lnpeters blogja

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.

Tombol a Tél, hó szakad,
Kóbor Jövő elszalad...

Jelen zimankó-szava
Hív elvtelen alkura.

Kegyetlenkedhet a Tél,
Bolond, aki nem remél...

Tombol a Tél, hó szakad,
A világ egy Pillanat...

Az anyag csak jég-redő,
Isten bennünk a Jövő.

Vékony holdsarló remeg,
Új esztendő didereg.

Fagy, a deres vén pupák
Idő-idegzetet rág.

Minden lélek reszketeg,
Triumfust ül a hideg.

Vékony holdsarló remeg,
Nézik téli emberek.

Ragyogó fényhez kevés
A bicegő napsütés.

Új év új jelent terem,
Akad új gond hirtelen.

Igaz szabad akarat
Csak a Lélekből fakad.

Kósza Remény szendereg,
Vékony holdsarló remeg.

Múlt-paripán, Jövő-útra,
Kötelező élet-túra.

Aki Múlt-nyergéből leszáll,
Annak sorsa: mocsár-halál.

Aki keres más múltakat,
Abból csak ló lesz, nem lovag.

Múlt-paripán Jövő-útra,
Hétköznapi csodakútra...

Jelen-szamár csontos hátán
Nem lovagol, csak a sátán.

Doktrína-füstöt ereget,
Iszlám jövővel fenyeget.

Múlt-paripán Jövő-útra;
Kötelező élet-túra.

Múlt-paripán lovagolva
Jövő-istállóba tartva...

Jövő-istállóba tartva,
Jelent a Jövőbe hajtva...

Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.

Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.

Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.

Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.

Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.

A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.

Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.

Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.

Család ül a Remény padján

Kívánom az új esztendő
Küszöbére érve,
Minden igaz embernek
Legyen boldog éve!

A szerencse egész évben
Szorgosan szolgáljon,
A lehetőség a vágynak
Útjába ne álljon.

A globális fő gonoszság
Jövőre henyéljen.
Minden Család békében és
Biztonságban éljen.

Igazság és szent hagyomány
Maradjon erőben,
Ezt kívánom Mindenkinek
Az új esztendőben!

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.

Az év vége felé
Gorombul a hideg,
Vadul csapkodják az
Ajtókat a szelek.

Álmos a vén világ,
Tán rossz is a gyomra,
Kora sötéttel tér
Hamar nyugalomra.

Új év készülődik
Az Idő peremén,
Remények röpködnek
A képzelet egén.

Az év vége felé,
Hideg téli esten,
Magában csendesen
Imádkozik Isten.

HETVENHARMADIK RÉSZ

Napsárkány dühödten meredt rám.

Karácsonyi szent Nyugalom;
Darabomat írogatom...

Lágyan simogat a bársony,
Puha, jó meleg Karácsony.

Kis karácsony - csendes álom;
Körülöttem a Családom.

Jelenemet lapozgatom;
Karácsonyi szent Nyugalom...

Karácsony első napja van...
Karácsony első napja van..

Fenyőfaág
Szent illatát
Kortyolja most
A Lélek;

A vén Idő ma feltűnően
Félszeg...

Kezünk alatt
A Jelen selymes szőre,
A gondok elszunnyadtak egy időre,

Ép
Az Erő;
Még istennel sakkozik
A Jövő;

Vágyak táncolnak cirmos-vidoran;
Ma Szent Karácsony
Első napja van....

Hazai fehér karácsony,
Megtisztító, szent lepel,
Eljöttében,
Szentségében
Hinni lehet,
Hinni kell...

Ki tudja, hogy Betlehemben
Esett-e hó valaha?
Az itthoni karácsonyon
Áll jól a fehér ruha.

Újrakezdés fehér leple
Borítja a földeket,
Ünnep van, és Szent Nyugalom,
Utána jobb is jöhet.

Hazai fehér karácsony
Fénye meghitt,
Tiszta fény;
Amíg karácsonyt ülhetünk,
Sose hal meg a Remény.

Szent karácsony 2016.

Egész évben sóvárogtunk utána,
Most betoppant,
Eljött a kis szobába...

Áldott karácsony!
Fenyő illata...
Világ közepe most a kis szoba...

