Meghitt tavaszi estéken
Isten ül egy kicsi széken.
Sors-bekecse idő-rágott,
Javítgatja a világot.
Vén mennyország-kaptafáján
Csikorog az anyag-sátán.
Meghitt tavaszi estéken
Ifjul a világ - mint régen.
A bajt Remény tartja féken;
Meghitt, tavaszi estéken.
Jövő-gyilkos ócska szelek;
Gyülekező varjúsereg.
Hangzatos globál jelszavak;
Csak füst, pernye, meddő salak...
Humán ragu pénz üstjében,
Vagy emberek - közösségben?
Jövő-gyilkos ócska szelek;
Lesz-e
Apa,
Anya,
Gyerek?
Nem alattomos jelszavak,
Hanem
Hit,
Szabad akarat...
Sosem örök a fergeteg,
Jövő-gyilkos, ócska szelek.
Boldogság kell a világnak,
Nem mártírhalál,
Holt sziklánál többet ér az
Élő szalmaszál.
Pénzre apelláló sunyi
Globál számvetés
Isten és Boldogság ellen
Lehet csak kevés.
Embermasszát kavargató
Profán ráció
Hiszi, hogy hozzá vezet az
Evolúció.
Boldogság kell a világnak,
Minden más kevés;
Doktrína-lidércálmokból
Így lesz ébredés.
Férfi és Nő Szerelmében
Isteni erő;
Szeretet és Család által
Jöhet szebb Jövő.
Az Erkölcs a pénzzel szemben
Döntetlenre áll,
Múltba nézve -
Jövőt várva;
Meg nem alkuvásba zárva.
Hatalomtól távol,
Szélen,
Becsület-peremvidéken.
Derűs, mindennapi vágyban,
Szerelemben,
Boldogságban.
Tárt Lélekkel Létbe zárva,
Múltba nézve - Jövőt várva.
Reklámrigmusok korában
Megelégedni korán van.
Pénztárcánkat csábítgatja
Cukormázas szpotok dala.
Zúgja vigyorgó műköröm:
Vásárolni legfőbb öröm.
Reklámrigmusok korában
Közhelyek járnak csordában.
Sablon ideológiák
Zajától hangos a világ.
Pénzes fogpasztavigyorok,
S a fél világ gyomra korog.
Reklámrigmusok korában
Nem élünk átabotában.
Önkéntes hajótöröttek
Helytartóért ömbölyögnek.
Globál dollár égre kelne,
Szabadságba bilincselne.
A Tél hibbant unokája,
Suhanc fagy-potentát,
Visszavenné öregapja
Megdöntött uralmát.
Áprilisba tolakszik be,
Dühösködik fennen;
Tiltakozik a Kikelet
"Zsarnoksága" ellen...
Fagyot hozott a tavaszba,
S gyönyörködik benne,
Hogyha rajta múlna, talán
Örökös fagy lenne.
Hogyha rajta múlik, többé
Nem jön haza gólya,
És ő lenne itt Tél király
Örök helytartója.
A Tél hibbant unokája
Ül Kikelet vállán
Reménykedik a háttérben
A kivénhedt sátán.
Korok vén Világhintája
Újra indítja magát?
Megint a tilosba tévedt
A civilizált világ?
Jóról, demokráciáról
Ezer tonna fecsegés,
De néhány perc Jövőhöz is
Mind szánalmasan kevés.
Világuralomra vágyik
Felelőtlen pénz-rokon,
Utánuk talán új Noé
Köt majd ki a hegyfokon.
Korok vén Világhintája
Évek óta készen áll,
Ha szükséges, gyorsan kileng,
S újabb korszakot lezár.
Húsvét hétfőn vízzel,
Máskor Szeretettel,
Mindig-mindig,
Amíg élek,
Igaz Szerelemmel.
Lét szekerét tolni,
Egymásba botolni,
Szabad-e élni,
Szeretni,
Szabad-e locsolni?
Húsvét hétfőn vízzel,
Máskor Szeretettel,
Mindig-mindig,
Amíg élek,
Igaz Szerelemmel.
A Feltámadás örömünnepén
Szobám közepén dolgozgatok én.
Más valahol tüntet keservesen,
Hogy odakint minden rosszabb legyen.
A globál világ mű-ege csipás,
Profán észnek nem kell Feltámadás.
A Feltámadás örömünnepén
Bokrok aljában hűsöl a Remény.
Jövőt ígérve zsong a fák felett
A virágruhás, büszke Kikelet.
Ünneplő fák közt pajkos szél suhan,
Az ágak között Jövendő fogan.
A Feltámadás örömünnepén
Isten mindenkié - és az enyém.
Mit tettem?
Számít valamit,
Hogy megfeszíttettem valami Jézust?
Nemigen érdekli majd
A szenátust...
