Blogok

Május-köntöst ölt az év,
Fején napfény-sapka,
Hosszú, kemény Tél után
Nyár felé haladva.

Köhög még a májusunk,
Nehéz út mögötte,
Hűvös, ködös, rossz április
Terhét örökölte.

Jövő-Remény fiókái
Lábunk elé ülnek,
Tél nyomasztó emlékei
Pocsolyákba gyűlnek.

Május-köntöst ölt az év,
Orgona virágzik,
Kora délután csupán a
Pesszimizmus fázik.

Verőfényre készülünk,
Pazar nyárelőre,
Csak az akar sivár időt,
Aki nagyon dőre.

Május-köntöst ölt az év,

tanácskozásra
ültek össze a virágok
hogy május elsejére
kössenek egy csokrot
de nem találtak
megfelelő virágot
mely legyen az áldozat
azon vitatkoztak
a sok üres beszéd után
megállapodtak
tulipán az elnök szónokolt
jártam a világot
most hozzátok fordulok
tőletek kérdem a csokorhoz
kit áldozunk föl
engem nem lehet én már
hervadásban vagyok
de vannak sokan köztünk
akik alkalmasok
a szerény színes apróságok
régen elmentek az orgona késik
a nefelejcs most nyílik

Még most is színház a világ...
Nem kicsit! Nagyon!
Illúziót prédikálnak
Globál színpadon.

Liberális világszínpad;
Ócska, vén tragacs;
Szutykos, korhadt platójáról
Szaval a ripacs.

Rossz bohózattá vizezi
Fel a média,
Csak a vége lehet komor
Sorstragédia.

Még most is színház a világ,
Profán ködben él,
Kültelki dramaturgiát
Fáradt szél kísér.

Rajtunk van szabad akarat,
Cselekvés sora,
Isten nem volt rendező,
És nem is lesz soha.

Ki óvott és védett,
mindenkor megértett,
Te voltál, jó Anyám.
Szerettél igazán.

Negyvenegy boldog év,
szívembe zártam én.
Nap, mint nap idézem,
legmélyén elérem.

A múlt még visszanéz,
oly kedves élőkép.
Varázsa időtlen,
mosolya felhőtlen.

Schvalm Rózsa

(2017-04-28)

Manapság már köznapi lom,
félmegoldás gondjaimra:
nekem is van már mobilom
– dehogy okos, csak egy szimpla!

Minden kütyüt birtokolni
magam sosem égtem lázban,
digitális  modern holmi
körülöttem így is száz van.

Türelemmel vártam, bölcsen,
nem gyötörtem magam érte,
csemetémtől örököltem,
mikor jobbra lecserélte.

Nem tudhatom, a jövendő,
mit hoz, mikor jutok bajba,
no de itt az életmentő:
segélyhívószám van rajta!

Huncut kiskutyáink
Zoe és Mira,
A kapuban hosszan vártak
Ma a gazdira.

Egy fiatal vizsla,
Meg egy labrador,
Sejtik, hogy a gazdi mindig
Megvan valahol.

Ha pedig a gazdi
Végre hazajön,
Égig robban az udvaron
A kutyaöröm.

Padon ültem,
körülöttem gyerekek,
észrevettem:
játékaik nincsenek.
Eldöntöttem,
veszek nekik játékot,
szegény gyerek
játékokat nem kapott.
Ajándékom
nagy örömmel fogadták,
és azonnal
rúgni kezdték a labdát.
Örömüket
megosztották énvelem,
úgy éreztem:
mindenik a gyerekem!

 

Friss tavaszi éjszakában
Virraszt Isten - egymagában.

Ezernyi csillag világol;
Mint örök égi virágpor.

Holdfény üzenetét mondja
Az eperfa kerek lombja.

Illatárban Tavasz éled,
Mindenütt pezseg az Élet.

Túl a profán anyag-fokán,
Minden él - önmaga okán.

