Jelen sárban,
Jövő kárban,
Baltával agyonvert nyárban,
Silány, filléres
Mysty Kata:
Rügyfakasztó dal
Kopasz ágon botló szél,
rügyet bont...
virágnak virága ki-kipattan, s
gerjedő tüze kér szerető fényt.
Aprócska pontjai sziromcsipkés
fodrai; Virágmézillat csapja:
lehelet. Merengőn ringat el
sóhajtó öröm. Tavasztündér
röppen, alvó világ szökken.
Tavaszt nyit kopogó idő.
Pillekönnyű szárnyon
ide-oda szálldos. Csonkja fa rönkjének
hajtása lobban. A nap is készen áll,
több időt szán reá.
Jelen sárban,
Jövő kárban,
Baltával agyonvert nyárban,
Silány, filléres
Döccen az út, s a szekéren fázik a testben a lélek.
Tudja, a sorsa elől menekülni hiábavaló, mert
A Nap szép Kedvese
Ma megérkezett,
Ettől a világnak
Pompás kedve lett.
——
Aranyló áradat a lombban;
napfény cikázva lángra lobban,
áttörve levél-barikádon,
Soha még, sohasem láttam,
bárhogy akartam,
alakod,
tovatűntél, s álmaimon repedés...
Tizenötödik rész
Hova, mely földre születtünk?
Oda, hol reszket a hajnal,
fél bevezetni a nappalt,
nem bízik napsugarában,
Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem.
Bádogosként járva körbe,
kis szamárral húzta kordély,
embereknek hosszú sora
körbefutó gangon tova
Hó lepi a földet,
Sehol se látsz zöldet,
Szikrázik a hó,
Szerelmet hoztál, titkosat,
bújtunk bele, mint nagy subába,
kinn a tél örjöngött,
Tavaszgyermek húzza-vonja,
Nap mamája karját: kérlek,
ki szeretnék menni, értsd meg!
nem maradok télnek rabja!
Világoskék ifjakon
Sötét öltönyök,
Széllelbélelt kis világuk
Hájmonológ
(Edmond Rostand után szabadon)
Tavaszgyermek húzza-vonja
nap mamája karját: kérlek,
ki szeretnék menni, értsd meg!
Nem maradok télnek rabja!
A nap aprócska fenytűt vett,
zöld anyagból szabott ruhát,
cérnaként a pók hálóját,
tűpárnaként fűcsomót tett.
Új gyereknek új öltözet,
fejére virágos kalap,
pöttyös kendőt katica rak,
a kabóca is öltöget.
Ma van, ím, a ruhapróba,
havat olvasztgat nap mama,
segít neki szél nagymama,
söpör, szárít első szóra.
Kicsi lepke, apró pille szárnya zenél,
a hangon túli világban örvényt kavar,
Kálnoky László szépírói pályázat
/vers és rövid próza/
Esti villany
Havon csillan,
Reszket a jégcsap a szélben;
Alszik a város a télben.