Vérből folyhat sok ezer uncia,
Ez jelentéktelen provincia.
A világ?
Hatalom,
Pénz,
Meg erő;
Kit érdekel egy újabb szenvedő?
Győztes vagyok,
Római procurator.
Bilincs és kard a parancsomra csattan..
Az istenek?
Beérik áldozattal.
A templom - pénzkérdés,
A hit - fakó;
A mítosz - vénasszonyoknak való.
Majd feljebb mászom az uborkafán,
Mert az ég alatt
A Megváltás az Isten jelenléte
Bennünk,
Felettünk;
Hit,
Szeretet,
Béke...
Jézus,
Kereszthalál,
Kálvária;
Értünk szenvedett
Az Isten Fia...
Európa jövőjét az Idő
Mélye rejti,
Ha Jézus áldozatát nem felejti...
Húsvét...
Megváltás..
Idő pereg,
A lélek megremeg...
Áldott húsvétot adjon Isten
Mindenkinek!
HETVENNEGYEDIK RÉSZ
Nagyot csalódtam, midőn először láttam Rómát. Ez a rusnya porfészek volna a rettegett légiók hazája? No hiszen! Hol van ez a sivár viskóhalmaz Alexandria, Athén, Karthágó, Antiochia, Szürakuszai, Pergamón, Babilon, vagy akár Korinthosz és Szardeisz fényes fenségéhez? Hogy a régebbi, már idő emésztette nagyvárosokról ne is beszéljek!
Merényletek sora...
A vén szenilis Európa szenved,
Lakói hullanak,
S a felelős:
Saját maga...
Hány európai halála kell még,
Hogy a szikkadt, polkorrekt agyvelők
A valóságra ráébredjenek?
Hány európai halála kell még,
Hogy a morbid halál-biznisz leálljon,
S megbukjanak a sunyi vezetők?
Sokadik közös Tavaszunk
Virágba borult,
Emlékeinkkel díszíti
Kertünket a Múlt.
Örömünk a verseimben
Röppen szerteszét,
Amíg élünk, nem engedjük
El egymás kezét.
Sokadik közös esztendőnk
Szelíd, tiszta tó,
Imádok a férjed lenni,
Drága Anikó!
Ötvenötödik tavaszon
Életem könyvét lapozom.
Egészségben, jó erőben,
Tervek, célok vannak bőven.
Van bájos, szép kis otthonom,
Amíg élek, benne lakom.
Ötvenötödik tavaszon
Isten ellen nincs panaszom.
Láttam bajt, nyomort eleget,
Görcsös, profán küzdelmeket,
Nem állok rossz globál körbe,
Se profán lélek-gödörbe.
Ötvenötödik tavaszon
Szeretek még élni - nagyon.
Balra bal,
Csak balra bal..
Hiába jön bajra baj,
Fületek mást úgyse hall.
Se félelem,
Se értelem,
Elnyomja a bal-vélelem.
Bármennyi áldozat kevés,
Marad a bal-vélekedés.
Balra bal,
Csak balra bal,
Pedig már van
Bajra baj...
Balvégzet hollója károg,
A balkonon balfácánok...
Balra bal,
Csak balra bal,
Egyre több a
Bajra baj.
Balra bal csak balra szájal,
Rossz polkorrekt szájkosárral..
Hömpölyög a voksok árja,
Európát balsors várja.
Bajt rostáló áprilisban
Hol tél tombol, hol tavasz van.
Politika-őrületek;
Tombol a globál viszketeg.
Lidércfények raja lobban
Bajt rostáló áprilisban.
Bajt rostáló áprilisban
Múlt és Jövő egybevillan.
Randevúzhat utód, meg ős,
Mindig a jelen felelős.
Isten minden pillanatban;
Bajt rostáló áprilisban.
L. N. Peters:
Uballit háza
L. N. Peters:
UBALLIT HÁZA
„Egy Föld, egy birodalom, egy király”
(regény)
Körforgalomban szembejött
Egy szürke autó,
Egy másodperc volt a világ,
S egy vészreakció.
Csendben tartott a döbbenet,
A kormányt forgatom,
Mögöttem ráüvöltenek:
"Te holdkóros barom!"
A fordított bádoglovas
Egy mukkot sem felel,
Három-négy vékony centire
Csúszunk egymástól el.
Körforgalomban szembejött
A kerek domb mögül;
A puszta ráció, ha nincs
Erkölcse - megkövül.
A profán pénz-anyag-morál
Amit lehet, tagad,
Morális világrend helyett
Pénzért mindent szabad.
Áprilisi éjszakában
Esőcseppek szél-kaptárban.
Bóbiskol a föld, míg virrad,
Takarója - esőillat.
Gondolatok szóvá érnek,
Régi vágyak visszatérnek.
Pihen a jó szándék lágyan,
Áprilisi éjszakában.