Meghitt tavaszi estéken
Isten ül egy kicsi széken.

Sors-bekecse  idő-rágott,
Javítgatja a világot.

Vén mennyország-kaptafáján
Csikorog az anyag-sátán.

Meghitt tavaszi estéken
Ifjul a világ - mint régen.

A bajt Remény tartja féken;
Meghitt, tavaszi estéken.

Mohácson víg ám az élet,
ha a fáma újraéled!
Kecskeszarva, macskalába,
a nép bújik maskarába.

Olyat visel, ami rávall,
másra csattog fapofával.
Sok jó hangszer kerül elő,
vígan szól a kerepelő.

Megtörténhet itt ma bármi,
lehet ördögtáncot járni!
Van ki hosszú fakanállal
szoknyát emel, combot tálal.

Más szimatol hosszú orral,
forralt borral bosszút forral
– mint ki jó dolgában hibban –
a fagy ellen, hogy még itt van.

( Haiku csokor)
Ha Benne hiszel

Jézus az első,
általa a teremtés.
Alfa s Ómega.

Isten képmása,
a békesség követe.
Földre született.

Fény a sötétben,
köztünk járt, tett sok csodát,
lénye Szeretet.

Élte bűntelen,
ember meg nem érthette,
ellene támadt.

Értünk, miattunk
feszíttetett keresztre,
ártatlan vér hullt.

Győzött halálon,
meghalt, de föltámadott.
Világmegváltó.

Ha Benne hiszel,
láthatatlan kéz vezet.
Tiéd az Élet.

Schvalm Rózsa

Jövő-gyilkos ócska szelek;
Gyülekező varjúsereg.

Hangzatos globál jelszavak;
Csak füst, pernye, meddő salak...

Humán ragu pénz üstjében,
Vagy emberek - közösségben?

Jövő-gyilkos ócska szelek;
Lesz-e
Apa,
Anya,
Gyerek?

Nem alattomos jelszavak,
Hanem
Hit,
Szabad akarat...

Sosem örök a fergeteg,
Jövő-gyilkos, ócska szelek.

Boldogság kell a világnak,
Nem mártírhalál,
Holt sziklánál többet ér az
Élő szalmaszál.

Pénzre apelláló sunyi
Globál számvetés
Isten és Boldogság ellen
Lehet csak kevés.

Embermasszát kavargató
Profán ráció
Hiszi, hogy hozzá vezet az
Evolúció.

Boldogság kell a világnak,
Minden más kevés;
Doktrína-lidércálmokból
Így lesz ébredés.

Férfi és Nő Szerelmében
Isteni erő;
Szeretet és Család által
Jöhet szebb Jövő.

Az Erkölcs a pénzzel szemben
Döntetlenre áll,

Éberen élek, foglyodként, Élet!

Fogságom, félek; fogköröm érdek!

Az Élőt kérdem, arra is kérem,

Tanítson fényben, napon és éjen.

Szárnyal a Lélek, földön és égen.

Repülök Véle, talán megtérve.

Vonzó az irány, kishitű világ,

Modern az igád, félre visz, - vigyázz!

 Ki s mitől hiú, dacos a fiú,

Dúl-fúl a leány, fel is, le is út!

Illanó a lét, hallgat, nem beszél,

Üresen a zseb, zsebben üres kéz.

Az ember vétke, pusztító étke,

Jókedvében a kis egér
Bedőlt a macskának,
Azt gondolta a kis buta,
Hogy táncolni fognak.

De a táncos jó kedvének
Lett az áldozata,
Azt gondolta a kis buta:
Barát lett a macska.

Közeledett az egérhez,
Hogy megtáncoltassa,
Alig várta, hogy elérje,
Azonnal bekapta.

Ha hiszékeny nem lett volna,
Még ma is élhetne,
De egy kicsit butácska volt,
S életét vesztette.

Gyászban van az egész tábor,
Sokan összegyűltek,
A társukat eltemették,
S búsan haza mentek.