Blogok

Hogy mi lesz a világunkban?

Hogy mi lesz a világunkban,
Háború, vagy
Béke?
Nem Isten, hanem mi vagyunk
Felelősek érte.

Hogy lehet-e majd valaha
Emberibb jövendő,
Szabad akaratunkon áll,
Miénk a teendő...

Megtaláljuk-e vajon a
Jövő útját máris?
Vagy zsarnokságba húz minket
Globál-liberális?

Isten által vagyunk
Itt van
Bennünk
És Felettünk;
De amit nekünk kell tennünk,
Nem teszi helyettünk.

Arany János és a nyelvi játék

Arany János a magyar nyelv virtuóz ismerője és használója volt. Csípős humorát akkor sokan ismerték, ma már csak feljegyzésekből tudunk róla.

 

Az 1850-es években a nagykőrösi református gimnázium tanára volt. Tanítványainak zöme sose feledte el.

 

A félelmek láthatára

A félelmek láthatárát
Felhő övezi,
Gyülekeznek jövendő Tél
Előőrsei.

Vén közömbös fagyseregek,
Nyegle viharok,
Várják, hogy a teremtőjük
Majd értük kopog.

Létroppantó katasztrófák
Végtelen sora;
Vagy jönnek, vagy nem is kelnek
Életre soha.

A félelmek láthatárán
Sunyi tél-bohóc,
Pillantására vár számos
Jövő-martalóc

Rettenetes téli napok
Sora toporog,
Rossz, buta, szadista végzet
Foga csikorog.

Sok mogorva virtuális
Légitámadás;
Háborúkról ábrándozik
A vén lópatás.

'56

‘56 

 

 

Föllázadt egyszerre Buda,
föllázadt testvére Pest:
"A népünknek újra lesz hazája;
magyar lesz végre Budapest!”.

 

Nem féltek a túlerőtől
vagy attól, hogy jött ezer tank.
A szovjetek bezzeg: vad a tűztől;
Tőlünk úgy megriadtak.

 

A tízéves iskolások hátán
 nem táska, géppuska volt.
És az, hogy akit eltaláltál
hány éves nem számított.

 

Őrizlek

Őrizlek, mint bíborát a hajnal,
mint fény-ragyogást a lenyugvó nap,
mint harmat-gyöngy eső a szivárvány színeit ,
mint hithű imádság a tiszta hangokat..

Őrizlek, mint álmos bükkfa berkek
a tovatűnő nyár ízét, illatát,
mint némaságba burkolt éjfekete égbolt,
szelíden fénylő hajnal csillagát.

Itt vagy velem minden mozdulatban,
minden percben mi múl’ a nap alatt,
kávé illatában,  nyáresti csendben,
ha tincseimbe bújnak a napsugarak..

Helytállás a profán létben

Helytállás a profán létben;
Sosem kolompol az Érdem.

Profán hősök - ünnep-lények;
Hétköznapokban a lényeg.

Lét falára faggyút kentek
A fordított értékrendek.

Helytállás a profán létben;
Félig Földön,
Félig Égben...

Szerelem és líra - CCLXXVI.

KÉTSZÁZHETVENHATODIK RÉSZ

 

Ezt előre bocsátva nézem tovább Méltató ájuldozásait:

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.”

 

Tipikus esete a kötelező légbőlkapottságnak.

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.”

 

Églocsoló

(Ősz-hessintő)
 
Locsol megint az ég, pihenhet kiskannám;
kérdezésem nélkül szállt kertembe az ősz -
úgy szeretném, ha a nyarat még birhatnám,
melegét vigyázva, mint hű, napsárga csősz.
 
Lennénk időszövő, vad lélek-repkények,
szivárvány-szemünkben forrna a láthatár -
(kedvem ellen van a hideg, a szél, a sár)
dalolnánk egymásnak: válni tőled vétek...
sosem csapna közénk a szürke őszmadár.
 
Álmodom holnap is rózsaharmat-gyepet,

Romantika

Lekéstük, ó, a buszt egy este régen.
Gyalog tovább! A földes út kihalt…
Tücsök zenélt a fűben őszi dalt,
és leskelődve járt a hold az  égen.

Csupán egy esti séta lett az ára,
a buszdolog továbbra nem gyötört,
reméltem, összejön ma tán a flört,
ha kapható a lány romantikára!

A partra ülve összeforrt a szánk,
kezem beszélt, a teste volt a téma.
Ajánlva Ég kegyébe, szórta ránk
kamilla, s menta illatát a széna.
Eszembe jut ma is szerelme néha,
örök pecsétet égetett a láng.

