Blogok

Hűséges a madár

Beküldte kékszem - 2017, február 18 - 13:31

Jajong a kismadár,
keresi a párját,
nyugtalanul repdes,
nem kíméli magát.

Magányos a madár,
él a párja nélkül,
amely elszállt messze:
s ő is oda repül.

Talán megtalálja,
s fészket raknak újra,
visszaemlékeznek
a régi dalokra.

A kedves csicsergés
hangzik napokon át,
a hűséges madár
nem hagyja el párját!


 

Szerelemmel áld az Isten

Beküldte lnpeters - 2017, február 18 - 00:09

Szerelemmel áld az Isten,
Üdvöt hullat szerteszét,
Hűséges szerelmespárok
Érezhetik a Kezét.

A világ alaptörvénye,
Amiből Jövő terem;
Isten legfőbb adománya:
A hatalmas Szerelem.

Isten él a Szerelemben,
Ahol semmi sem profán.
Istent is a Kedvesünkben
Szerethetjük igazán.

Szerelemmel áld az Isten,
Jóindulattal szeret,
Ad életcélt, boldogságot,
Szép Családot, Gyermeket.

Gyermekek voltunk egykoron,
Anyák és Apák leszünk,
Célt, értelmet ad létünknek
Kedvesünk és

Hóvirágsóhaj

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, február 17 - 18:57
 
Terasz mellett, garázs előtt...
hóvirágok ébredeznek.
Félszeg hangjuk intőn kérlel:
óvjál minket, ne sebezz meg.
 
Törékenyek, zsengék vagyunk...
épp olyanok, mint az élet.
Karunk gyenge, arcunk fehér,
de zöldünkkel tavasz éled.
 
Köszöntjük a kert lakóit...
utcán, erdőn minden növényt -
hagyjál minket itt a földben,

Uballit háza - XI.

Beküldte lnpeters - 2017, február 16 - 22:03

SZOMBAT

Május 15.

08 35

 

Róma

Olaszország

 

  • Érdekes hétvégém lesz a jóvoltodból! — mondta Ligi, és nagyot húzott a Frazertől kapott whiskys üvegből.
  • Nono! — fogta le a karját Sir Robert. — Ne ilyen mohón! Van már használható fénykép?

Ligi a számítógépe képernyőjére nézett.

Mindjárt érkezel

Beküldte Csilla - 2017, február 16 - 16:05
 
 
Meleg szobámnak ringatózó csendje
körülfog, mintha élő teste lenne,
lágy dallamok közt lámpafény ragyog
és táncra kelnek lassú sóhajok.
 
A konyhakőre hulló holdnegyedben
kis házimacskánk karcsú árnya lebben,
ő lesz a béke szobra, hős kölyök,
ha majd az étel készen gőzölög.
 
Szív-vánkosomnak tollpihéi szállnak,
utat terítve már a testi vágynak
eléd sietnek fénybeszőtt-puhán,
szerelmes álmok rajzó ritmusán.

Ködfelhő a világ felett

Beküldte lnpeters - 2017, február 15 - 23:06

Ködfelhő a világ felett,
Fasorban sincs még Kikelet.

Vén Fagy - páncélos darabont;
Övé a ködszürke porond.

Hallgatagok az emberek,
Vicsorog az idült hideg.

Ködfelhő a világ felett;
Úgyis túléljük a telet.

Isten mosolyog - nem nevet;
Ködfelhő a világ felett.

Szótlanul

Beküldte Csilla - 2017, február 14 - 22:23
 
 
Az arcod nézem szótlanul,
szemedre könnyű pára hull.
Emlékek égi lángja lobban,
mosolyra gyúl a csillagokban.
 
A jóra gondolj, mondanám,
s úgy őrizz kettőnk volt-dalán,
foltot ne hagyj a lelkemen,
mikor kezed elengedem.
 
S a szívre csendet szór a szél,
levetve terhét útra kél.
Bocsáss meg, kérlek, arcom pírban,
hogy elbúcsúzni mégse bírtam.
 
 

Köszönöm !

Beküldte Mysty Kata - 2017, február 14 - 21:18

Mysty Kata : Köszönöm!

A szükségem megérzed...
Köszönöm, hogy megértesz!

Megteszed, mit óhajtok...
Meghallod mély sóhajom.

Vágyaimat meglesed,
Amit kérek, megteszed

Nem is leszek elesett...
Kezed fogja kezemet.

Elestemben fölemelsz,
A Tiedet megmented.

Törvényed a szeretet!
Keresésben szüntelen.

Paripám

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 14 - 15:35
Paripám hej, gyere vágtázz!
Lobogó, hűs, puha szellő 
viszi szét most a hajunkat,
s idekinn új csoda vár ránk. 
 
Süt a Nap még, gyere fussunk,
ez a szépség, üde látvány,
a miénk lett e világ már,
a dalunk zeng, s tavaszunk jő. 

Nagy kérdés

Beküldte hubart - 2017, február 14 - 09:43

Kovács úr, ön hazamehet
– szól az elmegyógyász –,
jobban van, ült itt eleget,
túlterhelt a kórház!

No de mi az, nem is örül?
Taxit hívjak önnek?
A helyére úgy tíz körül
új betegek jönnek!

A páciens némán bámul,
mint aki nem érti
e nagy áldást, ami rá hull,
majd merészen kérdi:

Doktor úr, a lovam hol van?
– amaz meg is retten –
Eddig Napóleon voltam,
Kovács hogyan lettem?!

Vers két szólamra

Beküldte kékszem - 2017, február 13 - 19:06


közel                   vagy
látlak                   szemed
barna                   hajad
fekete                   lófarokba
rakva                    hordod
elragadóan           gyönyörű
vagy                      megtartalak
magamnak            öregen(is)  
enyém                   vagy
              2.
közel vagy látlak
szemed barna a hajad
fekete lófarokba
rakva hordod gyönyörű
vagy megtartalak
magamnak öregen (is)
enyém vagy


 

Álomsodró

Beküldte Csilla - 2017, február 13 - 18:43
 
 
Pipára gyújt az est, s az álmait szitálja.
A föld kacattal telt mozgó, poros bazár.
Dús szürkületbe lép az ég habos lilája,
a ház mögött kuvik suhan, toronyra száll.
 
Szemergő csend dobol, egy ócska háztetőre
leszórja álmosan didergő cseppjeit,
az éj a holnapok sovány nyomát benőtte,
sűrű ködökbe hull a zengető zenit.
 
Kitárt kapuk fölött a szél köröz borongva,
örök letűnt időt idéz, s magára vesz,

Úton járó Télutó

Beküldte lnpeters - 2017, február 12 - 23:33

Úton járó Télutó
Bandukol sietve,
Vén Tél és ifjú Tavasz közt
Egyensúlyt keresve.

Szürkülő hócafatok
Lassan olvadoznak,
Frissülő fürge hajnalok
Kora tavaszt hoznak.

Még a legkeményebb Tél
Sem örök - csak árva;
Úton járó Télutó
Kudarcra van szánva.

Oldalak