Áprilisi éjszakában
Esőcseppek szél-kaptárban.
Bóbiskol a föld, míg virrad,
Takarója - esőillat.
Gondolatok szóvá érnek,
Régi vágyak visszatérnek.
Pihen a jó szándék lágyan,
Áprilisi éjszakában.
Vers leszek
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A Szépség izgat és igazgat
A Virág csodavilága!
Minden évelő virág egy szó,
Szirmok között a mondandó...
Versimák; - vallatnak, vallanak
Sokkal többet a szavaknál.
Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..
Újjáépít
Reményeket,
Hiteket.
Először tört át a Nap
A vén fagyon...
Valamikor
Egy régi, Szent
Tavaszon...
Eljön az igaz Béke
Majd
Egy napon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon...
Felengednek az utak,
A Nap ragyog;
Újjáélednek
A célok,
Távlatok...
Egyszer majd
Isten néz be az ablakon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon.
Elűzi a pesszimizmust,
A telet,
Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..
Helyzetkép
Boldogságos Kikeletben
Jövőt alkothat az ember.
Szép Szeretet-hétköznapok;
Élet értelme itt ragyog.
Szeretet, Család, Kikelet,
Meg tiszta lelkiismeret.
Boldogságos Kikeletben
Él az ember - Szerelemben.
Körtefánk virágba borult,
Kikeletkor szépül a Múlt.
Elvetett Szeretet kinő;
Ma van a tegnapi jövő.
Boldogságos Kikeletben
Ezer titok fátyla lebben.
Nem trónol kegy uborkafán,
A Boldogság sose profán.
Egységben jelen magunkkal,
Boldogságos szent Tavaszban.
Ez, a keményszívűek éjszakája,
a rideg kőfalon nem jut át semmi.
Itt nincs báj, csillogás, illó szerelem,
de vannak könnyek, melyek kínnal jönnek,
tévelygő reménytelenség, bús mélység,
s lent ülünk fény nélkül a kétség, meg én.
Virágzik a kertem,
Árad a Tavasz;
Amit a pénz-erkölcs hirdet,
Soha nem igaz.
Jelenkor a Felnőtt,
Jövő a Gyerek;
Apák és Anyák nevelnek,
Sose genderek.
Minden meghitt Otthon
Csodapalota;
Az emberi lényeg Isten
Örök otthona.
Virágzik a kertem,
Szent a Kikelet,
Házastársunk Szerelmében
Az Isten szeret.
Egész világ bűnének súlyos terhe,
nyomta vállad a kereszten, Jézusom.
A világ, ó a világ, nem értette,
s ma is oly sokan haladnak tévúton.
Kínok között kihullott, drága véred,
elfedezi múlt, jelen, s jövő bűnét.
Ember, fogadd el, tévutadról térj meg
ne fordulj el tőle önhitten, büszkén.
Életet nyer, ki hittel tekint fel Rád,
betölti a szívét Isteni béke.
Öröklét az övé, s a feltámadás,
beragyogja útját kegyelem fénye.
Schvalm Rózsa
(2017-03-30)
VASÁRNAP
Május 16.
08 25
Westerhoven
Eindhoventől 15 kilométerre délnyugatra
Hollandia
A nagy berek fél fele nád,
nádsípon szól a szerenád.
Három füstös rigó fújja,
peng a cinke sarkantyúja.
Harminc nap és harminc éjjel
a böjti szél hordja széjjel.
Csér csőrétől zeng a halom,
lesz itt vidám lakodalom!
Varjú vág egy avas diót,
érti a csíz a csíziót.
Meglesi a fülemüle,
hogy a neje fészkén ül-e.
Unokámnak mesét mondok,
miért undok a vakondok:
alagsori vakondlakon
nem lát ki a vakablakon.
Márciusi virradatok;
Tenni - a legnagyobb titok.
Tavasz fürdette rossz utak;
Jégmentes a Jelen-patak.
Tavasz a szélvédő mögül;
Csupán az Öröm könyörül.
Márciusi virradatok,
Az út szélén por kavarog.
Szent szavak végzettel pörbe...
Előzget a profán törpe.
Szeszélyes Jövő kanyarog;
Márciusi virradatok.
Kire vársz, kis madár,
Párra vágysz, nem vitás!
Csalogasd szép dallal,
Társra így találsz majd!
Addig is énekelj!
Vidámság fészket lel,
Hanghegyed s kottája,
Aranyló faága.
MystyKata
http://www.magyarparnasszus.hu/blog/nyitnikek
Vajon a Múlt állandó-e?
Vagy relatív tán az is?
Jéggé fagyott tényekből áll,
Vagy e szemlélet hamis?
Ami egykor volt és elmúlt,
Le van zárva végtére,
Vagy távol jövő formálja
Azt a maga képére?
Ami elmúlt, az örökre
Tűnik el a múlt-soron,
Vagy esetleg módosulva
Térhet vissza egykoron?