Mysty Kata
Kényes bajkeverő
Télnek reményét elmossa eső,
Szennyfoltja mégis csak itt marad.
Náthát kutyul kényes bajkeverő.
Vírusa már légterünkön kacag.
Lábról lever, az ágyhoz kötöz.
Minden keserű, a láz is kínoz.
Köhögés feszít, mellkas hörög.
Ki tudja bennünk miért lavíroz?
Szellem barlangjában nagy a titok,
szikráznak a csontos sztalagmitok.
Az a politikai libikóka…
Árnyékoddá lett gyermeki létem,
én nem játszottam, aggódva néztem,
Tekinteted betölti
Az egész
Életem;
Köszönöm, hogy vagy nekem…
—–
Jelenléted
&nbs
Versemet (Inpeters) Laci Szürkeséges január című verse ihlette
Zord a világ, emberek,
hű-hó-lében hempereg.
Faggyú fényű február,
a napsugár nagy kufár.
Kátyú, piszok, pocsolya,
morcos az ég mosolya.
Hol esik, hol havazik,
hej, sok van még tavaszig!
Fent a fényben volna jó,
szikrázna a porka hó.
Alant szállni szabadon
tükörjegű tavakon.
Avagy napra vágyva kint,
ha már barka ága int.
A február egy betyár,
a tavasszal jegybe’ jár.
Szürkeséges január;
Bokáig ér már a sár.
—–
Pityereg a szürke ég,
Megsemmisültem előtted.
Nem voltál a Himalája,
hol a lábam lesz erőtlen.
Nem voltál ember munkája,
Fényes metropolis mega áruháza -
nagy üvegportállal várt engem a pláza.
A mai nappal kérem regisztrációm és összes felkerült versem törlését a főszerkesztő velem szemben tanusított minősí
Hatvankettedik rész
A sznobizmus önkéntes, jobban mondva ön-szocializációs kísérlet a sznob ember olyan csoporthoz akar szocializálódni, ahová valójában nem tartozik. Létezik hatalmi, gazdasági, pénzügyi, fogyasztói, kulturális, és sok másféle sznobizmus is.
Motivációja esetenként a hatalmi, gazdasági, pénzügyi, kulturális vagy egyéb elitekhez való integráció, de leggyakrabban csak ennek a puszta látszata. A sznob beéri az integráció felszínes külsőségeivel is.
Közeljövő ablakából
Mindig látható
A holnapfrász, mint vén, kopott
Fekete autó.
—-
A rég kimúlt Rákosi-rendszer idején megmérgezett nemzeti tudat betegségei helyenként máig tartanak. Ennek terméke nemcsak a “magyarellenes magyar” abszurd figurája, de talán a hosszas böjt után életre kapó nacionalizmus egyik-másik valóban túlhajtott, groteszk megnyilvánulása is.
A magyarságba nemzeti bűntudatot oltottak, mintha az egész történelmünk lényege, legfontosabb eseménye az lett volna, hogy Hitler utolsó csatlósa” volt a magyar állam.
Nemzeti tudat helyett megpróbálták a magyarságra tukmálni a “proletár internacionalizmus” vulgármarxista elképzelését.
Ma a tükör is kérdőn néz rád:
mikor lesz már rendben a szénád?
Még felriadok éjszakánként
s elmém sötétben tapogat.
Rángásba feszülnek az álmok,
Időotthonunk falán
Rések szaporodnak,
Boldogidő-mesterek
Ritkán foldozgatnak.
——
Homlokzatán repedés,
