Blogok

Nyárba fordult már az év,

Jó az Isten kedve;

A ma világa nagyon eltévedt,
az ember rabja lett a pénzének.
Belül keresd kincsed, ott az érték,
tedd magasra az erkölcsi mércét.

Van útmutató, hogyan kell élned,
miért nem használod a térképet.
Sok valódi nemes cél van a mában,
ragyogjon elméd ennek tudatában.

/unokámnak/

Az őszirózsa ösvényre
papírtalpú bakancs vétke,
s Isonzó vezetett…

Te tiszta ózon, édes vagy,
akár nap éget, akár fagy,
Doberdó árka, vagy Kabul
homokján habzsolnak vadul,
de mit szippantott a baka,
ha közelgett az éjszaka,
s az iszonyatos harci gáz
rémképével félte magát?

Ypern felett az almafák
virágának halk illatát
a harci gáz, s aknák tüze
jaj, rettenetté elűzte…

 Mysty Kata
Hála neked hálapénzem...
 
A pénzsóvár siet, szalad,
tartaléka szerény, apad.
Gond s baj-vizit nagyon  zavar
torkom fojtja, nyelem szavam.
 
Oly nehéz az osztás, szorzás,
Napról napra nő szorongás...
Egészségem nem eladó,
a hálapénz "alávaló!"
 
Doktor bácsit arra kérem,
tegyen csodát, tegyen vélem!
Tönkre tettek,  alig élek,
tönkre tettek szenvedélyek...
 
Kinek nincsen, - halálozó?
Nem adhat ő, gonoszkodó?!
Egészségem nem eladó!
Nem gyógyít a kínzó adó.

Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak
"elbujdokolt mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak
Felsértett önérzeted már felismerhetetlen.
Az igazi ének álarcok mögé bújtak.
Leomolt mítosszal kesereg a Halál,
rozsda marja abroncs-szekerét
(sejtek, idegek rendje mikró- chipekben sarjad
Az élet örök. Géniuszok lettek a gépek.)
Hűtlenül elhagyta a végzet,(kiutat nem talál)
elvesztette "kereső kenyerét"...
 
A Kaszás, kaszájába dőlve állt,

Júniusi éjszakán

Felleg ballag Hold-csapán.

Mysty Kata
Kapaszkodunk

Szeretetbe kapaszkodunk
szeretethez ragaszkodunk,
kifosztók és kifosztottak,
bűneinktől megváltottak...
 
Szeretők és szeretettek...
engedőn vagy engedetlen,
Isten elől menekülők,
bajban újra istenfélők!

Híres művész volt egykor a lelkem,
nagy festő, ki minden tubust elken.
Nem kímélte törékeny szép testét,
élvezte, hogy fülig csupa festék.

Zrínyi Miklós koncepciója, életcélja – a török kiűzése, Magyarország területi integritásának helyreállítása –nyilvánvalóan ellenkezett annak a bécsi hivatali arisztokráciának az érdekeivel, amelyik a birodalmat ténylegesen irányította. Ez a társaság időnként meglehetősen hathatós eszközökkel nyilvánította ki, hogy nem akar eredményes háborút a török ellen.

Tengernyi szürke kis veréb
csapong, csiripel hangosan.
A csapatban van az erő,
semmit sem érnek magukban.

Az ölyv, a karvaly az erő.
A halál nem jár hangosan.
Ők sosem szállnak magukban,
lombházba búvik a veréb.

Félnél-e télen, ha veréb
lennél? Sírnál-e hangosan,
ha fogy az étel, az erő,
kopár fák állnak magukban?

Csak sasok szállnak magukban,
falatnyi nekik a veréb.
Csivogj, kismadár, hangosan,
légy a tengernyi nagy erő.

Kihűlt szarvasok fölött összeborulnak farkasok,

könnyezve gyászos éneket üvöltenek.

Meghasadnak egek, hideg szívekbe fény ragyog

és az angyali lelkek vándorlásba kezdenek...

Bíborban-kékben ég az égi menedékhely

Árván-hagyott csillagok fénnyel ébrednek merészen

Játszva reménnyel, kísérteni Istent, és  holnapot...

Ha a világ élni akar,

Tisztuljon a Szó;

Tűzliliom lángnyelvek simogatnak,

sejtelmesen fehér galamb száll.

Szemetekre virrad a hajnali gyöngy

tiszta fénnyel. Ragyogna a lélek

szentséges áhítattal; valóság jön el

Ostorozd magad halandó! Álnok sarja a földnek

lásd mivé lett az egy igaz ember!

Ám eljött Ő. Mégis. Szállhatna egekbe szabadon

árnyékot sem vet teste, vérfoltok csak a falakon

Szenvedj, alázkodj meg előtte,

amíg szelleme be nem tölt örökre!

Thalész a hét görög bölcs egyike volt. Mi jobbára a geometria kapcsán hallunk róla, az ókor még jobban ismerte. Számos történet keringett róla.

Milyen suta ez a délután,
perceit hullatja az estre,
csak úgy beszöktél a tél után
színehagyott életembe.
Nélküled a lelkem szürke ég,
torzonborz, pihegő gerle,
ha magasra tartanál repülni még,
akkor sem indulnék semerre.
Szivárvány-szádon fénylenék,
mint apró szentjánosbogár,
szép holnapunk vajon lesz-e,
ha elhinti utolsó sugarát a nyár?

Gésaszerelmet titokban esti szürkület leplez
Szellőzizzenés is fonattal minden idegedhez
Megfojtó magány szoros ölelésben
a holnapba zár, a múltra nem emlékszel...
Kutyahűség szabad akarattal, vért író századokban
"meghosszabbított" karral eggyé lett acél penge-riadt szó-
s a nemes fegyverek kovácsa, Hattori-Hanzo.
Írott törvénnyel élsz, törvényen kívül,
szakét iszol, ám a teád mindig kihűl.
Az éjszaka árnya lett választott társad,
holnap mögéd lopódzik, kit hittél ma barátnak.

Lángot fogott Június,

Nyár ormára hágott;