Az Abszurd partjai felé

Fújnak a Cohn Bendit-szelek,
A vén hajó remeg,
S a láthatáron trónol -
A Rettenet...

Jogok meg kötelességek
Rossz dogmákká fagynak,
Profán agymenések
Szentelvizet kapnak,
Közönséges erőszaknak
"Jogvédői" vannak...

Európa,
Európa...
Rossz doktrínáid szemétdombra vetnek,
Felsejlenek távoli partjai
Valami abszurd,
Gonosz rettenetnek...

 

Hazajött

Lám hazajött,

megpihenni

most is, mint régen.

Átölel, s te öleled

a felnőtt kisgyermeked.

Fáradt a mosolya,

kérdésed megbotlik…

Ő se panaszkodik,

csak ledől egy pillanatra.

Átdolgozott napok

sűrű órái

vetnek az álmának ágyat,

s míg a jelen perceivel várat,

kitárja széles szárnyait a múlt:

ahogy ringó karodban

sírása békévé lazult

a szeretet végtelen mezején.

Az egész volt és lesz

itt sűrűsödik, ragyog

ebben a szívverésben;

nem mozdulsz,

Ha az Idő érne

Ha az Idő érne,
Az ember nem félne;
Végzet-szabta történelem
Elkotródna félre.

Ha Jövő kerülne,
Elibénk terülne,
A Múltat is elhívhatnánk
Gyönyörködni benne.

Szelíd jelen lenne,
Tenyerünkből enne,
Betölthetné lelkünket az
Öröklét szerelme.

 

Bástya

 
Bástya
(Hitteli szóval, tettel)
 
 
Látod-e lüktet a lélek, hirdeti szent erejéből:
élni csak így szabad, izzón! Zúg a golyó, szavainkon
hangja zsibongva hasít át. Bástyahitünk ma le nem dől,
tartja a gyermeked, óvón. Van kiben és mibe’ bízzon! 
Otthon a földje, a vérét ontja ki érte. Ne sírjon
senki, szabad jog a döntés, nem vehető el a néptől.
 
Túl szavakon kivirágzik tette az ötvenes évnek,
forradalom lobogóján őrzi az őszi nagy álmot.

Hogyan újul meg a Líra?

Hogyan újul meg a Líra?
Mint elvarázsolt kabát?
Esetleg "modern szellemben"
Felszámolja - önmagát?

Nem hiszem...
A Líra nem öngyilkosjelölt
Rímfaragók
Rossz, posztmodern
Disznóölő kése,
A Líra az Emberiség
Örök szívverése...

Álköltészet van
Címért,
Díjakért
A Líra - felelős az Emberért.

Hogyan újul meg a Líra?
Tán doktrínák nyomán?
A jó, engedelmes papír
Fut a nyomda után?

Angyalszőnyeg

 
Jövőre kihajtok majd újra. 
Rügyet bontok, mint a fák... 
le fog hullni ez a tompaság,
a Nappal leszek összebújva.
 
Együtt fogunk sütni a földre,
sugárkarjaink nőnek...
velük készül az aranyszőnyeg,
amin angyalok járnak körbe'.
 
(2016. október)
 

Margit körút, Corvin köz, Magyarország

Margit körút..

Corvin köz…

Magyarország…

Idegen hangzású, furcsa nevek

Sorát önti elő a rádió,

Áradnak, mint zabolátlan folyó,

Bennünk egy messzi kis ország vonaglik,

Míg Európa borotválkozik.

 

Emitt béke, üzlet, hétköznapok,

Demokratikus jólét, nap ragyog,

Felriadva csak hála jár az égnek;

Valahol messze, túl a kerítésen

Sztálin-szobor dől, orosz tankok égnek…

 

Egy ország Európa közepén,

Ahol a végzet reszketni tanul…

 

Margit körút..

Corvin köz…

Mint összebújó csermelyek

 
 
Mióta, s hogy kerestelek,
miközben tudtam, jössz felém,
csobogva futsz, s egy új regény
kezdődik el velem, veled,
 
mint összebújó csermelyek,
belőlünk nő e csepp patak,
csend-tükrén mélye felfakad 
és földöntúli fényt rezeg.
 
Hulláma hosszú életű,
tíz éve, hogy te ringatod,
köszönni nincs elég betű,
 
amíg ölelsz, a friss habok
dalát adom, szerény, de hű

Oldalak