Blogok

1.

Elmúlik végleg egyszer ez a kor,
s mint rossz tanú a főtárgyalás napján,

Vén Idő az utat rója;

E napon hozott a gólya.

———

Ötven év derűje, hava

Elbuktunk hát. Haragunk métely,
szívünk a horgony s kötél a kín,
evezőnk bosszú, víz a kétely,

  Mysty  Kata  

Eltemetett örömök, nevetések lógnak a csendben.
  Szürke homályban az ég, s bújva az ablakon át

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

Hallgatagon tivornyáznak

A fagyok.

                                                                           Szegény kőfaragót gondok gyötörték,
                                                                              két keze erejét lassan megtörték...

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,

Tizenkettedik rész

A szerelem semmiféle képletszerűségnek nem engedelmeskedik, hiszen ez az emberiségnek olyan egyetemes tulajdona, amely csak párosával birtokolható. Gólyaperspektívában nem szemlélhető, talán nem is látható, de ettől még a történelem során személyek millióinak lehetett és volt is a mozgatója, cselekvéseik legfőbb oka.

Kirúgott vendég az ajtó előtt a nyár,
szomorkás csendben fullasztva köd szitál,
rendezett vagyok, hagyom hogy az legyek,

Ha nincs igény rá, nincsen vers sem.
Ha csak magamnak írom versem,
akár letehetném a tollat;

Boldog titka a világnak

Az emberi Élet,

Gyógyszerként kapta valahol

Fátum-irtás végett.

          Mysty  Kata :    

        Születésnapra