Minden napra egy vihar,
Vagy több is talán;
Ázottan kucorog a Nyár
Felleg-palotán.
Roskadoznak az egek,
Vad zápor kopog,
Villámháborút zúgatnak
Ronda viharok.
A rövid szünetekben
Tűz a Nap heve,
Hogy aztán újabb zivatar
Dördüljön bele.
Minden napra egy vihar,
Közben süt a Nap;
Gyúlékony személytelenség
Könnyen lángra kap.
Jótevő a személyes és
Résztvevő Jelen;
Nem idegen a sátán, csupán
Személytelen.
(Életkép a múltból)
Ezerkilencszáz-hatvanhatot írtak, perzselően forró júniusi éjszaka volt. A nagyközség faluszéli, kövezetlen utcájában már egyetlen villany sem égett. Az utcai lámpák gyér fényében látszott, mennyire sokat fejlődött ez a rész az utóbbi években: szinte minden házon munka volt; festés, burkolás, tetőjavítás. Az utca végén kilenc új családi otthon is épült egyszerre; egyforma kockaház mind. Erre az egyfélére adtak ki annak idején építési engedélyt.
Az oroszországi hadjárat után Napóleon európai hatalma összeomlott. A császár ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Saját felelősségét sem értette meg.
- Elvesztettem kétszázezer embert! Na és? Jó, abból százezer francia volt, katonák a javából, azokat sajnálom. De a többi? Azok csak olaszok, hollandok és lengyelek voltak! Meg főleg németek! Mit nekem kétszázezer ember!
Napóleon nam hajlott a békekötésre.
- Esküszöm önnek, hogy a császáruk elvesztette a józan eszét! - mondta Metternich Bessieres marsallnak egy sikertelen tárgyalás után.
Csak írok.
Úgy céltalanul,
az ember azzal is,
sokat tanul.
Csak írok, úgy céltalanul,
az ember így sokat tanul.
Amíg van Szerelem,
Szent Öröm
És Munka;
A halál fekete napja
Nem süt a hasunkra.
Szerelemhez féltőn
Simulnak az évek,
Szeretet, tevékenység és
Helytállás az Élet.
Szerelem és Munka,
Mint két puha kelme,
S Gyermekeinkben él tovább
Az Élet Értelme.
HARMINCEGYEDIK RÉSZ
BBC
2015. október 6.
18 05
MŰSORVEZETŐ:
A következő telefonáló Mr. Kevin Ferguson Gloucestershire-ből. Melyik városból?
NÉZŐ:
Maradjunk annyiban, hogy Gloucestershire-ből.
MŰSORVEZETŐ:
Rendben van, Mr. Ferguson. Parancsoljon, hallgatom!
NÉZŐ:
KÉTSZÁZHATVANADIK RÉSZ
„mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
A Költő érezte, hogy az előbbi sor után felettébb nehezen folytatható a vers. A probléma áthidalását a költészet szakmai-technikai kérdéseihez való fordulásban látja. Fentebb is volt már ilyen megoldás, csak kisebb terjedelemben.
Mysty Kata : Tehetség
Mindenkinek van tehetsége,
a kiteljesedés is adott,
Senki semmiből sem kitagadott...
Magasztald alázattal csak Azt,
akitől ez is megadatott...
Emeld meg Előtte a kalapod!
Régen nem láttuk már nyomát,
Azt sem tudtuk, milyen,
Nem időzött sok éve már
Nálunk a győzelem.
Most végre mi ünnepelünk,
S az ellenfél dadog,
Boldogan köszönjük, Fiúk!
És:
Hajrá Magyarok!
Gólokra éhes ez a nép,
Böjtölt is hosszasan,
Nálunk a kudarc megszokott,
Már "tekintélye" van.
Azt meséli folyton nekünk,
Hogy csak a pénz siker,
Hogy minden pénzeszsák előtt
Hosszan hódolni kell.
Lehet a hétköznap nehéz,
S a szerencse balog,
De Ti akkor is küzdjetek
És:
Hajrá Magyarok!
Reggel van, harmatos,
vörös az ég alja,
az öreg Földünket
kék köpeny takarja.
A köpeny megvédi
esőtől, hidegtől,
s ha már felesleges,
válik a köpenytől.
Érkezik a napfény,
megnyitják a strandot,
és fürödhetik az,
ki éjjel dolgozott.
Élvezi a vizet,
izzadt az éjszaka,
annyit megérdemel:
legyen szép a napja!
A köpeny elmaradt,
sötét az éjszaka,
ha majd előkerül,
ugye használhatja?
ÖTVENKILENCEDIK RÉSZ
Szegény jó apám! Aligha gondolhatta, hogy a fia ilyen vásári komédiázásra fecsérli majd a tőle nyert titkos tudást. Persze, ha azt is tudná, hogy közben a másik fia…
Esős tavasz, esős nyár,
Ázik a gólyamadár.
Nyárelő füle konyul,
Hull az eső - egyre hull.
Nyirkos, szürke áradat
Áztatja az ágakat.
Esős tavasz, esős nyár,
A csüggedés - vén szamár.
Elmúlik török, tatár,
Mindig felszárad a sár.
Az ördög ugart kapál,
Csak epizód a halál.
Esős tavasz, esős nyár,
Buta végzet kiabál.
Tőke hozta áradat
Akad meg a kert alatt.
Hérosz lett a rossz svihák,
Lassan butul a világ.
Esős tavasz, esős nyár,
Optimista Őszre vár.
Amikor bús dallamokat gerjeszt
az éjféli ég csillagainak
Mysty Kata:
Otthonom, ha rendben...
Leülök, reng a csend!
Lassacskán rendet tesz...
Bennem is. Remekel!
Nincs minden a helyén...
Minden 'mi szerteszét!
Oda' jut, odaér...
Minek nincs helye még?
Kérdésre kérdezés...
Választ ad létedért.
Kellett-e a festés!?
Nagy buli az egész!
A vége ettől szép!
Ücsörgök a csöndben,
Békésen vár bennem...
Otthonom a rendben...
*
A csönd lesz a rendem.
**
Gazdagító a lelki csönd,
Hárfa szóval miértünk jön...
Liwell Omra Stahtid kolléga legújabb beadványára sem tudok egyebet válaszolni, mint az eddigi hatra: semmi okunk arra, hogy a jelenlegi Atlanti-óceán mérhetetlen és magányos keleti térségeiben valami Európa nevű kontinens létezését tételezzük fel.
A mesebeli földrész hajdani meglétét a természettudomány eredményei nem támogatják.
Jó lenne, ha Stahtid kolléga észbe kapna, és visszatérne végre az egzakt tudományok nemes területére.
Olyan régen kaptam csókot,
azt sem tudom, mi fán terem,
már a levegőben lógott,
akár Karinthy a szeren!
És most végre megtört a jég,
forró szádra tapadt ajkam,
nem mosok én fogat ma még,
hadd maradjon ízed rajtam!
Az életnek ritka kincse,
Idő kell hozzá, s szerencse.
Jó fekhely, takaró, párna -
Az Élet legjobb barátja.
Halál-atmoszférát kerget,
Élni és tenni pihentet.
Oszlik kétségbeesés-dér,
Az optimizmus visszatér.
Isten szava másképp jön át,
A friss szem friss világot lát.
Pihenés,
Szabad akarat,
És az ember - ember marad.