Blogok

Hova, mely földre születtünk?
Oda, hol reszket a hajnal,
fél bevezetni a nappalt,
nem bízik napsugarában,

Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem.

Bádogosként járva körbe,
kis szamárral húzta kordély,
embereknek hosszú sora
körbefutó gangon tova

Szerelmet hoztál, titkosat,
bújtunk bele, mint nagy subába,
kinn a tél örjöngött,

Tavaszgyermek húzza-vonja,
Nap mamája karját: kérlek,
ki szeretnék menni, értsd meg!
nem maradok télnek rabja!

Világoskék ifjakon

Sötét öltönyök,

Széllelbélelt kis világuk

Hájmonológ
(Edmond Rostand után szabadon)

Tavaszgyermek húzza-vonja
nap mamája karját: kérlek,
ki szeretnék menni, értsd meg!
Nem maradok télnek rabja!

A nap aprócska fenytűt vett,
zöld anyagból szabott ruhát,
cérnaként a pók hálóját,
tűpárnaként fűcsomót tett.

Új gyereknek új öltözet,
fejére virágos kalap,
pöttyös kendőt katica rak,
a kabóca is öltöget.

Ma van, ím, a ruhapróba,
havat olvasztgat nap mama,
segít neki szél nagymama,
söpör, szárít első szóra.

Kicsi lepke, apró pille szárnya zenél,
a hangon túli világban örvényt kavar,

Kálnoky László szépírói pályázat

/vers és rövid próza/

Vén konzekvens február

- Vér vízzé nem válik -

Konzervatív büszke gőggel

Tart ki mindhalálig.

Most játsszuk azt, hogy jó nekünk;
boldog, vidám az életünk.
Ölelj szorosan kedvesem,

Izzasztó lett, nehéz dió...

Nincs

Dalaink tárgya legyen:

Lét, Igazság, Szerelem.

——

Ritmus a Lét, Ragyogás,