Irodalomtörténeti szösszenetek - 33.
Beküldte lnpeters - 2013, február 12 - 23:31A tragikummal évszázadok alatt igen sokan és igen behatóan foglalkoztak, tragikum-elméletek százai születtek.
A tragikummal évszázadok alatt igen sokan és igen behatóan foglalkoztak, tragikum-elméletek százai születtek.
Mysty Kata
Feltétel nélkül
Léted, ha egyszer elmerül,
ki szeret engem ily „emberül”?
ELMÉLET a GYAKORLATHOZ
Bágyadt égen táncol a Nap,
Február;
Nagyon messze még a nyár.
—–
Hajnalonta függ az égen
Összeszedem magam reggel.
Fájdalom béklyója lábamon, kezemen,
törött múlt-cserepekkel
foltozom össze minden nap
Emlékszem, s
„Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
Mysty Kata : Hósivatag
Hósivatag ma a táj,
beleolvad galambpár.
Egymás mozdulatát lesik,
a fagyot is elviselik.
Hósivatag - ó de szép!
Csupa - csupa - hófehér.
Mint rézkarcok kontúrjai,
rajzolódnak fák ágai.
Eső után hó szakad,
A hajnal sárba ragad.
Szürke égbolt pityereg,
Mesénk hőse didereg.
——
Minden este izgalommal várlak,
hogy csendedre feküdjek némán.
Fivéred előbb érkezik nálad,
Ma azt mondják: Te sehol nem vagy,
- a kifordított szavakban biztosan nem
- hogy a világ oly végtelen nagy,
Verem éles ékem bőszen kövedbe,
konok lettem régen, kincset áhító.
Hatvanharmadik rész
Nem először találkozom vizsgálódásaim közepette a teljes relativizmussal, amely ilyen értelemben közönséges dehumanizációs ideológia, vagy – más szemszögből nézve – minden erkölcsi nézőpont feladása „semmiért egészen”.
A Tejút sávja halovány,
És szürke, mint a vas;
Ott poroszkál tán Isten is,
Mint rosszkedvű lovas.
—-