lnpeters blogja

ÖTVENHATODIK RÉSZ

Megpróbálkoztam még egy utolsó kérdéssel.

• Mit képzelsz, hová lettek az előző Napférfiak?

Már elindult, de erre visszafordult és megállt.

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Május örömtánca lebben;
Isten van a Kikeletben.

Zablát tesz idő szájára,
Létet ad a tarisznyába.

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Látni,
Lét szívéhez férni;
Látni kéne végre -
Élni...

Élet helyett van - kapkodás,
Sivár gazdaság-porolás...

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Látni,
Élni,
Megpihenni...
Az Isten kedvére tenni...

Már most tudom, hogy a következő felélesztésem sorsdöntő lesz. Talán nem is kellene hozzá majd újabb ötszáz esztendőnek eltelnie. Úgy gondolom, a Túlélők Tanácsa legközelebbi konferenciáján mindenképpen meg kellene vitatni ezt a kérdést. Tudom, hogy a jövőteremtési törvények alapján nincs jogom ilyesféle javaslatot tenni, de a közben felhalmozódott tapasztalat mégis azt parancsolja, hogy ne rejtsem véka alá a véleményemet.

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

BBC

2015. október 6.

17 55

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonáló Mr. Earl O’Rourke Durhamból. Parancsoljon Mr. O’Rourke!

NÉZŐ HANGJA:

A múlt héten ünnepeltem a kilencvenötödik születésnapomat.

MŰSORVEZETŐ:

Gratulálok, Mr O’Rourke! Igazán szép kort ért meg.

KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

„hazám hazám te min – de nem.”

Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.

A vers további részei egy ilyen felfogást nem támasztanak alá.

 „hazám hazám te min – de nem.”

Vajon miért került ez ide?

"Ott" milliószámra élhet,
De "itt" kap nevet az Élet.

"Ekkor", "akkor" hasra eshet;
Cselekedni csak "most" lehet.

"Ott vagy "Akkor" - száraz faág;
Csak "Itt" és "Most" a valóság.

ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...

Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.

Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.

Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.

A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.

A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.

Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.

Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.

Az ügy észrevétlenül elcsitult.

Senki sem tud róla semmit.

Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Isten pihen...

Egyszer kívül,
Egyszer belül;
Az Élet mindig
Szétterül.

Hol ideát,
Hol Odaát;
Mindig tovább,
Mindig tovább.

Lét-örvény
Az Idő hátán;
Csupán fikció a Sátán.

Isten
Bennünk hozza létre;
Meghalunk -
Egy újabb létre.

Hol idefenn,
Hol odalenn;
Itt is,
Ott is
Élet terem.

Lét-örvény
A Végtelenben;
Kavarog
Isten
És Ember.

Tegnap még itt voltál,
Drága Nala...

Féltettünk,
Tudtuk, a műtét nehéz,
És egy nappal sem élted túl,
Nala...

Lét-hajóban Élet-kabin
Hullámzó Idő habjain.

Élet-kabin Isten-kegyben;
Kicsi és hatalmas egyben.

Anyagvilág - néma katlan;
Csak az Élet halhatatlan.

Lét-hajóban Élet-kabin
Úszik az Isten álmain.

ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.

Tavasz-kulisszák sora
Esős, szeles, rozoga.

Az ég kékséget feled,
Felhődzik ál-kikelet.

Erőszakos fellegek
Takarják a mennyeket.

Anyag Álmon lépeget,
Gúnyolván az Életet.

Május-kulissza mögött
Tán valami eltörött.

Hogyha a Jövő balog,
Legfeljebb korán halok.

Ami rossz: nem tehetem;
Istené a kegyelem.

Május oldala sajog,
Jönnek csőstül a bajok.

2011. április 26.

Szenzációs régészeti leletre bukkantak egyiptomi és brit régészek a Sínai-félszigeten, egy eddig az archeológia számára nem túl érdekesnek tartott helyen, Egyiptom homokjában, a Szuezi-csatornától mindössze huszonhét kilométerre. A csoportot vezető Trevor Richardson (Oxford University) szerint megdőlt az a feltételezés, hogy az ókorban nem voltak képesek fémhajókat építeni. A most talált vízi jármű egyértelműen vasból és acélból épült, hosszúsága meghaladja a kilencven métert.

Még nem veszett el minden, Európa!
Még van tovább,
A Múltad még ragyog,
Még van értelme Jövőről beszélni,
De
Vezetőid - alkalmatlanok.

Még nem dúlták fel Martell Károly sírját,
Az összes katedrális épen áll,
A dédunokánk talán még kiköthet
Egy értelmes Jövő partjainál.

Még nem csúsztunk a középkorba vissza,
Még nem vett erőt rajtunk
Végzet-kvóta,
Még van értelme élni,
Európa.

Még van
Cél,
Igaz,
Szép,
Nemes;
Még élni - érdemes.

HUSZONHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

BBC

2015. október 6.

17 50

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonálónk Mr. Cooper Manchesterből. Parancsoljon, Mr. Cooper!

NÉZŐ HANGJA:

Megdöbbenéssel állom a budapesti események előtt. Hogyan fajulhattak idáig a dolgok?

MŰSORVEZETŐ:

KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

Olvassuk csak egybe:

”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:

hazám hazám te min – de nem.”

Rímelni persze jól rímel…

Az újabb „zseniális” szójáték okozza ismét a gondot.

„Hazám, hazám, te mindenem”

Talpra esik a világ,
Bárhogy' hajigáljuk,
De nem billen felénk, ha a
Sült galambot várjuk.

Hosszú távon sohasem
Vaksi a szerencse,
Kevesebbet nyom a profit,
Mint egy kis tál lencse.

Luxus az elrendelés,
Mint húson a prézli;
A végzet-pitbullt az ember
Önmaga tenyészti.

Talpra esik a világ
Atlantisz után is,
Isten sose könyörtelen,
Nem is joviális.