Blogok

Márciusi szabadság

De szép mese
A világ...
Húzd még egyszer
Te, cigány!
Ne nevessen
Itt a gyász,
Ünnepeljen
Az ország!

Márciusi
szabadság,
Irul-pirul
arca már!
Az arató
oly kevés,
A lelketek
a szegény,
Kibírja - e
vagy elvész!

Mysty Kata: Márciusi szabadság

Zarándokút

A földi élet zarándokút csupán,
mikéntje dönti el, mi jön azután.
Az Isteni Szeretet reánk ragyog,
terajtad áll ember, hogy elfogadod.

Lélek szeméről, ha lehull a lepel,
horizonton túl dereng a végtelen.
Fény gyúl a szívben, az értelem nyílik,
a lét nem csak annyi, mi tart a sírig.

Szabad a szellem, tér – idő nem gátja,
Jézus nyomán már, égi kincs sajátja.
Létét az Isteni Öröm betölti,
földi vándorútján végig megőrzi.

Ha végéhez ér - várja az örök fény
birodalma, hol nincsen semmi sötét.

Álmodj velem

 
 
Velünk álom lép a hídra,
szemem mögé jaj, bezárlak,
éj sötétjén kifakítva
vergődnek bús angyalszárnyak.
 
Ölbe veszlek, átcipellek,
alattunk örvények zúgnak,
léptem mögött kopott lelkek
fénylő, új tüzekre gyúlnak.
 
Katáng színű ég fölöttem,
tó tükrén felhőt repítsen,
karom átfon lengén, könnyen,
madárdalban melegítsen.
 
Leterítem lelkem ingét,
fejed szép párnán pihenjen,

Családi autóút

Mint egy fiatal családban...
Az apa vezet,
Mellette a felesége,
Hátul a gyerek...

Anyagilag a nulláról
Kezdtük valaha,
Másnak ez a startvonal - mi
Most értünk oda.

Autós családi idill -
Kis aszfalt mese -
Nálunk ennek éppen most jött
El az ideje.

Mint egy fiatal családban;
Kicsi a rakás,
A családi négy keréken
Közös utazás.

Eddig nem volt? Hát semmit sem
Vesztettünk vele.
Annál hatalmasabb most a
Család öröme.

Nagyapakorú apának
Külön élvezet:

A Nap leszállt

Mint juhnyáj, melynek pásztora nincsen,
követte Jézust gyalog a tömeg.
Rájuk tekintett Ő, szánó szívvel,
gyógyult a beteg, s oktatta őket.

Hallgatták híven, szomjazták szavát.
Ötezer férfi, velük asszonyok,
s gyermekek, együtt vajh’ ki tudja hány?
Nap leszállt, bíbor fényű alkonyon.

Elhagyott vidék, éhes már a nép.
Nincs más, két hal és öt árpakenyér.
Feltekintve az égre, áldást kér
a Mester, s lásd sok is lett a kevés.

Száma van..lesz..számla

Elrepült évek
Vissza nem térnek.
Elmúló idő...
Velem egy idős.

Elszállt oly sok nyár,
Tavasz, tél kottán...
Csak az ősz játszik,
Fontos a szám is!

Minden perc drága,
Mert a szív állja!
Az élet manna,
Íze még számban.

Mysty Kata: Száma lesz 1.

Elrepült évek
Vissza nem térnek.
Elmúló időm
Velem egy idős.

Elszállt oly sok nyár,
Tavasz, tél kottán...
Csak az ősz játszik,

T.F.-nek

Tavaszi Fáradtság... vagy mi is a neved?
Lassító krémekkel kenegetsz te kezet -
szempilla-nehezék télben hizlalt hájad,
nyomasztó lényedre bamba nézés árad.
 
Bágyadtan billennek az érlustult nyakak;
mormota-homlokon vérgyűlést tartanak.
Miattad nem halljuk, ha madár csicsereg
és nem látjuk azt sem, ha virít Kikelet.
 
