Sziklaváram meg nem rendül
Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,
válság villámok cikáznak élesen,
segítségül téged hívlak, Istenem,
gondok közt, s bajokban megmentőm Te légy!.
Titáni küzdelem is semmibe vész,
nélküled zátonyra futna csónakom.
Kevés lenne erőm s önakaratom,
ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.
Bár köröttem a vihar nem csendesül,
Kandalló duruzsol álmos dallamot,
jó meleg szobában meghitt béke él;
Csitulna már a tűz, a vágy, mi mindig űz,
Mivel máshol nem tudom közölni ("munkaviszonyom" mai megszünte miatt) :
Mysty Kata
Nyitány
Búcsúzz el rideg, hideg közöny,
hófödte vészterhes jégmező,
didergőn fázós reggeleken
fáradtan morgó ajtónyitás!
Nyisd kapud pompás kikelet - dóm,
templomod rajzolja mesés lelked
iniciáléját festői tájban,
mint napsugár a szivárványban.
Mi ketten ültünk, te meg én,
füzünk alatt csendben,
s amíg álmodtunk te meg én,
a lég könnye cseppent.
Móricz Zsigm
Atyánk,
A Nap
Az ég ormára hágott;
A Pangaión hegyéről
Nézem
A világot.
—–
Zarándokként élem
Zarándokként élem földi életem,
Milyen a szerelem, megmondjátok.
Édes-bús érzés, vagy valami átok?
Szívemet megfogtad, raboddá tetted,
Varázstükör díszíti a szobámat,
aki belenéz különös dolgokat láthat.
Lelhet benne bűnöst, bűnhődőt,
Jő az éj
Lopakodva jő az éj,
hold karéja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.
Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.
A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
SOROZATOM 15.Versekkel űzött
regényes leányálom.
Hiú ábrándok.
Annyira szép, de annyira,
a fákon gyönyörű, új ruha,
Mintha kalács volna,
úgy faltuk a barna kenyeret,
Anyám hűn vágta a szeletet,
foszlós, karéjforma.
Mysty Kata
Álomszép
Szent- igaz álmokat mesél,
virágköntösében az éj.
Napfényben úszik el,
de benned ragyog örökké...
Olykor vissza -vissza is tér;
Türkiz fény - illat frissítés,
simogató, selymes érintés.
Csak egy pillanattöredék,
mégis mily édes ölelés,
hiszen ettől sohasem félsz!
A feljövő napkoronggal
együtt, oly bájosan zenélsz.
Hatvanötödik rész
A gyakorlati esztétika a művészi minőséget a szépség oldaláról igyekezett értelmezni, mégpedig a gyakorlati szépség oldaláról. Ami mindig magában hordozza a szubjektivitás mozzanatát, egyben a parttalan szubjektivitás riasztó lehetőségét.
Ritkás felhőnek tűnt előbb - a dombról
nézve – ami a földön született.
De perc múlt csak,