Blogok

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben,
Sírig tartó házasságban,
Dolgos öregségben.

Egy negyedszázadnyi boldog házasságot
Derék papja által
Isten is megáldott...

Gyönyörű Családdal,
Munkában,
Erőben;
Boldog ember vagyok - hiszek a Jövőben.

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben,
Munkában,
Szent Boldogságban,
Teremtő erőben.

Dollárvégzet-horda a profitját várja,
Azt hiszi, hogy a Jövendő a farkát csóválja...

Hiszek a Jövőben,
Hiszek a Hazában,
Hiszek Magyarország integritásában.

Csendes dallamot búg az ősz-fagott;
Negyedszázada várjuk e napot.

Október,
Napfény,
Színes levelek;
Kortalan Létünk felettünk lebeg.

Finom színpompás októberi fák;
Talán mindig szent marad a világ...

Minden mosolyban Isten lakozik,
Megáldja, ami összetartozik.

Az Ősz a meghitt emlékek hona;
Vár minket Sarkad kicsiny temploma...

Az Ősz napsütéssel vénül,
Mint valami büszke,
Régi nő;
Isten bajszán vén morzsaként billeg
Az Idő.

A néhai forró Nyarunk
Alig néhány hét alatt
A Múlt kútjába hullt,
Azóta már emléke is
Rojtosra
Fakult.

Az Ősz napsütéssel vénül,
Mint valami büszke,
Régi nő;
Isten bajszán vén morzsaként billeg
Az Idő.

Földbegyökerezve

az értelem dermedt,

az akarat béna,

ösztönt ő sem rettent,

mintha itt mindenki

háborodott lenne,

önnönpusztulásra

hűségesküt tenne,

röhögő cinizmust

megértés palástol,

tévútunk sötétjén

száműzve a Jászol,

hazug a kormányos,

a kapitány részeg,

ál-szaktanácsoktól

hibásak a fékek,

silány, ócska bortól

a legénység bódult,

a fénytoronyra is

sűrű ködháló hullt,

veszélyt kiáltani

itt mindenki gyáva,

pedig a léken át

Mysty Kata : Nem !

Nem veszhetsz el, Világ!
Nem veszíthetsz, - mégse!
Rajtad a szemünk fénye !
Világot tar neked, hogy éghess...
Tenyerünk csak Feléd nézhet,
Az Élet itt nem érhet véget!
Világítunk mi majd néked!
Küzdelmünk mégis beérjen!
Világ Világa , csak Teérted!

KÉTSZÁZHETVENHARMADIK RÉSZ

Fentebb már láttuk, miféle művek születnek a kánonban. Ennek ellenére a kérdés érvényes.

Születhetnek-e egy ilyen rendszerben valódi remekművek?

Természetesen születhetnek, hiszen remekmű minden helyzetben létrejöhet.

Csakhogy…

A rendszer nem támogatja a remekművek létrejöttét. A kánon maga az intézményesített kontraszelekció.

Hajnalunk bíborban született,
akár a bizánci Konstantin,
de senki sem emelt süveget;
dörzsölt egy kirakatüveget,
kaszinót álmodott a kantin.

Kánonban kondul most pár harang,
megszokott vagy megtűrt szent lomok,
zavaró lárma csak már a hang,
új istent imádni vár a bank,
üresen kongnak a templomok.

Seregélycsapat a forgalom,
boldogabb életért tép a nép,
kuncsaftra les minden bolt, szalon,
pénzre hajt a kéjes borzalom:
madarat fogni már kész a lép.

"Fennkölt elvek"
Kényes-fényes serege;
Zsarnokságba,
Pusztulásba vihet minket
Ízibe'.

Papírszáraz,
Élhetetlen mandalák;
Csörögére szárad majd ki
Miattuk
A nagyvilág.

Mindig újabb
Kenetteljes változat;
De - boldogsághoz nem vezet
Soha
Emberáldozat.

(Óc,
Póc,
Kenderkóc,
Mérges végzet-góc,
Ha nem fogad szót a Haza,
Elmegy a bohóc!)

HETVENEDIK RÉSZ

Vérszomjasan rontottak elő a bokrok közül, hátracsapott fülekkel, hörögve, morogva, kaffogva, vicsorítva, mint vérre ácsingózó alvilági kutyadémonok. Rettenetesen megtermett, ocsmány ábrázatú, nagy randa dög valamennyi.

Szabad ésszel, kevés pénzzel
A Remény sohase vész el.

Legyen - akár több, kevesebb -,
Olyan, amilyet szeretek.

Ha több a "kell", mint a "lehet",
Úriasan mondok - nemet.

Szabad ésszel, kevés pénzzel
Az ember sokat merészel.

Fogy a haj, pereg az idő,
Mégis mindig akad erő.

Letesszük a Lét poharát,
Ha jön az Utolsó Barát.

Szabad ésszel, kevés pénzzel
Az ember sokat átvészel.

Nem a szegénység, vagy bőség,
Hanem csak a felelősség...

Legyen akár "nem", vagy "igen",
Támasza Lélekben legyen.

Szeptemberi halvány fények;
Nem a lármában a lényeg.

Még makacsul zöld levelek;
A világ örökké kerek.

Keserves, csípős hajnalok;
Nem az Élet, ami balog...

Szeptemberi halvány fények;
Gonosz ellenében élek.

Posvány hiába hőbörög,
Csak az Igaz - ami örök.

Isten nem robottervező;
Nem releváns a túlerő.

Mindig a Lélek a lényeg;
Szeptemberi halvány fények...

Még életben van a Béke,
Bágyadt Ősz a menedéke.

A halál gyomra már korog.
S még élnek az áldozatok...

Ráncos dollár-gnóm kavargat
Pénz-katlanban - borzalmakat.

Még életben van a Béke,
Most, amíg él,
Óvni kéne!

Óvni kéne,
Óvni kéne...

Hagymázas őrült terveket
Az Idő semmibe temet.

Olyanért ne folyjon több vér,
Ami száraz füttyöt se ér.

Még életben van a Béke,
Van értelme tenni érte.

Kezed kezemben, amíg élek,
Kezem Kezedben, amíg élsz,
Amíg Te vagy nekem - remélek;
És amíg én vagyok Neked - remélsz...