lnpeters blogja

Olyan vagy nekem...

Olyan vagy nekem,
Mint csillagösvénynek a végtelen,
Mikor
Teremt
A Csend.

Mint hangnak a szó,
Mint testnek
A Lélek,
Maradj meg nekem mindig,
Amíg élek...

Teremt-e Jövőt a Múltunk?
Tágul-e a régi Kör?
Vagy az újabb gonoszságok
Áradata elsöpör?

Halad-e a jó irányba,
Fejlődik-e a világ?
Vagy a pénz teremt globális
Rabság-demokráciát?

Az egyéni felelősség
Kerül-e végre felül?
Közösen döntünk sorsunkról,
Vagy csak a pénz egyedül?

Ál-szabadság szemétdombján
Pénz-kotlós meddig fötör?
Teremt-e Jövőt a Múltunk?
Tágul-e a régi Kör?

Nagy benga hőség idején
Új regényemet írom én.

Kint a Nap csillagként ragyog;
Felforrnak a gondolatok.

A média-bolond hátul
Negyvenfokos jövőt árul.

Nagy benga hőség idején
Felhő csüng az ég peremén.

Függőleges hőség-hegyen
Csimpaszkodik a türelem.

Fogy a Múlt, izzik a Jelen,
Láp Nyugaton,
Jég Keleten.

Még mindig kitart a Remény;
Nagy benga hőség idején...

Hazaváró augusztusban
Hever a kutya,
Terhétől már roskadozik
A vén körtefa.

Hőség szülte gondolatok
Lustán ömlenek.
Nem az Isten, talán nem is
A világ beteg.

Pénz-szörnyetegek börtönén
A lakat laza,
Rossz függőhídon Jövőbe
Ballag a Haza.

Az Élet a Mindenségben
Szívós szalmaszál,
Hazaváró augusztusban
Megpihen a Nyár.

Kánikulai napon
Élek - magas hőfokon.

Virtuális lapokon
Víg betűimet rovom.

Írok vidám-konokon;
Csak a hőség monoton.

Élet - magas hőfokon,
Kánikulai napon.

HETVENHETEDIK RÉSZ

Szegény meglehetősen félénken gajdolta keshedt értelmű varázsigéit, mint aki nincs meggyőződve róla, hogy mormolása meghozza a várva várt sikert. Amikor aztán a kép megjelent, ő sóhajtott mindig legnagyobbat. Gúnyosan mosolyogtam rajta.

A szemfényvesztő a keleti maskarához fekete vendéghajat és álszakállt viselt. Mintha csak Napsárkánnyá akarta volna maszkírozni valaki.

Rinyáló ellendrukkerek
Sírnak, mert az Idő pereg.

Gonoszságok melegágya
A kudarc beteges vágya.

Rozsdás penge élén állnak,
Akik csak a bajra várnak.

Rinyáló ellendrukkerek;
A ti világotok - beteg.

Többé nem ér a nevetek,
A kutyának sem kelletek.

Nem hallgat rátok az ország,
Folytathatjátok a durcát.

Rinyáló ellendrukkerek;
Rosszul nevelt, nyűgös sereg.

Bár egyesek gittet rágnak,
Nem hiszti kell a világnak.

Pénz-vezérelt tévtanokat

Felhőpamacsok az égen,
Mosolyog a Nyár,
Rövid pihenőre áll meg
Az Idő-batár.

A világ nyári felében
Minden Életek
Jövő téli szenvedésre
Erőt gyűjtenek.

A politika súlyától
Mélyül a verem,
De mégis lesz addig Élet,
Míg van Szerelem.

Felhőpamacsok az Égen
Virul a határ,
Ameddig élni van kedvünk,
Addig tart a Nyár.

"Elavult" a nemzetállam?
Talán ebben a világban?
Van jobb nála?

(Nemigen!)

A nemzetállam mihaszna,
Jobb talán a globál massza?

(Az a jövő?
Nemigen!)

Nem találhat Jövő-révbe,
Csak Nemzetek Közössége.

(Helyette más?
Sohasem!)

Nemzetállamra szór sarat
Pár ezer ostoba alak.

(Normálisak?
Nem hiszem!)

HETVENHATODIK RÉSZ

Szóra nyitottam a számat, de Macro megelőzött.

Kárpát-medencei
Régi óvodában
Együtt kéne játszanunk már,
Ha Tél van,
Ha Nyár van...

Itt az összes népnek
Ugyanaz a sorsa,
Egyiknek se jut káposzta,
Legfeljebb a torzsa.

Kárpát-medencei
Óvodai éjjel,
Füttyögetnek, hogy legyünk még
Sokkal inkább széjjel.

