Blogok

Kert végében Ősz kapirgál,
Rövidül a nappal,
Hosszabb lesz a nosztalgia
Minden pillanattal.

Deresedő vén Október
A Múlttól lesz részeg,
Megbűvölik Idő-rések,
Idő-áttűnések 

Csípős októberi éjben
Múltak kavarognak,
Szava-lelke itt bolyong
Hajdan tegnapoknak.

Október közepén..
Az Ősz örök peremén..
Miközben valahol
Távol
Ádvent jön felénk.

Jártam egykor Füreden
egy hétvégi szüreten.
Tudom, más az Anna-bál
mulatsága, mert hiszen
ott az éhes férfiszem
első bálozón zabál.

De a szőlőhegy se rossz,
ha tenyerén hord Erosz,
s nem vet meg szép szüze sem;
s ami sok bajt helyrehoz,
spiritusszal Kerberosz
pokla tart meg tüzesen.

A Balaton forrva forrt,
s nem volt ott az oldalbord’,
mulatott mind, aki élt,
erkölcsökön ülve tort,
nyeltük a hely szülte bort,
csak a mentős szaki félt.

Lassan múlik a vasárnap,
Újabb nehéz napok várnak...

Sötétedik a láthatár,
A temető halottra vár.

Külön világ minden bokor,
A szél fellegeket sodor.

Lassan múlik a vasárnap,
Nagyapja por a sárnak.

Nő a Múlt, fogy a Jövendő,
A Remény csak piros kendő.

Jó tervek maradnak félbe,
Ballagunk tovább - a Télbe.

Lassan múlik a vasárnap,
Hétfő szelei grasszálnak.

Lelkünket csendben átjárja
Az Ősz lanyha muzsikája.

Ősz-fantomok halkan járnak,
Lassan múlik a vasárnap.

Felébredt a nap,
de sötét volt még,
indult az ezred,
nem volt menedék.
Sírtak édesanyák,
leányok, gyerekek,
ott voltam közöttük,
jöttek a nővérek.
Sebeket kötöztünk,
az ezred támadott,
sok volt a halott,
menekülni kellett,
az eső zuhogott.
Erősítést kaptunk,
néhány századot,
az ellenség gyengült,
minden változott.
Megkergettük őket,
nem volt erejük,
mi erősek voltunk:
tudja a falunk.
Érte mentünk harcba,
megvédelmeztük,
azóta virágzik
töretlenül.

Októberbe ért az Élet,
Bágyadtabbak a Remények.

Az arany csak fényes bádog,
Életszerűbbek az Álmok.

Szent hétköznapi Jók, Szépek;
Októberben szép az Élet.

Októberbe ért az Élet,
Leginkább - Miattad élek...

Egyedül a Lét leteper,
Párosan meg - édes teher.

Férfinek nő - nőnek férfi;
Szeretni, nemzeni, élni...

Októberbe ért az Élet,
Mind rövidebb napra ébred.

A félelem időt metél;
Egyre közelebb jön a Tél.

Nemlét csábít néma csöndbe,
Isten - itt fogna örökre.

Kesernyés, vén alkonyatban
Égre száll a füst,
A Nyár Élet-zöldet hordott,
Az Ősz - színezüst.

Visszanyeri a hatalmát
Felettünk a szél,
Elfeledett Kezdetekről
Bús nótát mesél.

Színezüst Ősz,
Színezüst Ősz,
Sok kis öröm
Nagy bánatot legyőz.

Felleg borul a világra,
Mint egy öreg üst,
Szürke napok, szürke álmok,
Minden színezüst.

Sáros pocsolyákban úszva
Vénül a határ,
Öregszik a föld, az ég, a szó,
A napsugár.

Színezüst ősz,
Színezüst ősz,
Múlt-banya
Káposztát főz.

Október, vén bonviván,
Lohol a Remény után.

Rikácsolnak ősz-dobok,
Sunyi felleg gomolyog.

Fonnyad sok kerti virág,
Háborúval játszadozik
A világ.

Október, vén bonviván,
Fáradt, ősz és - karakán.

Sosem a halál erős,
Csak a világ eszelős.

Csökönyös a talpbetét,
Úgy tűnik, hogy Európa megunta
Az életét.

Október, vén bonviván,
Fejét csóválja talán.

Zörögnek, akár a mák,
Az ügyetlen doktrínák,

Európa vén szamár,
Szenilis naivitása
Világtalan és
Sivár.

Az a vers,
a Csillag,
csupa líra:
hogy nem érzi
a kritika?
Ne törd fejed,
nem hallja:
elismerni
nem akarja!

Bogyiszlói Őstölgyes

Öreg tölgyek várakoznak csendben,
sóhajuk a kék ég felé rebben.
Kétszáz éve gyökereztek földbe,
öltöznek-e még kétszázszor zöldbe?

Sokan voltak, s ma már alig vannak,
vándoroltak, mégis itt maradtak.
Eke vasa ritkította őket,
árvíz mosta alattuk a földet.

Most a szántó szélén állnak némán,
feléjük visz fáradt, őszi sétám.
Dunai szél borzolja a fákat,
meg is hajlít egy-egy gyengébb ágat.

Talpam alatt levelek zizzennek.

Lefagyott a szőlőnk tavasszal,
reménnyel maradtunk, malaszttal.
Aztán még jött rá egy jégverés,
ezért lesz a termés oly kevés.

Az ördög a mérgét kiadta,
nem gyötröm már magam miatta.
Egy szép terv mégiscsak született:
megtartjuk így is a szüretet!

Eljön majd a sógor, a koma,
lesz is itt nótázás, lakoma!
Fényesen néz ránk a magosság,
a lányok a szőlőt tapossák.

Villantnak szép, formás combokat,
asztalon jó fánkból domb fogad,
húsleves gőzölög, pára száll,
és a nagy tornácon áll a bál.

Aranytányér
A Nap túloldalán...
Isten könnye
Abban gyűlik talán...

Talán,
Talán...
A Nap túloldalán...

Remény haldoklik
Őszi éjszakán,
Majd feltámad
A Nap túloldalán...

Majd feltámad
A Nap túloldalán...

Ködtócsa Európa alkonyán...
Majd eloszlik
A Nap túloldalán...

Majd eloszlik
A Nap túloldalán...

Békés Jövő
A Nap túloldalán..
Egy szép napon majd
Ideér talán...

Talán,
Talán...
A Nap túloldalán...

Nyirkos eső szemereg,
A világ poshadt-kerek,
Csüggedt tócsák gödreiben
Cinizmusok fürdenek.

Október - esők hona,
Recseg az ősz-harsona,
Nyár-tagadók árkaiban
Szürke köd a vacsora.

Szegény ember - ingyen fél,
Az igazság halkan él,
Kertek alatt gyülekezik,
Készül már a Tél.

Nyirkos eső szemereg,
A világ poshadt-kerek,
Csüggedt tócsák gödreiben
Cinizmusok fürdenek.