Blogok

Az ember magában - oly esendő,

korlátokba botlik az akarat.

Erőt veszít a forrástól távol,

Istenhez fordulva, sikert arat.

Hit egén reménység napja ragyog,

lélekbe éltető fényt sugároz.

Tárul, mi a szemnek láthatatlan,

megnyílnak végtelen távolságok.

Térben, időben falak ledőlnek,

értelmet nyer jelen és jövendő.

Nem céltalan ez a földi élet,

irányt szabott bölcsen a Teremtő.

Az út vége sem tűnik sötétnek,

Mysty Kata
Hóleány

Fej-éked, hóleány...
Fa lombja,
fa lombja.
 
Hóleány, szép arcod...
Ragyogó,
ragyogó!
 
Szép arcod, alakod...
Jégvirág,
jégvirág.
 
Alakod fagyból font...
Hófödte,
hófödte..
 
Fagyból font jégvirág...
Koronád,
koronád.

Jégvirág, fényt szab rád...
Alakít,
alakít.
 
Fényt szab rád, s nyoszolyád...
Hófehér,
hófehér.
 
Nyoszolyád, s hópaplan...
Patyolat,
patyolat.
 
Hópaplan szivacsa...

Megvetően néz le az Ál-Parnasszusról,
pedig ő is ember, romló vérből, húsból.
Gyakran felszínre tör nagy világfájdalma,
írásjelek nélkül szedi balga dalba.

Ködösített sorok, nihilista próza,
de versnek álcázva rövidre aprózza.
Megfilozofálják, s tekintik modellnek

Szürke tél,

Fürge szél,

Idő apó hazatér,

Rongyos múltat

Használt jelen-koporsóra

Nem cserél.

Egyterű

Kényszerű,

Liberális, rossz derű;

Világbajra nem használ a

Fukuyama-keserű.

Posztmodern zenekar

Agyag-ideát akar;

Egyszemélyes rút világok

Zaja

Meddő

Sárt kavar.

*

Dollár-mennyországban

Globalizált

Kiéhezett

Eszmehad

Oson.

Posztmodern leventék

Szálldogálnak

Kétütemű

Mysty Kata
Emberek!
 
Csillagaim...vagytok,
Fényetek ragyog,
Itt e lapon...Mosolyog.
Arcotokon is honos...
Meghallom hangotok!
Csak szóljatok, csak szóljatok!
 
Nélkületek halványulnak
elsápadnak,
s oly lenézők a csillagok.
Szavakon át bomlanak ki
görcsök, göbök, csomók,
 - Csak hívjatok!
 
Együtt legyőzzük
az alattomos törtető,
a gonosszal játszadozó hatalmakat!
Most mind ellenünkre élnek.
Bennünket gyötörni vétek...

HUSZONHATODIK RÉSZ

A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását, tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja. Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy Zrínyi tud a tervéről.

Fényévekre sziporkázol tőlem,
sodor minket titkos, vad erő,
s bár nagy az út térben és időben,
feléd tartok, én, a vakmerő.

Téged nézlek tán vagy ezer éve,
és e látványt már meg nem unom.
Szemem fénye csillagsugárkéve,
mely egy angyalt pásztáz félúton.

Sok éve már, hogy fogom

A Kezed;

Azért vagyok, hogy boldog perceket

Adjak

Neked;

Minden dolognak neve van

Veled;

És arra gondolni sem érdemes,

Hogy milyen sivár volna a világ,

Nélküled.

Új hó a régi havat lepje el;

mely letaposott, foltos és ázott.

Szűzies, tiszta, fehér pelyhekkel

rejtse előlünk e piszkos világot.

S tél holtával e szép, fehér lapon

lábnyomot az édes tavasz hagyjon.

Új élet fedjen régi életet;

a múlt szomorú hibákkal terhelt,

rejtse el szemünk elől tettekkel

csendben, fehéren, mint a hópehely.

Ha földi lét olvad örök tavaszba,

bűnbánat fehér köpenyét hajtva

fátylát hullajtsa  oly gyengéden rá ,

Annak idején Úrnapján szokás volt Magyarországon a passiójáték. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki a Megváltót alakíthatta.

Mezőkövesden egyszer egy molnárra esett Jézus szerepe. Az illető büszke volt, megmosdott, felöltözött rendesen. Ünnepi ruhában kötözték fel a keresztre.

Szerencse is kell, hiába!
Mindig vonzott a Nyugat,
s lám, a ködös Skóciába
nyertem turistautat.

Szellemkastély – vendégszoba.
Kulcsát elvesztette rég,
vagy eldugták. Vajon hova?
S megtalálni nem elég!

Nekem ide be kell mennem,

Hófehér kis bimbócskáit

Ma reggel bontotta ki,

Nem érdekelte, hogy látja,

Vagy nem látja valaki.

Vihar tombolt tegnap este,

Világot rázott a szél,

Reggel mégis azt láttuk, hogy

A friss élet nem henyél.

Bájos kicsi fejecskéje

Szerényen a földre néz,

Kicsi, félénk, sebezhető,

De élni mégis merész.

A naptár januárt mutat,

Jöhetnek még zord fagyok,

Nem érdekli a virágot,

Benne az Élet ragyog.

Mysty Kata
Szüless meg
 
Ma szüless meg mosolyokban,
holnap újra nagy titokban!
 
Szüless meg most Holdalakban,
szüless újjá - folyj kínokban!
 
Szüless meg - önmagadnak,
szüless, de - nehogy rabnak!
 
Szüless .., Új életre készen,
- újjá, s lesz is benne részed.

Köldökzsinór tartott féken,
összekötött engem, s téged.
Szívdobogásodnak zaja
karolt át, vigasztalt hangja.
 
Csöppnyi létemnek kezdetén,
ringtam Istennek tenyerén.
Nyugalomban, békességben,
olyan volt, mint a mesékben.
 
Megszülettem, kettéváltunk.
Megszűnt kényelmes világom.
Azonnal egy pofont kaptam,
hogy felsírjak kicsit halkan.
 
Karba vettél, megetettél.
Ápoltál, tisztába tettél.
Gondoskodó szeretettel
óvtad, védted a gyermeked.
 
Megköszönöm, azt, hogy vagyok,

Fehér hó terül a tájra,
téli évszak nagykabátja
betakarja most a földet,
mindent szépen felöltöztet.
 
Kemény, fagyos, szeles hideg
ne árthasson meg semminek,
vigyáz minden kis növényre,
pihenhesse ki az évet,
 
hogy tavasszal megújulva,
takaró alól kibújva
üdvözölhessék a tavaszt,
ami rajtuk hajtást fakaszt.