Blogok

A ködön át,

A vízen át,

A hullámfodron át;

Ahol a Rejtély kóborol,

Felsejlik valahol

Kopott komódnak ó a titka,
fakó a sárga rézveret,
fiókba rejtve kincse. Ritka
kalandra hív a képzelet.

De lám, a sorsa rég bezárta,
kinyitni tán csak úgy tudom,
ha jó olaj került a zárba
a rozsdamarta kulcslyukon.

Elfáradt a lovam, az a dolgos patás,
akivel sokat jártam szántani határt.
Befogtam, húzta a berenát, az ekét,

A Haza?

Ünnepélyes sejtelem;

S a Lélek otthona:

A Szerelem.

—–

Ha a Földön otthonra lel a Lélek,

Szavak! Ti ölelő, lázas szeretők!

Szerelmes imák, tündöklő fároszok! 

Vörösbort kortyoltunk testeset,

gyertyaláng imbolygott részegen,

                             &nbsp

  Mysty Kata
Homályos virradat

Nem tanít a vers. Sohasem

Törzsanyagot tesztel;

Nem feleltet, és a költő

Nem iskolamester.

—–

Mysty Kata

Az este ránk borítja szürke szárnyait,

Már csak ködbefulladó ősz haja,

Ugar lelken vadon nő az átok,
konkolyként a Turáni teher!
Sötét, szürke fellegeket látok
- a gyűlölet mindig bajt kever -
portánk előtt böjti szél seper.

Nem értem, az ember miért gyenge,
ha a célja színtiszta, igaz?

Hatvannegyedik rész

Már ötvenegy jutott nekem,

A kenyerem javát eszem.

—-

Isten kegyelme: otthonom;

Emlékeim cirógatom.

—

Bolond órán elképzelem rólad,
hogy ugyanúgy hiányzom neked;