés nem halott!

Forr is már a vére,

Tán meg is hal érte.

... nélküled

 
zúgó tenger lettem, mi habjába fullad;
örvények torkában vergődő hullámzás -
világítótorony, ahol nem ég lámpás...
emlékfényben sejlik, haza sosem juttat.
 
Otthont vesztett lélek, ki testében bujkál;
helyét nem találva csatangol, míg várja,
hogy egyszer majd újra kinőjön a szárnya,
hamarabb, mint mikor repülést hazudtál.
 
(2017. május)
 

"kelj fel,és járj!"

  "Kelj fel,és járj!"
Ember,
nem mozogsz, pedig kellene,
a mozgáshiánynak leszel betege,
"kelj fel, és járj":
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
ne légy pipogya, gyenge féreg,
a földből is kiszedlek,
elindítalak, hogy járj:
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
gondolkodj: ne alázd meg magad,
legrangosabb te vagy a nap alatt,
elveszíteni kár:
ne mondd, hogy mindened fáj!
Ember,
az idő megbénított: ne engedj neki,
nem ő, te vagy valaki,
de az időd eljár:
ne mondd, hogy mindened fáj!

Holnap beköszönt a Nyár

Holnap beköszönt a Nyár,
Forrong a Nap-katlan,
Felhúzott Kikelet-rugó
Júniusra pattan.

Nyár-istennő trónra ül,
Verőfény felette,
Trónját az elmúlt rossz, cudar
Télen építette.

Lehet, hogy rossz előjelek
Akadnak ma bőven;
Holnap beköszönt a Nyár,
Bízzunk a Jövőben!

Oldalak