Blogok

Havazásból

Kemény fagyból

Akadt már elég,

Ideje, hogy nyájasabban

Nézzen ránk

Mysty  Kata: 

Órák, napok,
Fáradt vagyok.
Most kéne talán lepihennem.
Nincs szín, se fény
És nincs remény.

Áprilist látom,
virágzó fákon,
zümmögve dolgozó méhek raját.
Lobban a kedvem,

Virágvasárnap

 Lélek ébren vagy?

Lopakodó 

Mysty Kata:
Utak

Egyik előre vezet ;

 másik visszafelé fut.

Aztán elágaznak,

Zúgnak a böjti szelek,

Húsvét közeleg;

Éledezik ilyenkor

A lelkiismeret.

——-

Az eltörött lelkű ember
Egykor nem járt fedett szemmel: 
sütött velük, mint a Nap        

Szamárháton Ő lovagol,
a hatalmas"bűn meglakol".

Ármány-áradat vonul elé,
nem érez szívében tőrdöfést...

Szívében bánat-kasza arat,
 Ő üzen a bűnnek hadat...

Jeruzsálem őrzi, megőrzi
 Lábnyomát  ott , a gazon!

A  kulacsban Ő a víz  - meleg napon,
kincset érő  titok  perselye....
Jövőt nyíló Fény virága.

 Küldetésre Hívó, törvényt közelhozó...
Ravatalánál a pap, betegágy mellett az orvos...
    

Hiszem.  Virágvasárnap Kálváriája,
- titáni szenvedésünk örömre váltása ,

  Mysty Kata       

Tizenkilencedik rész

A szerelemnek egyes emberek házasság előtti életszakaszára való korlátozása természetesen a szerelem értékének gyakorlati kétségbe vonását jelenti. Ehhez könnyen csatlakozik az a közvélemény egyes részeiben csaknem axiómává emelkedett meggyőződés, hogy a szerelem rövid, időleges, és kizárólag a fiatalság múló élménye.

„A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad.”

Fényes ifjúkorom;

Lobogtam egykoron.

——-

Roppant lánggal égtem,

Igen vígan éltem.

   Nem(részlet)

"...csak nehogy a síromra ülj,
mert beroskadnak az aforizmák,
hisz amíg éltem,
elég segg voltam egyedül".

Rianás

Most játsszuk azt, hogy jó nekünk;
boldog, vidám az életünk.
Ölelj szorosan kedvesem,

Mysty Kata:
Forrásod a…

Hol várnak ragaszkodva
ölelő karok?
Kik suttognak visszatartón

Árad a víz, pattan a rügy.
Zsibogó  a fa hónalja,
feszül  az ég hasaalja.

Akkor is örülünk a tavasznak,

Ha sistereg a Lét,

Ha árak kúsznak égbe fel,

Ha jövőnk porban térdepel,