lnpeters blogja

Régen rágja pénz agyara
Vén Európa fülét,
Oroszország ellen újra
Háború kellene még...

Hogyha ilyen csúf időket
Adna még egyszer az ég,
Akkor a magyar nem lenne
Más, mint ágyútöltelék.

Világmédia adja meg
A pénz-kórus ritmusát,
Fennhangon szidják Oroszhon
Imperializmusát.

Szinte minden bal-hangszeren
Ott nyekereg ez a dal,
Ostoba, nyegle szövege
Kiagyalójára vall.

Hogyha a fő gépi szólam
Rikácsolva bereked,
Vén obsitosok írkálnak
Háborúsdi-könyveket.

Sir Robert a taxiból felhívta egykori kollégáját.

Medrében néha holtra fagy
A vénülő Idő,
Ilyen korokban csúszik el
Minden tisztes Jövő.

Vad jégmezővé változik
A hallgatag Jelen,
De csak a távoli Jövő
Lesz majd embertelen.

Álszent, sikamlós jégmezőn
Rossz, sunyi köd tolul;
Mögötte vigyorog a rém -
Még láthatatlanul.

Cudar hideg napokon
Jelen biceg hó-boton.

Fehér halál-szemfedő
Alatt sír a háztető.

Csüggedt jégborda terem,
Elsatnyul a türelem.

Cudar hideg napokon
A gonosz mégis potom.

Ördög vén herélt koson
Fagy-pokol felé oson,

Fagy-strapájú rossz közöny
A holnapnak nem köszön,

De a fáradt életek
Lelke mégse lett beteg.

Kémény füstje csendesen
Mosolyog a légbe fenn.

Minden Reménység rokon
Cudar téli napokon.

Ezüst erdőkön át - buszon;
Előttünk Január oson.

Rossz jégbordák csikorognak,
Gondterhelt őzek vacognak.

Káprázatos jégvarázslat;
A világ: téli rajzvázlat...

Vén gazember Január,
Gondokat hoz, bajra vár.

Keményen ropog a jég,
Szürkén gomolyog az ég.

Piszkosfehér a határ,
Tán nem is lesz sose Nyár.

Vén gazember Január,
Csüggedésre, jajra vár.

A Föld halvány lepedő,
Torzóban áll a Jövő.

Vén gazember Január,
Fagyra, csüggedésre vár.

Hogyha nem kaphatja meg,
Majd vihog vagy kesereg.

Meglehet, hiába vár
Vén gazember Január.

Dér-aurájú
Néma téli fák;
Hóágyon ásít
A dermedt világ.

Fehér mezőkre
Tompa köd borul,
Figyel a végzet
Láthatatlanul.

A szürke horizont
Most sem üres;
Vén hazugság
Pozíciót keres.

Dér-aurájú
Néma téli fák;
Doktrína-kórban nyög
A nagyvilág.

Idő-part, hullámverésben...
Egyszer volt...
Valaha...
Régen...

Képzelt idilli jövendő;
Fölénk tornyosul az Idő...

Látszólag együtt fut velünk,
Rágja testünk, edzi lelkünk...

Idő-part - hullámverésben...
Állandó menekülésben....

Körkörös vagy lineáris -
Semmiképpen sem lojális...

Talán egyszer,
Talán többször;
Lefutja létét a Göncöl...

Ki nem hunyó öröklétben...
Idő-part -
Hullámverésben.

Lenn a Földben van a Múlt,
Égben a Jövő
De csak Ég és Föld között
Van életerő.

Álmokat és szellemeket
Elfújhat a szél,
Jót tenni csak az tud, aki
A Jelenben él.

Fagy-álmok ropogós jegén
Mendegél a Tél;
Bolyongó jövő-lidércet
Utol sose ér...

Ma minden reményen túlnő,
Égboltig felér,
Holnap a szűk múlt-kabátba
Mégis belefér.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Mire jégkorszakká serdül
Régen véget ér.

Utópiák mélyföldjein
Homok jégverem,
A lombhullató doktrína
Ott vadon terem.

A polkorrekt Herculesnek
Asszonycsecse nő;
Marx tömött szakállát hordja
Hibrid csecsemő.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,

Szerelem első látásra;
Rég elmúlt a nap,
Mégis évtizedek óta
Tart a Pillanat.

