lnpeters blogja

Lenn a Földben van a Múlt,
Égben a Jövő
De csak Ég és Föld között
Van életerő.

Álmokat és szellemeket
Elfújhat a szél,
Jót tenni csak az tud, aki
A Jelenben él.

Fagy-álmok ropogós jegén
Mendegél a Tél;
Bolyongó jövő-lidércet
Utol sose ér...

Ma minden reményen túlnő,
Égboltig felér,
Holnap a szűk múlt-kabátba
Mégis belefér.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,
Mire jégkorszakká serdül
Régen véget ér.

Utópiák mélyföldjein
Homok jégverem,
A lombhullató doktrína
Ott vadon terem.

A polkorrekt Herculesnek
Asszonycsecse nő;
Marx tömött szakállát hordja
Hibrid csecsemő.

Mendegél,
Mendegél,
Mendegél a Tél,

Szerelem első látásra;
Rég elmúlt a nap,
Mégis évtizedek óta
Tart a Pillanat.

Munkahelyi étkezdénél
Van regényesebb
Ismerkedésünknél mégis
Ez volt a keret.

Egymással szemben ültünk le
Egy őszi napon;
Az a pillantás számunkra
Ma is - hatalom.

Szerelem első látásra
Egyszer adatik,
Lélek, világ, Lét, Szerelem
Egybetartozik.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
WC-firka virtuális
Jövendő egére...

A liberál magát
Szabad elvnek adja,
Mégis úgy tűnik, leginkább
Marx az öregapja.

A globál média
Olyasmit dadog ma,
Minek fele ostobaság,
Másik fele dogma.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;
Régen a múlt rossz szelleme,
Ma a jövő réme.

Képlet-történelem
Papír hátán boldog;
Embert-Istent teremtenek
A lelketlen dolgok.

Dogmicsek elvtársak
Történelemképe;

Mint régi téli képeslapokon,
Minden fehér...

A háztetőn,
A fákon,
Hó remeg;
Havas járdákon
Havas emberek.

Tejszínű a házak fagyos fejéke,
Fehéren bólogat
A hideg, téli béke...

Hideg téli béke....

Amerre kiterjed a szemhatár,
Ül csendesen
A hófehér halál...

A hideg fény a fagyban nem fakul,
Vár fehéren
És makulátlanul...

Az anyag pompás
Hófehér hatalma,
Szép, mint
A közöny végtelen
Nyugalma...

Közönnyel néz az égre

Hajlik az út Jövő-ködbe;
Ötvennégyből - ötvenötbe.

Lódít az Idő előre;
Ifjú Múltból - vén Jövőbe.

Lassan porlik a szürke köd;
Egy hónap híján - ötvenöt.

Ami anyagi, elévül;
Isten bennünk - sose vénül.

Sir Robert fogott egy taxit, és a Santa Maria in Trastevere templomhoz vitette magát. Impozáns, kockaköves térre érkezett, körülötte hemzsegtek a turisták. A templom lélegzet-elállító volt. Két szépséges palota közül tekintett rá a timpanonos homlokzat, alul árkádokkal. Jobbról impozáns óratorony. A templom előtt remekbe szabott szökőkút, mind a hét lépcsője zsúfolva emberekkel. Hangos, soknyelvű terefere, néhol egyértelműen azonosítható az olasz pergő ritmusú csicsergése, meg néhány higgadt angol mondat.

Szerelem-alapon
Áll az Életünk,
Évtizedek emlékhada
Mosolyog velünk.

Ketten voltunk egykor,
Létünk hajnalán,
Évek alat érkezett még
Két gyönyörű Lány.

Szűk térben zajlott a
Közös életünk,
Volt egyetlen kis szobánk és
Két szép Gyermekünk.

Szerelem-alapon
Él az Életünk,
Amíg élünk, még tovább is
Együtt építünk.

Hajdani szép telek...
Magasról néz a hó-oszlop le rám,
Utat vág benne
Apám...

Hajdani szép telek...
Élő képeslap-fenyő
Integet...

Emlék-köd alján hevernek
A partra vetett
Régi, szép telek...

Hajdani szép telek
Ködön át néz a múlt-oszlop le rám,
Alatta fekszik
Apám...