Kárpát-medencei
Régi óvodában
Sok agymosott globál-függő
Ostoba szamár van.

Kárpát-medencének
Sok haza-szerelme;
Addig kéne összefogni,
Amíg van értelme!

Boldogságos Pillanatok;
Értük élek, értük vagyok.

Van szerencsém, üdvösségem
Csodálatos Feleségem.

A világ számomra kerek,
Még élhetek,
Szerethetek.

Boldogságos Pillanatok;
Értük élek,
Értük vagyok.

Egyszerű, szent Házasságban,
Sírig el nem múló Vágyban.

Egymás szent Akaratában,
Júliusi forró Nyárban.

Öregedő szép Jelenben,
Meghitt, csendes Szerelemben.

Öregedő ifjúságban,
Egyszerű, szent Házasságban.

Újra húrolt világokban
Az Örömre mindig ok van.

Semmi erőszak, pénz, pia,
Csak szégyenlős utópia.

Sok szitkozódó vadbarom.
Nem okád hófehér lapon.

Újra húrolt világokban
Minden tárgy, ahol kell, ott van.

Nem küzdenek hiány-kincsen,
Felesleg semmiből nincsen.

Boldog lesz az emberiség,
Ha majd elég lesz az "elég".

A pénz múzeumba kerül,
Senki se marad egyedül.

Valahol...
A Csillagokban...
Újra húrolt világokban...

Udvaromon madár tipeg,
Július van, Nyár és meleg.

Gépnél talál az alkonyat,
Gyarapítom soraimat.

Múlt, Jövő, Jelen fog kezet,
Körülvesz Család, Szeretet.

Udvaromon madár tipeg
Este meccset nézegetek.

Könyökölős ellenfelek
Borzolják idegzetemet.

Ellenfél nyeri a csatát,
Meg a szpíker hódolatát.

Udvaromon madár tipeg,
Békés Nyarat mindenkinek!

Ős Napkelet,
Fejlett Nyugat;
Macska nyávog - kutya ugat.

Van otthonom - még élhetek;
Udvaromon madár tipeg.

Nyári vidám lombkoronák,
Sárgul valahol a világ.

Kihagy és köhög a motor,
Rozsdás valahol ez a kor.

Csikorog a fátum-kova,
Sántít Európa lova.

Nyár van - pihenjen a világ...
Nyári vidám lombkoronák.

HETVENÖTÖDIK RÉSZ

Minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban furcsállottam. Mit akar Napsárkány? Mire tör? Elhagyta volna a józan esze? Neki hétköznapi értelemben vett józan paraszti esze nem is volt soha. de Napsárkány korántsem ostoba. Az lehet, hogy őrült dolgokra tör, a lelke kacskaringós utakon jár, de a szelleme ép. Akkor meg mi ez? Valamiféle kelepce?

Régi Nyarak Balatonja;
Álmok otthona.
Szent múltvarázs -
A jelenben nem vágyom oda.

Szülőföldem. Szép Balaton -
Múlt derűs egén;
Ott nőttem fel. Gyermekkorom
Ott töltöttem én.

Múlt ködébe süllyedt Boglár,
A Szülőhazám,
Ott  nyugszik a gyermekkorom,
Apám és Anyám.

Régi Nyarak Balatonja,
Régi kék egek,
Szebbnek látta a világot
Akkor a gyerek...

Régi Nyarak Balatonja
Rég eltűnt soha,
Csak bennem él. Elfeledni
Nem fogom soha.

Az Idő, a Vén Narrátor
Félni kezdett -  önmagától.

Hosszúra nőtt már a szőre,
Mivégre mindig előre?

Menni, soha meg nem állni,
Végtelenségig narrálni.

Az Idő, a Vén Narrátor
Csak az emlékekben bátor.

Sose hal, de nem is éled,
Unalmas az örök élet...

Epika végtelen síkja
Az öröklét-narratíva.

Magába zárt, örök tábor
Az Idő - a Vén Narrátor.

Túl a bíbor hegyeken,
Rejtőzik a Múlt,
A jövő;
Isten is ott álmodozik
Csendesen..
Túl a bíbor hegyeken...

Innen a Végső Hegyen,
Nyarat élvez Otthonában,
Meghitt, régi Szerelmében
A jelen..
Innen a Végső Hegyen...

Meghitten szürke Jelen,
Múltunk takar,
Jövőnk fázik,
Csendesen éltet minket
A Szerelem.
Meghitten szürke Jelen...

Túl a bíbor hegyeken
Valaki tudja
A tikot,
Hogyan lehet kifogni
A végzeten.
Túl a bíbor hegyeken...