Tél uralja még a jelent,
Február;
Mégis, mégis
Egyszer úgyis
Jön
Vén konzekvens február
- Vér vízzé nem válik -
Konzervatív büszke gőggel
Tart ki mindhalálig.
Most játsszuk azt, hogy jó nekünk;
boldog, vidám az életünk.
Ölelj szorosan kedvesem,
Tél uralja még a jelent,
Február;
Mégis, mégis
Egyszer úgyis
Jön
Izzasztó lett, nehéz dió...
Nincs
Mogorva lett az est megint,
Az éj kopár, rideg;
Alattomosan visszatért
A sompolygó hideg.
Dalaink tárgya legyen:
Lét, Igazság, Szerelem.
——
Ritmus a Lét, Ragyogás,
Mysty Kata
Mit hoz a holnap?
Kérdezzük...
Új napokat, éjeket?
Holnapokat?!
Éjjeleket?!
Nem én zenélek...
Zenében élek!
Az anyanyelv éke!
Édenkertje ez!!!
Hideg este, hideg égbolt,
Hideg csillagok,
Entrópia örvényében
Nemlét imbolyog.
1
Ha nem volna néha, méla,
zord magányom, csendben lopódzó
ájult fájdalmam a préda;
A költő isten bohóca,
Szíve felőli keze;
“Tán azt hiszed, jól csináltad
A világot,
Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj, ami él.
Mysty Kata
Otthon...
Megérkeztél, kedves Vendég?
Régen vártunk, és nagyon,
Csak Utánad sóvárogtunk
A hó már lucsokban ázik,
Délceg napsugár cikázik
Jég felett,
A távolban készül már
Fennsík sziklapárkány pereme alatt élek,
hatalmasok asztaláról lesöpört szemetén.
Bennem fogy, köröttem nő a tér.
Pokol tüzét megjárt atomok jutnak.
Mint archaikus fejszobor
Arcán a torz vigyor,
A vén Tél haldokolva bár,
De vihog valahol.
Mysty Kata
Szó_lánc
Belső harcok, tusák;
lelki horzsolások,
kudarcok , karcok
csiszolják
arannyá