Időcsúszdával a Télbe,
Sötét Jövő-messzeségbe...

Létünk orrával előre,
Sötétlő Jövő-erdőbe.

Meredek csúszdán lefelé,
Sorsformáló Jövő felé.

Időcsúszdával a Télbe,
Zimankóba, fagyba, jégbe...

Fagyos elvi rációba,
Mínusz húszba, jégbe, hóba...

Vízözönre váró ágba,
Jeges doktrína-világba...

Időcsúszdával a Télbe,
Mindörökké jót remélve.

Új Időbe, új világba,
Tavaszi patak partjára.

Száll a csúszda idők mélyén,
Isten mosolyog a végén.

Sarkvidéki fagy-seregek
Tombolnak a világ felett.

Az éjszaka sötét verem,
Megfagy minden késedelem.

Fagyos a globál-média,
Mínuszban a matéria...

Sarkvidéki fagy-seregek
Profán szonátája recseg.

Ha a profán égig koslat,
Új jégkorszakokat hozhat.

Anyag-ember kívül hevül,
S mindörökké fázik - belül.

Sarkvidéki fagy-seregek
Selejteznek lét-egeket.

Hogyha bekúszik a hideg,
Fátum diktál mindenkinek.

Isten sem segíthet azon,
Aki önként szárad fagyon.

Újév után jön a
Mély Tél ideje,
Ez az év egyik legnagyobb
Próbatétele.

Most van uralmának
Csúcspontján a Tél;
Azt hiszi, mostantól minden
Tavasz elvetél.

Profán mezőn nem terem a
Szabad akarat,
Az ördög dollárdíszben is
Fekete marad.

Farkasordító hideg;
Fáznak bigott tévhitek.

Reszket egész széria
Hideg ész-matéria.

Izmus-sereg didereg,
Koholt jövő-terv remeg.

Farkasordító hideg,
Vacognak a nemhitek.

Propaganda hentereg,
Reklámkígyó tekereg.

Nemhitekben fagyoskodnak
Nemhit-hívő emberek.

Farkasordító hideg;
Isten hisz Mindenkinek...

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.

Tombol a Tél, hó szakad,
Kóbor Jövő elszalad...

Jelen zimankó-szava
Hív elvtelen alkura.

Kegyetlenkedhet a Tél,
Bolond, aki nem remél...

Tombol a Tél, hó szakad,
A világ egy Pillanat...

Az anyag csak jég-redő,
Isten bennünk a Jövő.

Vékony holdsarló remeg,
Új esztendő didereg.

Fagy, a deres vén pupák
Idő-idegzetet rág.

Minden lélek reszketeg,
Triumfust ül a hideg.

Vékony holdsarló remeg,
Nézik téli emberek.

Ragyogó fényhez kevés
A bicegő napsütés.

Új év új jelent terem,
Akad új gond hirtelen.

Igaz szabad akarat
Csak a Lélekből fakad.

Kósza Remény szendereg,
Vékony holdsarló remeg.

Múlt-paripán, Jövő-útra,
Kötelező élet-túra.

Aki Múlt-nyergéből leszáll,
Annak sorsa: mocsár-halál.

Aki keres más múltakat,
Abból csak ló lesz, nem lovag.

Múlt-paripán Jövő-útra,
Hétköznapi csodakútra...

Jelen-szamár csontos hátán
Nem lovagol, csak a sátán.

Doktrína-füstöt ereget,
Iszlám jövővel fenyeget.

Múlt-paripán Jövő-útra;
Kötelező élet-túra.

Múlt-paripán lovagolva
Jövő-istállóba tartva...

Jövő-istállóba tartva,
Jelent a Jövőbe hajtva...

Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.

Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.

Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.

Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.

Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.

A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.

Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.

Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.

Család ül a Remény padján

Kívánom az új esztendő
Küszöbére érve,
Minden igaz embernek
Legyen boldog éve!

A szerencse egész évben
Szorgosan szolgáljon,
A lehetőség a vágynak
Útjába ne álljon.

A globális fő gonoszság
Jövőre henyéljen.
Minden Család békében és
Biztonságban éljen.

Igazság és szent hagyomány
Maradjon erőben,
Ezt kívánom Mindenkinek
Az új esztendőben!

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.