Blogok

Istent sohasem lehet megkerülni

Beküldte lnpeters - 2017, március 6 - 19:21

Istent sohasem lehet megkerülni…

Mondták halottnak,

Sosem létezőnek,

Hogy butaság teremti a Teremtőt,

Vagy puszta félelem…

Nélküle mégsem élhet

Semmi sem…

 

Magunk teremtünk majd Isten helyett

Itt lenn a Földön paradicsomot

Szent erőszakkal,

Osztályöntudattal,

Egyszerre véget ér az elnyomás,

És lesz helyette majd

Valami más…

 

Erőszak erőszakot eltöröl,

Jön a dicső világforradalom,

És osztály nélkülivé változunk,

Így hangzott a bolond bölcsek szava…

Nincs kivétel

Beküldte Mysty Kata - 2017, március 6 - 13:09

Mysty Kata: Nincs kivétel


Parázs fészkében még vársz.
Nem társam, hisz figyelme trehány,
Olaja sincs, gyutacsa nehány!
Parázs fészkében még vársz.
 
Kúszó lánggyíkok - térden!
Gyarlón, sebben, mind-mind kivérzett,
Nincs kivétel, mindahány értem...
Kúszó lánggyíkok térden!
 
Büszke lángnyelv kin nevet?!
Rajtam, rajtad,  a világ szeme!
Mégis, mégis kiutat keres,
Büszke lángnyelv kinevet?!
 
Mysty Kata: Nincs levegő  -

Parázs fészkében ülök,

Alkony-liturgia

Beküldte lnpeters - 2017, március 5 - 22:20

Bíborpalástot ölt az alkonyat,
S mint vén pap, néz a lét-gyülekezetre.
Arcán sötét, körkörös est-bozont,
Mögötte a szentély:
A Horizont...

Alkony-liturgia...
Csak Istennek kell megszólalnia...

Alkony-aranyban pompáznak a fák...
Isten temploma
Az egész világ...

Várom a jöttöd

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, március 5 - 19:49
Alkonyi órán csend motoz éppen,
fekszem a szófán, sírva az éjben.
Síri-magánynak szelleme kísért,
hittem a nyárnak, vágyakat ígért.
 
Régi szerelmünk ködbe veszett már,
árva a lelkünk, benne sötét jár.     
Boldogan, önként lettem az őröd, 
nézem az ösvényt, s várom a jöttöd. 
 

Fojtogató hétköznapi gondok

Beküldte lnpeters - 2017, március 4 - 22:45

Fojtogató hétköznapi gondok;
Sohasem nyugszanak a bolondok...

Sok kakasnak, ha van szemétdombja,
Kukorékolás a legfőbb gondja.

Sűrű a kis célú serteperte,
Tyúkperek kotkodácsolnak szerte.

Fojtogató hétköznapi gondok;
Világ ellenére vagyok boldog.

Hajtások

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, március 4 - 19:16
Vértelen hónapok,
szürkés-fehér hetek -
intek egy utolsót...
messzire menjetek.
 
Amott, túl a sarkon,
hogyha befordultok -
mínuszok költöznek,
a morcosabb duzzog.
 
De megállni nem kell,
haladjatok tovább -
majd ők kiegyeznek,
s pirul a pipogyább.
 
Arrébb köt fülvédőt
dérmenyecske ángyom -
a pörgő motringgal
lábnyomotok játsszon.
 
Tempósan, tempósan,

Tél-tépázta tegnapok

Beküldte lnpeters - 2017, március 3 - 23:42

Tél-tépázta tegnapokra
Itt az új Tavasz-Jelen,
Múlt-ládába zárul a fagy,
Meg a kétség hirtelen.

A Tél minden hozadéka
Múlt hideg kövére ül,
Helyettük az embereknek
Tavasszal tán jobb kerül.

Havas, jeges kényszerpálya
A Múlt öblében marad,
Kikeletkor kivirágzik
Majd a szabad akarat.

Könnypatak

Beküldte Mysty Kata - 2017, március 3 - 21:25

Mysty Kata : Könnypatak

Kék eget altat,
Gyöngyöző patak.

