Blogok

Shakespeare: CX. szonett

(fordítás) 

Beismerem, bolyongtam erre, arra,
bejártam úgy a fél világot tán,
csalódva, fittyet hányva színvonalra,
loholtam új szeszélyek nyomdokán.

Bevallom én, tükörbe félve néztem,
de égre szálljon érte hálaszó,
hogy ifjú lettem újra testben, észben,
a bájad egyre többre méltató.

Lezárt a múlt, borítsa köd homálya,
kalandra már hiába intene,
nem kell a léha vágy, a  próbapálya,
te légy a hű szerelmem istene!

Fogadj megint igaz gyönyört epedve
az Ég után a tiszta, szép szemedbe!

 

Isten áldjon!

 
Megvárni nem volt módod,
nem kellett volna óvnod
se bútól, sem panasztól,
remélem, nem haragszol.
 
Hű szíved Isten áldja,
elégett, mint a máglya,
siettem, úgy találtam
halálos, mély halálban.
 
Nem szóltál, nem jajongtál,
jó voltál, jobb a jobbnál,
tested már rég a földé,
szeretlek mindörökké!
 
 

Horrorfilm - a profán világ gagyi mítosza

Ha a világ élén Isten nem áll;
Helyette nem marad
Csak
A Halál...

Ha a Lét
Profán -
Halál gubbaszt az uborkafán,
Ha nincs Isten,
Nincs lelki védelem;
Háttérben mindenütt
A Félelem...

A félelem ma még kicsit sem kétes,
S fantasztikus mértékben
Piacképes.

Ha profán a világ,
Nincs félelmetesebb,
Mint a butaság...

Békés jövőnek nincs híre,
Pora,
Ez ma a posvány és
A rettegés kora.

A rettegés ma gigásszá dagad,
Fejlődik,
Szervez,

Babaság

 
Hat hónapos tervemben
anyát-apát teszteltem;
sírok néha, nyekergek
- ősrégik a receptek -.
 
Türelmesek, látom én, s
apukám egy nagy bohém -
grimaszolva mellém áll,
mögém bújik, megtréfál.
 
Kacajommal csengetek,
két kezemmel lengetek -
tetszik biza, gondolom,
átsegít a gondokon.
 
Apróság mind, kis tüske, 
nem is vagyok rá büszke -
s... babaságból adódik:

Erdély

(Honvágy)
 
Távolodnak, egyre távolodnak
már az otthon bűvös bércei,
s híja van még jócskán pár dolognak,
mely a lelket edzi, vértezi.
 
Új utakra mintha nem találna
itt az ember, máshogy méreget,
port vegyít el egyszerű dalába,
rácsepegtet emlékképeket.
 
Messze néz, ha zúg az ég haragja,
s látva érti csak meg önmagát.
Fáj e táj, ha lusta szél faragja,
s hogyha hív az otthagyott barát.
 

Jótékony éj

 

Jótékony éj, tussal rajzoló,

gondot hozó, s messze hajszoló,

ki megváltoztathatsz dolgokat,

súlytalanná tehetsz fontosat,

 

mi van e házban, kik laknak itt

magukba zárva kis titkaik,

ahogy látatlan-hangtalanul

markában tartja őket az Úr?

 

Osztott-e nékik húst eleget,

tarka gyümölcsöt, szívmeleget,

jó nevetéseket, víg parolát,

szurtos utódokat, szép babonát?

 

Vagy csak a „nincsen” jajszava szól

fűtetlen kályha roncsa alól,

s eres kezekből veszett erőt

Létezik háttérhatalom?

Létezik háttérhatalom?
Jogos-e az aggodalom?

Titkos sunyi dollár-akol
Világot ural valahol?

Alamuszi pénz-sunyiság
Kormánya alatt a világ?

Létezik háttérhatalom?
Hogy tagadják, azt jól tudom,

A mai globál-éjszaka
Gigantikus joghézaga

Eleve mutat valamit:
Nincs, de - látjuk a nyomait...