Munkahelyi étkezdénél
Van regényesebb
Ismerkedésünknél mégis
Ez volt a keret.

Egymással szemben ültünk le
Egy őszi napon;
Az a pillantás számunkra
Ma is - hatalom.

Szerelem első látásra
Egyszer adatik,
Lélek, világ, Lét, Szerelem
Egybetartozik.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
WC-firka virtuális
Jövendő egére...

A liberál magát
Szabad elvnek adja,
Mégis úgy tűnik, leginkább
Marx az öregapja.

A globál média
Olyasmit dadog ma,
Minek fele ostobaság,
Másik fele dogma.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Régen a múlt rossz szelleme,
Ma a jövő réme.

Képlet-történelem
Papír hátán boldog;
Embert-Istent teremtenek
A lelketlen dolgok.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;

Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...

A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.

Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...

Hideg téli béke....

Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...

A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...

Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...

Közönnyel néz az égre

Hajlik az út Jövő-ködbe;
Ötvennégyből - ötvenötbe.

Lódít az Idő előre;
Ifjú Múltból - vén Jövőbe.

Lassan porlik a szürke köd;
Egy hónap híján - ötvenöt.

Ami anyagi, elévül;
Isten bennünk - sose vénül.

Sir Robert fogott egy taxit, és a Santa Maria in Trastevere templomhoz vitette magát. Impozáns, kockaköves térre érkezett, körülötte hemzsegtek a turisták. A templom lélegzet-elállító volt. Két szépséges palota közül tekintett rá a timpanonos homlokzat, alul árkádokkal. Jobbról impozáns óratorony. A templom előtt remekbe szabott szökőkút, mind a hét lépcsője zsúfolva emberekkel. Hangos, soknyelvű terefere, néhol egyértelműen azonosítható az olasz pergő ritmusú csicsergése, meg néhány higgadt angol mondat.

Szerelem-alapon
Áll az Életünk,
Évtizedek emlékhada
Mosolyog velünk.

Ketten voltunk egykor,
Létünk hajnalán,
Évek alat érkezett még
Két gyönyörű Lány.

Szűk térben zajlott a
Közös életünk,
Volt egyetlen kis szobánk és
Két szép Gyermekünk.

Szerelem-alapon
Él az Életünk,
Amíg élünk, még tovább is
Együtt építünk.

Hajdani szép telek...
Magasról néz a hó-oszlop le rám,
Utat vág benne
Apám...

Hajdani szép telek...
Élő képeslap-fenyő
Integet...

Emlék-köd alján hevernek
A partra vetett
Régi, szép telek...

Hajdani szép telek
Ködön át néz a múlt-oszlop le rám,
Alatta fekszik
Apám...

Időcsúszdával a Télbe,
Sötét Jövő-messzeségbe...

Létünk orrával előre,
Sötétlő Jövő-erdőbe.

Meredek csúszdán lefelé,
Sorsformáló Jövő felé.

Időcsúszdával a Télbe,
Zimankóba, fagyba, jégbe...

Fagyos elvi rációba,
Mínusz húszba, jégbe, hóba...

Vízözönre váró ágba,
Jeges doktrína-világba...

Időcsúszdával a Télbe,
Mindörökké jót remélve.

Új Időbe, új világba,
Tavaszi patak partjára.

Száll a csúszda idők mélyén,
Isten mosolyog a végén.

Sarkvidéki fagy-seregek
Tombolnak a világ felett.

Az éjszaka sötét verem,
Megfagy minden késedelem.

Fagyos a globál-média,
Mínuszban a matéria...

Sarkvidéki fagy-seregek
Profán szonátája recseg.

Ha a profán égig koslat,
Új jégkorszakokat hozhat.

Anyag-ember kívül hevül,
S mindörökké fázik - belül.

Sarkvidéki fagy-seregek
Selejteznek lét-egeket.

Hogyha bekúszik a hideg,
Fátum diktál mindenkinek.

Isten sem segíthet azon,
Aki önként szárad fagyon.

Újév után jön a
Mély Tél ideje,
Ez az év egyik legnagyobb
Próbatétele.

Most van uralmának
Csúcspontján a Tél;
Azt hiszi, mostantól minden
Tavasz elvetél.

Profán mezőn nem terem a
Szabad akarat,
Az ördög dollárdíszben is
Fekete marad.