Blogok

Mindkét kancsó vize tiszta;

Száll az Idő – oda, vissza…

——

Tükörbe zárva ott belül, kemény
a szó. Nem ad vigaszt, nem éri fény.
A vak remény, kijönne szüntelen.

Tél

  Örülni örömmel...

 Előre haladni örömök útján lehet,

  Örülni örömmel : lekünkben kikelet.

Nesztelen éjben, kis titok szoba.
Csak a miénk most, a vágy otthona.
Mindent kizártunk, már nincs semmi más;

Az Idő csorog,

Dühödt tél után tavasz andalog,

Elfogy a múlt, a jövő vánszorog,

Az az Isten hallgatagon

Tizenhetedik rész

Az előző részben arról beszéltem, hogy a Rómeo és Júlia a világirodalom legkövetkezetesebb alkotásai közé tartozik. Mindenképpen nagy dicsérete a kornak, hogy ez a dráma színpadra kerülhetett, és – tudtommal – a hatóságok soha semmilyen formában sem alkalmatlankodtak miatta.

Felhők árnyéka ül ezer éves tájon,
halk sóhajunk fakad elnémított szájon.

Tükör által homályos a létünk,
néha küzdünk, fennmaradni vágyva,
a puska lőporszagra kél,

Valamikor egyszer régen,

Talán éppen

Most megy feledésbe…

——-

Valamikor régen,

Nemzet dalát dúdolgatom ilyenkor;
de csak csendben, halkan önmagamnak.
Így, negyvennyolcas eszmém nem világol;
míg a gondok jönnek, s megmaradnak.
Mert saját életemen tapasztalom,

               Mysty  Kata

Járd a táncot, járd!
Akkor is, ha vérzik,
vérzik mind a kettő,
annyi a seb a lábadon
mint rojt a kendőn!

Lejtsd a táncot, lejtsd!
Akkor is, ha tiltják,
szánkat összevarrják,
annyi a férc a nyelvünkön,
dolgoznak a vargák!

Járd a táncot, Járd!
Akkor is, ha kötnek,
kötnek és betörnek,
a lábadon tüskés patkó
ne törjön erőd meg!

Ropd a táncot, ropd!
Akkor is, ha könnyed
gyors patakként árad,
sírodig tart ez a futam
kapkodd hát a lábad!

Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki a következő "versemet" elolvassa,
mert lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni... :)

Szigetvár néhai ura,

Nem hajlott gyáva alkura,

Mint némelyik puhány.

“Ne mentesíts, itt a helyem,

Mysty Kata:  

Ötven évem zuhant tova

Az Idő csúszdáján,

Magam is egy régi világ

Emléke vagyok tán.

Tüdőmbe áradó meleg,
ma új ruhába bújtatott.
Kezembe fogtam a szelet,
s magamba szívtam a napot.