Rád-hangol naponta Budapest buszparkja;
kátyúk közt pilledőn kerülünk összhangba.
Amikor leszállunk... ólomrönk a testünk,

Ezerbajdzsán

Patkányféreg, alattomos undok vakond –
megistenült globálérdek fúrja a hont.

Bányászbéka ás e földön, és vad unka
brekeg, vartyog, s meg nem áll az aknamunka.

Turáni vész, rossz pártosság osztott meg itt,
pedig csak a jó önzetlen egység segít!

Hová tettük igaz hitünk, józan eszünk?
Fogjunk össze, mert e játszmán rajtaveszünk!

Kötél szakad, bogozzuk már ezer éve,
kévénk mégis szertehulló, oldott kéve.

Sok sorscsapás, sáskajárás, fagy és hőség,
bő az érdek, szűken mért a lehetőség.

Kezemben fényt viszek

 
 
Zúdulnak ránk a szörnyű rémhírek…
Megyek feléd, kezemben fényt viszek!
Lehet, hogy fájni fog az ébredés,
amit ma tudsz, az élethez kevés!
 
A jót csak mástól várja, tévelyeg,
ki hittel látni gyáva és beteg,
megtévedt álmod mélyre, hosszan ás,
s magával ránt a vasvillás patás.
 
Ne félj, a maszkod vedd le, jéghideg,
kezemben tépett szívem még piheg,
fogadd, ez ősi kincs, héroszparázs,

Uballit háza - XIV.

Az óceán túlsó oldalán a férfi hálóköntösben ült az ágya szélén, és elgondolkodott. Vajon a hívatlan látogatók némelyike a halála előtt nem juttatta el még valakihez azt az átkozott iratcsomót? Jó lenne, ha senki más nem értesülne róla. Így is túl sok a gyilkosság. Minél több „szívroham”, annál nagyobb a lelepleződés veszélye. Hátha senki máshoz nem jutott el az anyag! Nagy baj lenne, ha bárki komolyan venné, és szaglászni kezdene! Önmagában már az is katasztrófa, hogy egész gyilkosságsorozatot kell lebonyolítani a világ szeme láttára. Az átkozott szökevények tehetnek róla!

Apává és férjjé lettem

Apává és férjjé lettem;
Volt értelme megszületnem.

Álmom,
Létem,
Valóságom;
Van gyönyörű kis
Családom.

Apaság felelőssége
A kamaszkor tisztes vége.

Apává és férjjé lettem;
Lányaimat felneveltem.

Anyag múlik, Élet marad;
Szerelemből - Jövő fakad.

Boldogságom,
Célom,
Létem;
Teszem a kötelességem.

 

Nagyböjt

 
 
Böjtölők szemében álmok ébredeznek,
már az éj romjain fény dereng üdén,
hamvából feltámadt lángja ég keletnek,
múlt idő s eljövő lét kereszttüzén.
 
Új tavasz simítja homlokunk redőit,
céljaink friss hitét izzító tenyér,
míg a víz, gyümölcs és lágy kenyér erősít,
gondolat-tisztító húsvétot remél!
 
 

Rigmus napjaink hazai anyagi közérzetéről

Matéria - rossz bilincs;
Kevés a "van".
Sok a "nincs".

Virtuális minden kincs;
Rejti megfagyott kilincs.

Sok a "nincs",
Még több a "sincs".
Szálanként hullik a tincs.

De ahol a "van" elég,
Fürgén szalad a kerék.

Ha egyenes a derék,
Tisztesen jöhet a vég.

Támadunk, míg feltámadunk

Isten nevében csak öltek, csak öltek... 
azóta, hogy hittel bombázták a földet - 
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;  
jelenünk sem különb, békéink kurták. 
 
(Hinnem kéne abban, amit ennyi vér 
mos? És templomaikban imát enni kér
most eleven és holt és a "közvetítők"?
Küldhetne az Úr még több felderítőt.)
 
Mit ér ölni, ölni, mindet, ha mást hisz?
Eltorzított Nagy Könyv, esti mise grátisz.
Kiforgatott szavak, álszent látomások...

Oldalak