Kockaházban
Beküldte Haász Irén - 2015, augusztus 30 - 13:24
Az én egem pasztell színű,
az én napom hunyorgó neon.
Lamella csíkok az ablakon,
fényeket szűrnek este ötig.
Az éjem is hol pasztell színű,
hol átláthatatlan fekete.
Óvatos redőny hull lefele,
ha hét után az alkony törik.
Az eget toronyházban látom,
éjszakám egy kockaház foglya.
Rab vagyok én is régtől fogva,
mértani idomokba zárva.
De néha nyírt fű – illat csap meg,
és ujjongó hangokat hallok.
Akkor mindent enyémnek vallok,