Létezik háttérhatalom?
Néhány tucat bank-masztodon

Hatalmát mely törvény őrzi,
És mely állam ellenőrzi?

Multicégek roppant hadát
Melyik parlament látja át?

A sztár

 
A percre még emlékezem,
nyugodt volt és komoly;
nekem, bár ültem székemen,
jutott egy félmosoly.
 
Körötted nyüzsgő áradat,
a sztárok így teszik,
egóra gyúrnak álmatag,
s nem érnek Istenig.
 
A mellkasod dagad ma is,
ha osztod versedet,
és rettegsz, hogy szavad hamis,
s légvárad eltemet.
 
Fényed csak önzőn emberi,
ne félj, ha megreped;
de hogy tudjam felejteni

Júliusi ősz idején

Júliusi ősz idején

Táborozni készülök én.

 

Sok kedves színjátszó gyerek

Táborvezetője leszek.

 

Lesz próba, szövegtanulás,

Pénteken meg - előadás.

 

Júliusi ősz idején

Anikómmal dolgozom én.

 

Száz szónak is egy a vége:

Közös munka!
Újra!

Végre!

A Kápolna

 
Mindenség-érintő 
láthatatlan kezed
világokra segít, s
ugyanazzal temet
 
nem győzök ámulni
e művész trükkökön
netán szent bűvészként
varázsolsz tükrömön?
 
átfordítod képem
satírozott fényét...
oly sötétnek tűnik
innen a te békéd
 
(feldúlt harcos szeme
tekint a távolba
csatákban kivérzett
lelkében gázolva)
 
.....
 

Erőm teljében vagyok

Múlt és Jelen Hitről regél.
Féljen mindig - az ellenfél.
Borongós nyári napok,
Erőm teljében vagyok.

Szabadságban,
Hitben,
Vágyban;
Csöndes
Házi Boldogságban;
Fakulnak a tegnapok;
Erőm teljében vagyok.

Dolgozom és szeretek.
Írok,
Jövőt nevelek;
Bársonyos nyári napok;
Erőm teljében vagyok.

Az iszlám európai szálláscsinálói

Sok gonosz bal-vélekedés;
Jövőnk torkán borotvakés.

Bőg a doktrína-fergeteg;
Nem tudják, mit cselekszenek.

Színültig a "mese" korsó,
Minden tény: falra hányt borsó.

Bal-végzetű bal-közhelyek
Hazudnak az iszlám helyett.

Az iszlám nem "másik vallás";
Nem. Az iszlám - valami más...

Nem csupán vallási norma,
Hanem lét-és életforma.

Nem a konszenzus felé fut,
Minden mást elpusztít - ha tud.

Bal kóvályog balsors elé;
Világ-kalifátus felé.

Jelen-bögre lehet csorba,

Transzgender mákony-fellegek

Transzgender mákony-fellegek
Sötétítenék az eget...

Rózsaszínre sápadt faág
Ünnepelgeti önmagát.

Nyegleség tótágasra áll,
Hagyományt és Jövőt zabál.

Transzgender mákony-fellegek...
Kiherélt jövő fenyeget?

A "haladás" frázis-tára
Nem mentség a butaságra.

Rózsaszín műanyag pokol
Lappang a végén valahol...

Transzgender mákony-fellegek;
Az Akarat - feljebb lebeg.

Rossz, túlkoros mű-kamaszok
Szánalmas serege nyafog.

Lehet divat a szélsőség,

Az élet tengerén

Az élet tengerén
hajómon te meg én,
Még csendben most a szél...
Éber fény víztükrén.

Messziről hang röpül,
Mint madár , ha örül...
Keringve száll körül,
Felénk ér, le is ül.

Hangszálat köszörül,
Légörvény összegyűr...
Az ember vele küzd
Meg bátran, emberül!

Kis élet, két halál,
Nagy Élet, egy Halál,
Van, ki megkönyörül...
Van, aki újjászül.

Ében Fény vízbe fúl,
A sötét mélybe túr..
Vitorlás , visz az út,
Minden út visszafut!

MystyKata ; Az élet tengerén

Oldalak