lnpeters blogja

A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Csak addig élünk,
Amíg látszanak.

Előttünk nyargalnak a Messzeségben...
Az Idő hátán loholunk utánuk,
Hátha egyszer
Nyergükbe kaphatunk...

Vén botosispánunk, szürke valóság,
Fülünkbe kántálja unalmait,
De nem veszíthetjük szemünk elől
A fehér lovakat
A Messzeségben....

A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Lelkünk egy részével
Száguldanak.

Tán fiatalok
Szépek és
Erősek,
De - mégis általunk száguldanak...

A Messzeség szélén

Május 14.

09 35

Sacramento

California

Egyesült Államok

    Thomas Mar Aprim-Williams elképedve meredt a számítógép képernyőjére. Arra az e-mailre, amelyet az Asszír Keleti Egyház Nyugat-Kaliforniai Egyházmegyéjének vezetője, Mar Darmo Theophilos püspök küldött neki. Talán meghibbant a püspök úr? Mit akar?

Hideg, fehér hótakaró;
A Jövő sosem látható.

Hogy a Lét merre ficereg,
Nostradamus se mondja meg.

Rózsából sose lesz gyopár,
A jósok világa - kopár.

Hideg, fehér hótakaró,
Csupán a halál eladó.

A Lét nem műszálas kelme;
Nincs eleve elrendelve.

Talmi szükségszerűséget
Csak az anyag-világ éltet.

Hideg, fehér hótakaró;
A Remény nem megalkuvó.

Létbe nem véletlen estünk;
Azért élünk, hogy szeressünk.

Szeressünk, Gyermeket hagyjunk;

Visszavette trónját a Tél
Hóesés pereg,
Fa tövében komor arccal
Bámul a Hideg.

Hópelyhekkel hull ránk az új
Téli stáció;
A láthatárt betölti a
Hó-invázió.

Hószakadást gyászos hangú
Téli szél kísér,
Amerre a holdfény ellát,
Minden hófehér.

Visszavette trónját a Tél,
Kétség didereg,
Meleg házba húzódnak a
Fáradt emberek.

Visszavette trónját a Tél,
Azt hiszi: marad;
Egyedül csak Isten látja
Bennünk a Nyarat.

Öreg legény az Alázat,
Egyedül tartja a Házat.

Fontoskodó vénségeket
Nem hív meg, és nem is követ.

Alamuszi nemhiteket
Figyelemmel se hiteget.

Öreg legény az Alázat,
Nem tisztel fagyot, se lázat.

Felfuvalkodott ifjakat
Otthonába sose fogad.

Zöldfülű arroganciát
Egyetlen hídon se visz át.

Öreg legény az Alázat;
Nem alkuszik, ha fellázad.

Még egy hétig ötvennégy...
Irigy Idő, hová mégy?

Bár kávézni ment a Tél,
Az elmúlás nem henyél.

Amikor tud vermet ás
A fekete mikulás.

Még egy hétig ötvennégy,
Ilyenkor ritka a légy.

Ásít az öreg bokor,
Csupán állapot a kor.

Álmot őrizz, Reményt végy;
Még egy hétig ötvennégy...

Tavasz-vendég Februárban,
Lenge napsütés-ruhában.

Sárba fulladt a nagy hideg,
Lehet pihenni, emberek.

Egyszer minden Tél elévül,
Valahol már Tavasz épül.

Szent Remény piros ruhában;
Tavasz-vendég Februárban...

Vízöntő sártengerében -
Fagymentes, relatív éden.

Fagy kínozta a világot,
Mára a jég sárra váltott.

Száraz ágat tépdes a szél,
Az enyhülés - bokáig ér.

Vízöntő sártengerében
Fordul minden - ahogy régen...

Fordul Múltra, vagy Jövőre,
Sodorja azt, aki dőre.

Akiben meg van Akarat,
Vagy meghal, vagy - Szabad marad.

Vízöntő sártengerében
Ott a pokol;
Ott az éden...

PÉNTEK

Május 14

07 25

Nanterre

Franciaország

Drága Barátaink,
Szeretetet hoztok,
Segítséget adtok;
Talán észre sem veszitek,
Mekkora Kincs vagytok!

Hozhatnak gondokat,
Bajt a hétköznapok,
Minden szép marad a
Végén - Általatok.

Ilyen Barátokkal,
Ameddig csak vagyunk,
Anikóval együtt mindig
Boldogok maradunk!

Ők tartanak minket
Szeretetben.
Hitben,
Minden kedves Barátunkat
Áldja meg az Isten!

