Régen várt napsütés
Ragyog ékesen,
Bízunk benne, hogy a Tavasz
Gyorsan itt terem.
Ragyogó verőfény
Kint az udvaron,
Örök Nyár maradhat bennem,
Hogyha akarom.
Születő Tavaszban
Újjászületünk,
Anikóval,
Boldogságban
Fut az Életünk.
A Tavasz első szombatja
A Telet kamrába rakja.
Fagyot, ködöt nem siratunk,
Mosolyog az öreg Napunk.
Felül bárányfelhő-sereg,
Integet a friss Kikelet.
A Tavasz első szombatja
Jövőnket kezünkbe adja.
A sorsot élére rakja
A Tavasz első szombatja.
Tavasztündér
Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.
Csörgedező patakokba
fickándozó halat rak,
hogyha arra tévedsz, ember,
madárdalt is hallgathatsz.
Varázspálcával varázsol
a szívünkbe nyugalmat,
boldog mosolyt az arcunkra
napsugárral csalogat.
Nyártündér
Nyártündér, ha megérkezik
mindig szép lesz az idő,
a nagy meleg beérlel majd
mindent, mi a földből nőtt.
Búzakalász aranysárgán
NOlimpia...
El ne induljon Fehérlófia...
Itt mindenkinek kár fáradnia.
Miénk az ínség régi kosara,
Többe, nagyobba
Ne vágjunk soha.
NOlimpia...
Elég nekünk az ínség kosara.
Legyünk egy kisországnyi bennszülött,
Lessük makogva a nagyok szavát,
Ne merjünk,
Ne akarjunk,
Ne reméljünk.
Ha Árpáddal ezt közli valaki,
El sem kellett volna indulnia.
NOlimpia...
Szegény, kopogó érzelemvilág,
Azt mondja, költsük a pénzt hasznosabbra...
Miféle pénzt?
Nagyon szeretem az epigrammákat, még a sírverseket is, ezért írtam néhányat az elmúlt évek során. Ebből hoztam most egy vegyes csokrot.
SZOMBAT
Május 15.
12 40
Tours
Franciaország
A könyörtelen szempár a szekrények és kofferek tartalmát vizsgálgatta. Két férfi sorra kitárt és megmutogatott mindent. Ninurta semmihez sem nyúlt, csak néha intett: tovább. A legapróbb tárgyat is megvizsgálta.
— Úgy tűnik, mindent itt hagytak, uram!
Bús sötéttel érkezik az este,
békés órák kedves ketyegése
figyelmeztet éji pihenésre:
szükség van az ember erejére.
Fehér éjszakáid szoktak lenni?
De jó lenne akkor veled lenni!
Szőke magányodat ne őrizzed,
fényes napokat adhat az élet.
Nyugodt legyen az álmod, kedvesem,
azt kívánom neked,szerelmesen,
lehetne már egy közös éjszakánk:
búcsúznék tőled az éj hajnalán!
,
10. ITT ÉLNED, HALNOD KELL
Európa - alkonyatban;
Reményeken bilincs kattan.
Hagyomány sorsa - enyészet;
Koránt lapozgat a végzet.
Az agyakat globál kepi,
Meg polkorrekt mákony lepi.
Sátán boldog izgalomban;
Európa - alkonyatban.
Télutói alkonyat,
Szél gyászolja a havat.
Amit mástól kapunk, elvész,
Amit adunk,
Megmarad.
Szürke tél végi ködök,
Lusta Idő hömpölyög,
Egyedül a Szép,
Meg a Jó,
Ami istenben
Örök.
Ős Okoknak rejtekében
Szunnyad pokol,
Szunnyad Éden.
Ami egyszer nevet kapott;
Ami másnak nevet adott...
Szunnyad, ami fogant régen,
Ős Okoknak rejtekében.
Ős Okoknak rejtekében
Minden gyönyör,
Minden szégyen.
Kezdet és Vég együtt halad,
Mindig örök titok marad.
Egyedül csak az Akarat
Épít Jövőt,
Emel falat.
Elindultunk
Nagyon régen,
Ős Okoknak rejtekében...
Vén Télutó sarat dagaszt,
Naiv Jelent Múlttá maraszt.
Tüsténkedik világkufár,
Közönyösen hallgat a sár.
Csorba propaganda-kopják
A Jövőt zsebünkből lopják.
Vén Télutó sarat dagaszt,
Sok az úr - kevés a paraszt.
Szú nyomul, akár egy herceg,
Rosszkedvű verseket perceg.
Mindig pénz a non plus ultra,
Satnya jövő délceg Múltra.
Vén Télutó sarat dagaszt,
Jelent a Jövőbe halaszt.
Rózsaszín lett a gólyahír,
Nihilt árul globál-fakír.
Vén Télutó sarat dagaszt,