Blogok

Február

 
A kertek alja gyapjas,
megduzzadt hógolyó,
pacsirta áll egy ágon,
jövőnket jósoló.
 
A csőre összefagyva, 
úgy alszik, szinte fél,
hogy nem virrad fel újra,
utolsó lesz e tél.
 
Ritkábban szólok én is,
hangomban nincs szigor,
ritkábban, csendesebben,
s meggondolom, mikor.
 
Mint vendég, hogyha indul,
szemem már messze néz;
hogy elkísérj daloddal,
ébredj, kicsiny zenész!

Shakespeare: XXVIII. szonett

(fordítás)

Hogyan lelem meg újra nyugtomat,
ha már dugába dől az alkalom,
ha nappalomra enyhet éj nem ad,
s az éjjelemre nyugtot nappalom!?

Habár egymásnak ellenében áll,
de meggyötörni engem… összefog,
emez zavarni kész, amaz szekál,
tetőled egyre távolabb jutok.

A napra párafolt homálya hull,
te átragyogsz a szürke fellegen,
ha mord egén a csillag elfakul,
az éjszakába fényt ragyogsz nekem.

De napról napra kínosabb napom,
és éjről éjre nő a bánatom.

 

És az eredeti: 

XXVIII

Tévhit

 
a fürtjeidben 
bujdosó
vadóc kóc 
- szél szerelmese -
angyalhajat 
irigyelt meg 
és szemez vele
vágya tárgya
aranysárga
szikrázó fejék 
átköltözne
mihamarabb
- csábít messzeség -
fejhez ragadt
vasmarkolat
nem engedi el
segítséget 
szerelmétől
kér szépszerivel
ám a szélfi 
önző
konok
nem adja tovább -
így azt hiszi

A testvéri szeretet

A testvéri szeretet
 
A testvéri szeretet,
Földről égbe emelget!
 
Kell ez, mint kis mustármag,
Elvetnek, ha találnak!
 
Pillantás, ha helyre rak, 
a mennyben is tapsolnak!
 
Tőle a rossz elperel,
Belőle majd jót kever.
 
Ha nincs anya, - helyettes.
Csínytevést is helyre tesz.
 
Apáért is kárpótol.
Van ki néha megcsókol.
 
Nagyon jó, ha testvér vagy...

Abu, a kecske

Nem oly régen egy-két éve
kecske állt a házunkhoz.
- Tejéből lesz sajt és szappan -
gondoltam, majd ámultok. 
 
Elhoztuk hát a kis gidát,
neve is volt már neki.
- Abu! - hívtam, de ő szaladt,
árkon-bokron ugrani. 
 
Makraméból pórázt fontam,
nyakörvet is kötöttem.
Abu kecskénk virgonc gida,
így pórázon vezettem. 
 
A kis kecske hamar megnőtt,
sokszor bizony felöklelt.
Húztam-vontam a pórázon,

Hová lett a Sárgaköves Út?

 
Elvesztem az életben.
Nincs nekem már három
kívánságom sem...
az aranyhal tova-úszott,
a fehér ló kehes lett,
hercegem a vasorrú 
bábához vackolódott be...
a törpék kitúrtak ágyukból 
és az összes szóló szőlő,
meg piros alma lerohadt.
 
Elvesztem az életben.
A szivárvány-hídon
bátorságot söpröget egy
madárijesztő, bár folyton
szétfújja a feltámadt szél,
ami mindig feltámad...

Téli nap vírussal

 
Téli nap. „Roskad a kásás hó”*
marja a szórt piszoksárgás só.
 
Sár bugyog lábnyomaim alatt,
ősi erőm kopik, eltagad. 
 
Megjön a gólya is, mit nyújthat?
Friss levegő helyett vírust ad.
 
Prüszköl a nép: „hoci, köll zsepi!”
ágyban az orvos, a körzeti.
 
Körbecsoszog, köhög édesen
jó betegünk, hogy elképedem,
 
gyilkosok szállnak a légtérben, 
maszkokat hordani mért szégyen?
 

Shakespeare: XXV. szonett

(fordítás)

Lehet kevély a csillagok kegyeltje,
hadd birtokoljon rangot és nevet,
személyemet nem érte ily szerencse, 
de boldogítja mégis élvezet.

Viruljanak, kik úr kegyére szoktak,
akár a napra forduló virág,
de dölyfe sárba, sírba hull azoknak,
mihelyt a zsarnok éj nyakukra hág.

A harc vitéze mindhiába győzött
ezerszer, végül ágyútöltelék;
a sírja néma, nincs felőle gőzöd,
a hír, az érdem elfeledve rég.

De én szeretlek, és szeretsz te engem,
megőrzöl, és megőrizlek szívemben.

 

És sz eredeti: 

Február 14-hez

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

Oldalak