Szabad a vers
Beküldte Mysty Kata - 2012, március 30 - 11:26Mysty Kata
Szabad a vers
Szökj foglyok
Mysty Kata
Szabad a vers
Szökj foglyok
Tizenkilencedik rész
A szerelemnek egyes emberek házasság előtti életszakaszára való korlátozása természetesen a szerelem értékének gyakorlati kétségbe vonását jelenti. Ehhez könnyen csatlakozik az a közvélemény egyes részeiben csaknem axiómává emelkedett meggyőződés, hogy a szerelem rövid, időleges, és kizárólag a fiatalság múló élménye.
„A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad.”
Fényes ifjúkorom;
Lobogtam egykoron.
——-
Roppant lánggal égtem,
Igen vígan éltem.
Nem(részlet)
"...csak nehogy a síromra ülj,
mert beroskadnak az aforizmák,
hisz amíg éltem,
elég segg voltam egyedül".
Rianás
Most játsszuk azt, hogy jó nekünk;
boldog, vidám az életünk.
Ölelj szorosan kedvesem,
Mysty Kata:
Forrásod a…
Hol várnak ragaszkodva
ölelő karok?
Kik suttognak visszatartón
Árad a víz, pattan a rügy.
Zsibogó a fa hónalja,
feszül az ég hasaalja.
Akkor is örülünk a tavasznak,
Ha sistereg a Lét,
Ha árak kúsznak égbe fel,
Ha jövőnk porban térdepel,
Roskad már a Múltak sánca,
S lidércfények tündértánca
Kápráztatja a Jelent;
Mysty Kata:
Mesél az erdő
Vágyunk egyre
a csendre ,
ki a természetbe;
Hatvan évem elszállt madár...
Ki tudja, visszajön-e újra,
Táska fakkjában kicsi morzsaléknyi
minta, kertünk földszaga orrba bújva,
vinne otthont távoli, messzi tájba...
Tizennyolcadik rész
Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;
Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.
Mysty Kata: Kupac
Központozatlan
költemény
sajnos
kupac szeméttel
Mysty Kata:
Lélekfotós
Lélek fotósa
utazó szivárvány ;
Mysty Kata
Angyalka (lányomnak)