Sok hétköznap közt
Kis csendes szövétnek;
Kicsi otthonban
Gyertyafények égnek.

Nem glória, ami szentté tehet,
Csak a Lét értelme,
A Szeretet...

Szent karácsony
Nyugalma ránk talál.
Talán ma még
Az idő is megáll.

Öröm és béke
A tekintetekben...
Karácsonykor
Velünk örül
Az Isten.

Névnapodra azt kívánom,
Éljünk együtt még soká;
Amíg Ketten vagyunk,
Mindig
Lesz Miért, és
Lesz Hová...

Drága
Kicsi
Feleségem;
Szép az életem
Veled;
Köszönöm, hogy éppen  nekem
Szentelted
Az Életed.

CSÜTÖRTÖK

Május 13.

16 20

Róma

Olaszország

    Sir Robert James Frazer, a Scotland Yard egykori főfelügyelője kora délután érkezett meg a WizzAir járatával Ciampino repülőterére. Mogorva öregedő sofőr várta. Gépkocsiba ültek, és a szürke Fiat Marea úgy repesztett Róma felé, hogy a főfelügyelő alig kapott levegőt. Alig látott valamit az útból. Menet közben nem beszélgettek, a sofőr csak törte az angolt, Sir Robert meg egy szót se tudott olaszul.

Régi téli hétköznapok
Jégcsap-dala újra kopog.

Minden mozdulat tovaszállt,
Tán a vén Idő is megállt.

Télbe ködült gyermekkorok
Emlék-folyama kanyarog...

Régi téli hétköznapok
Emléke a jégen ragyog.

A csöndes vidéki telek
Emléke lelkemben remeg.

Derékmagas, fehér falak;
Apám vág a hóban utat...

Régi téli hétköznapok;
A feledés mindig - dadog.

Havas utak, szánok, hitek,
Karácsonyfát termő hideg.

Jégbordát szántó lópata,
A téli este illata...

HETVENKETTEDIK RÉSZ

Arisztonikoszt nem sokkal utóbb – a balsikerű athéni flottavállalkozás összeomlását követően - Szürakuszaiban lefejezték. A kivégzést komor elégtétellel szemlélő pátriárkai külsejű perzsa követ pedig természetesen nem volt más, mint Napsárkány. Ezeket a dolgokat már Babilonban beszéltük meg egymással, nem sokkal azelőtt, hogy bevonultak oda Nagy Sándor katonái.

Szent Karácsony köpönyege
Ráterül a tájra,
Az Ünnep eljövetelét
Testünk-lelkünk várja.

Fagy markában a vén Idő,
Mint didergő herceg,
Egymást melegítgetik a
Lassan múló percek.

Hosszú, téli esték végén
Didereg a Lélek,
De ünnepet ígérnek már
Az ádventi fények.

Szent Karácsony köpönyege;
Ádventi remények...
Sohasem költözhet a holt
Anyagba a Lélek...

Mint a gyermekkori telek;
Csikorgó hó, szürke hideg.

Régi tél emlékezni kér:
Mint egykor - fekete-fehér.

Jeges úton csendben mulat
A régi avitt hangulat.

Mint a gyermekkori telek;
Hallgat a világ - reszketeg...

Szőrös a füle a fagynak,
Fehér tetők bólogatnak.

Ködös, jégbordás udvarok;
Kertek alján Múlt vigyorog.

Mint a gyermekkori telek;
Köznapi remény enyeleg.

Egykori fagyok emléke;
Csendes, szürke lelki béke...

A Múlt kopott kabátjába
Van a Jövő titka zárva...

Zene száll
Fuvola hangján;
Bach,
Utána
Hacsaturján...

Mint mese,
Vagy éber álom:
Színpadon
A Kicsi Lányom...

Az összes huszonnégy éve
Épül bele a zenébe...

Száll a zene,
Szól a zene,
Szíve-lelke
Benne,
Benne...

Szálljon,
Szálljon,
Mindig szálljon...
Zenéd,
Lelked,
Kicsi Lányom...

Rád
Zene, meg
Öröm várjon;
Boldog legyél,
Kicsi Lányom!