Blogok

Morendo

 

A lélek poros cimbalom,

 húrja rezeg; a szívfalon

lüktető vér dobverőként táncol,

 

a tüdő síppal rásegít,

és hörgők dalolják a kínt,

amit a kór a beteg testbe sáncol.

 

E disszonáns melódiát

nem bírom hallgatni tovább,

de imáimba foglalom, hogy zengjen,

 

mert ki-kihagyó ritmusa

reményt ad, lehet még csoda,

és pislákol az élet még  a testben.

 

Novemberi vasárnapon

Novemberi vasárnapon
Soraimat fontolgatom.

Ömlik a bánatra leső,
Rossz, nyomorúságos eső.

Csöpörög lármás sejtelem,
Tócsákba gyűlik a Jelen.

Novemberi vasárnapon
Ködfátyol az ablakomon.

Az üvegen vízcsöpp-kéreg,
Dideregnek a Remények.

Sóhajtanak dermedt Hitek,
Háztetőn táncol a hideg.

Novemberi vasárnapon
A Múltamat lapozgatom.

Mesés-vidám a Múlt nagyon…

Novemberi vasárnapon…

Létek, Hitek, torlódások

Létek, Hitek, torlódások...
Amint nem szeretünk - átok.

Idő ver türelmet csapra,
Száz program - egyetlen napra.

Kapkodó, lihegő éra;
A türelem - süketnéma...

Létek, Hitek, torlódások...
Ezernyi lét-torzót látok...

Álságos virtuál-tájék,
Akta, vagy videójáték.

Papír-lét - ködből lópata;
Isten nem lesz bürokrata.

Csak hallgatok,
Nem kiáltok...
Létek, Hitek, torlódások...

 

Igazak ideje

 
Látszat-emberke fakarddal a páston...
színváltós bőre szőrszálmentén feszül;
torkában szálkás, rekedt hang hegedül -
amit adni tud, csak külcsín, egyedül.
 
Kígyókabátján ködborzas mintázat...
szüntelen vedli rojtos, nyálkás hámját;
- amin egy jó szem sötétben is átlát -
nagy ívben kerüld, mielőtt sajnálnád.
 
.....
 
Látszat-emberke seregestül támad...

Kaparj, kurta!

Amikor az ember fiatal
folyton a sors ellen lázad.
Maga sem tudja, hogy mit akar,
gyémántból, szaranyból várat.

Tönkre is teszi így önmagát,
s munkával kapar, vagy orvul
ameddig tart a part, áll a gát;
nem számít, hogy arról koldul!

Elhervad csendben majd a virág,
s odakint orgiát bömböl
a közben megkergült nagyvilág.

Ő kifogy minden örömből;
á Dieu, rubintok, rabigák,
Szent Péter kulccsal csörömpöl.

Ádvent felé közeledve

Ádvent felé közeledve
Ősz-kapu megvetemedve...

Mogorván gunnyaszt november,
Kabátba bújik az ember.

Pitymallat fagyosan eszmél,
Távolból már dörmög a Tél.

Ádvent felé közeledve
Az éjszaka vénhedt medve.

Kopik az évről a kéreg,
Éledeznek a veszélyek.

A profán lét partjainál
Horgonyoz a téli halál...

Ádvent felé közeledve
Vibrál Isten Jövő-kedve...

Kifényesednek a napok,
Lámpasorban ádvent ragyog.

Életben tartva,
Szeretve...
Ádvent felé közeledve...

 

Pasztell színű őszi ének

Pasztell színű őszi ének,
Csípős estű őszi évek...

Nosztalgiás őszi este,
Forró az emlékek teste.

A gondolat maradt fürge,
Csak a horizont lett szürke.

Pasztell színű őszi ének;
Szent szavak világot érnek.

Holt dolog sohasem teremt,
Szent szavakból épül a Rend.

Gyors alkonyba bújik az ég,
Isten igéje - halványkék.

Pasztell színű őszi ének;
Háttér minden Őszikéknek.

Múlt-kötegen ősz a spárga,
Az ősz dala: okkersárga.

Pasztell színű őszi ének;
Csendben múló őszi évek...

Oldalak