Blogok

A Tisztesség mostanában
Elfér egy apró szobában.

Felesleges szó ne essék,
Nem tisztességes a kétség.

Vitatni akárki meri:
Csak a Tisztesség emberi.

A Tisztesség mostanában
Ül komoran egymagában.

Ahol a férfi nem férfi,
Kötelességét nem érti,

Ahol lassan a nő se nő,
Lelki mezőkön fű se nő.

A Tisztesség mostanában
Csendben ül a Családjában.

Szent Örömben élni tessék;
Az Emberlét - kötelesség.

Az Élet örök láncában,
Múlt és Jövő  karéjában,

Egy verőfényes tavaszi napon
Megtörli kézfejét az Irgalom.

A nyegle bosszúvágyat elveti,
Csupán a jóindulat emberi.

Új áldozatra les a fájdalom,
Egy verőfényes tavaszi napon.

Boldog Felnőttkor!
Az Ember tapasztalatból
Jövendőt sodor...

Felnőttkor felelőssége
Viszi a Létet előre.

A kamasz csak profanizál,
A Felnőtt - reszakralizál.

Boldog Felnőttkor!
Kushad már a kamasz végzet,
Siheder-pokol.

Tudja, aki Felnőtté lett:
Nem időtöltés az Élet.

Az örökös panaszkodás
Tehetetlen kamasz szokás.

Boldog Felnőttkor!
Kertjében nő az évelő
Boldogság-bokor.

Fürge tollamról elkopnak a szavak,
ásót, kapát fog kérgesedő kezem.
Itt vagy, szent Tavasz, én megálmodtalak,
rég várt varázslat, most dolgomat teszem!

Fáradt, vén zenész, hol van a téli bál?
Ha volt is kotta, már régen elveszett.
Akácok alatt ma csitri szél riszál, 
eladó lett a vén zeneszerkezet.

Kopott hegedű, vessz tokkal, vonóval!  
A régi táncot megunta már lábam.
Zsoltáros szájról szóljon biztatódal,
új rítus fakad március havában!

LIX Assur-Uballit sápadtan, vad tekintettel nézett maga elé, a nyakán kidagadtak az erek. A boltozatos homlok mögött ketten viaskodtak egymással: a nagyapa és a király.

Itt, ahol vagyok, se szépség, 
se madárcsicsergés,
sem másféle reppenő csoda.

17. MEMENTÓ

Felhőfodrok kódorognak
Márciusi égen,
Most is lelkesít a Tavasz,
Ugyanúgy, mint régen.

Frissen születő Kikelet
Ege alatt állok,
Tavaszfüggöny mögött elmúlt,
S jövendő világok.

A Múlt nagy pillanatai
Már az Égig érnek,
Túl az idő horizontján
Kortalanul élnek.

Felhőfodrok kódorognak
Az összes határon,
Múltat árul az enyészet
Drágán, örök áron.

Isten készül türelemmel,
Hogy lelkünk fürössze,
De a profán "lent", meg a "fent"
Soha nem fog össze.

Utamon oly sokszor jöttél szembe velem Istenem,
szavaidat tolmácsolták angyalarcú emberek.
Eljutott fülemig, de szívemben nem vert gyökeret.
Te, Uram, nem adtad fel, kopogtál ismét csendesen.
Míg végre egyszer, már őszülő fejjel, megértettem,
mily nagy szereteted, s kitártam előtted szívemet.
Veled járva Isteni öröm tölti be lelkemet.

Schvalm Rózsa

(2017-03-09)

Vén salabakter, vagy ifjú hólyag,
Öreg vagyok én már megalkuvónak!

Nem hagyom - bármilyen magasra hágott -
Pöffeszkedni az ostobaságot.

Magára vessen, ha károg a kócsag,
Öreg vagyok én már megalkuvónak!

Ébredező Szent Kikelet;
Jövő színezi az eget.

Morcos kis hajnali ködök;
Csak a megújhodás örök.

Transzcendens álmok szeretnek,
Profán vágyak kéregetnek.

Ébredező szent Kikelet;
Ünneplőben a fellegek.

Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.

Zsong az Élet minden szinten;
Vagyunk az Egy - és a Minden.

Ébredező szent Kikelet;
Az Idő kalapja kerek.

Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.

Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.

Drága május, mozgalmas színeiddel,
engem újra, meg újra rabul ejtesz.
Jöhet tünékeny, kimért hangú, bús szél,
s fagyosszent lélekdermesztő szava,
nekem mégis, a legszebb hónap leszel.

A böjti szél

Bánatos bőgőként
brummog a vezeték
- a szél játszik rajta.

Vadul tépi, rázza,
hogy mérgét, fájdalmát
magából kiadja.

Nyögeti a fákat:
síró, gyászos zene,
Krisztus fájdalmának
így adózik vele.

16. MAGYAR KOMÉDIA