Januárt záró csendes éj,
Az égbolt - fekete karéj.

Már útra kelt a nagy hideg,
A reggel másutt éri meg.

Cipősarokra sár tapad,
És lucskos minden hócafat.

Januárt záró csendes éj
A Múlt - hallgatag meredély...

A Jelen - tűnő pillanat,
A Jövő sötét, mély garat...

A kockázat sosem csekély;
Januárt záró csendes éj.

Magunkban őrizzük mindannyian,
Ki rejtve,
Félve,
Bízva,
Ki meg hitetlenül,
A Hitre vágyva...
Hátha Valaki
Egyszer
Megtalálja...

A Kapu...
Ezüst-békesség szárnyú,
Arany-alapú...

Nem hozza el
Se pénz,
Se harc,
Se kegyszer,
De ha akarjuk
Megvalósul egyszer...

A Kapu
Egy békességes, alkotó világba...

Tagadják kajla fanatizmusok,
Pökhendi rációk,
Azt állítván:
Isten halott,
S a Cél - bezárt fiók.

Azt mondják, itt a végső kánaán,

Lesz-e ennél hidegebb?
Az ördög se tudja,
A tévé időjósának
Szájhúzásra futja.

Csúcspontján grasszál a Tél,
Fagy már hetek óta,
Mínuszokról, didergésről
Szól a téli nóta.

Lesz-e ennél hidegebb?
Még Isten se tudja,
Sose talál Jóra, aki
A rosszat kutatja...

Tartja magát még a Tél,
Szürkésfehér szemfödél;
Idő síkján a vénséges
Vándor halál mendegél.

Éjszakától reggelig
Néma fagy terpeszkedik;
Prüszkölő, kehes Reményre
Ködfüggöny ereszkedik.

A hó keményen ropog,
Gonosz végzet andalog,
Kertek alatt hoppon maradt
Pénz-jövendő csámborog.

Tartja magát még a Tél,
Befagy a Múlt, zúg a szél;
Az egykedvű Felelősség
Most is velünk mendegél.

Régen rágja pénz agyara
Vén Európa fülét,
Oroszország ellen újra
Háború kellene még...

Hogyha ilyen csúf időket
Adna még egyszer az ég,
Akkor a magyar nem lenne
Más, mint ágyútöltelék.

Világmédia adja meg
A pénz-kórus ritmusát,
Fennhangon szidják Oroszhon
Imperializmusát.

Szinte minden bal-hangszeren
Ott nyekereg ez a dal,
Ostoba, nyegle szövege
Kiagyalójára vall.

Hogyha a fő gépi szólam
Rikácsolva bereked,
Vén obsitosok írkálnak
Háborúsdi-könyveket.

Sir Robert a taxiból felhívta egykori kollégáját.

Medrében néha holtra fagy
A vénülő Idő,
Ilyen korokban csúszik el
Minden tisztes Jövő.

Vad jégmezővé változik
A hallgatag Jelen,
De csak a távoli Jövő
Lesz majd embertelen.

Álszent, sikamlós jégmezőn
Rossz, sunyi köd tolul;
Mögötte vigyorog a rém -
Még láthatatlanul.

Cudar hideg napokon
Jelen biceg hó-boton.

Fehér halál-szemfedő
Alatt sír a háztető.

Csüggedt jégborda terem,
Elsatnyul a türelem.

Cudar hideg napokon
A gonosz mégis potom.

Ördög vén herélt koson
Fagy-pokol felé oson,

Fagy-strapájú rossz közöny
A holnapnak nem köszön,

De a fáradt életek
Lelke mégse lett beteg.

Kémény füstje csendesen
Mosolyog a légbe fenn.

Minden Reménység rokon
Cudar téli napokon.

Ezüst erdőkön át - buszon;
Előttünk Január oson.

Rossz jégbordák csikorognak,
Gondterhelt őzek vacognak.

Káprázatos jégvarázslat;
A világ: téli rajzvázlat...

Vén gazember Január,
Gondokat hoz, bajra vár.

Keményen ropog a jég,
Szürkén gomolyog az ég.

Piszkosfehér a határ,
Tán nem is lesz sose Nyár.

Vén gazember Január,
Csüggedésre, jajra vár.

A Föld halvány lepedő,
Torzóban áll a Jövő.

Vén gazember Január,
Fagyra, csüggedésre vár.

Hogyha nem kaphatja meg,
Majd vihog vagy kesereg.

Meglehet, hiába vár
Vén gazember Január.