Kanyarog a part,
Útja port kavar.

Néhol még avar
Csöndjében matat,

Mocorgó tarack.
Némaság halad

Az úton, halat
Keres, vár a sas.

Kavics, kő akad,
A lábam alatt.

Állok egymagam,
Folyik bár szavam,

Egyre fogy, apad,
Ez a könnypatak.

Uballit háza - XIII.

Beküldte lnpeters - 2017, március 2 - 21:46

Hol is tartott? Nem hagytak-e hátra valami akaratlan üzenetet? Egyikük sem annyira tapasztalt, hogy teljes mértékben képes legyen elrejteni a szándékait! Valamivel biztosan elárulták magukat, csak meg kell találni! Lássuk! Éppen Theodora kis kézitáskája volt soron.

  • Kiüríteni!

Rúzsok, szemceruzák, női pipereholmik hullottak elő.

  • A belső részeit is!

Zipzárak zörrentek, és megint kiesett néhány apróság. Ninurta sorra végignézte őket. Értéktelen kacatok!

Mese - mindörökké

Beküldte lnpeters - 2017, március 1 - 23:06

Sokszor eltemették,
Mégis újra él,
Amíg ember lesz a Földön,
Mindig visszatér.

Örökifjú mese
Nem lesz vén kacat,
Íróasztal-doktrínákon
Hangosan kacag.

Cselekménytelenség,
Sápadt, hervatag,
Ami már holtan született,
Hulla is marad.

Szomorú profánság
Holttá keserül,
A vérbő, vidám mese meg
Újjá nemesül.

Testetlen bűbáj

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, március 1 - 19:18
(Korfesletten c. versem utózengéje)
 
A szerelemről sem tudtam semmit.
Véremben lapult, tévelygett rajtam.
A kitörésben megrögzötten hitt:
a szenvedély minden titkot felnyit.
Szemérem hullik, abroncs lepattan.
 
Belém-bolondult és őbelé... én.
Lobogó tűzben a láng égig szállt;
csókmartalékunk izzott pernyéjén.
Hamar hamuvá vált a szív szélén.
Abban kutattam jövőm-talizmánt.
 
... a szerelem tud rólam valamit.

Langyos csendben

Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2017, március 1 - 08:46

Szepesi Zsuzsanna
Langyos csendben

Aranyos napfény csorog arcomon,
a langyos csendben szívem elmerül;
derű, nyugalom körém békét fon,
kis szigetén nem vagyok egyedül:
mert ez a béke felidéz álmot,
közösen megélt szép emlékeket,
mire a lelkem sóváran vágyott,
`s benne az öröm teljessé lehet.
Lehunyom szemem: egy színes álom
valós képei ringatnak lágyan;
velük a jelent is megtalálom,
mert te vagy nekem, és őrzöd vágyam.

Fáradt Hold fénye regél

Beküldte lnpeters - 2017, február 28 - 23:02

Fáradt Hold fénye regél;
Az Idő peregve él.

Szeles alkony-paplanát
Most növi ki a világ.

Távoli csillagködök;
Lét és az Idő - örök.

Fáradt Hold fénye regél
Vénülő Lét mendegél.

Alamuszi, vén korok;
Fekete lyuk tántorog.

Sunyi anyagelv hebeg;
Hallgatnak a fellegek.

Jövőt fél, vagy vár a szél;
Fáradt Hold fénye regél.

Az Idő Temploma

Beküldte lnpeters - 2017, február 27 - 23:23

Valami mindig összeér,
Valami mindig visszatér,
Valahol apró pontocskává
Változik át
A Tér.

Valami mindig tétova,
Valahol soha nincs soha,
Valahol kongva magasodik
Az Idő
Temploma.

A főhajó: sötét torok,
Toronypár búsan ácsorog,
Valahol néma csendben várnak
Az
Idődémonok.

Valahol mindig zúg az ár,
Valaki mindig visszavár,
Az elhagyott időotthonban
Most is áll
A Vár.

Oldalak