Blogok

Vándormókus

 
(Otthontalan)
 
Minden odú foglalt, eladva az erdő;
körbenéz a mókus (világjárt tekergő) -
adjatok egy zugot, ahol megbújhatok,
annyira fúj a szél, fülem bojtja vacog.
 
Kukucskál a bagoly, kerekedik szeme;
tollát borzolgatva rémísztőt zengene -
nincs nálam menedék, huhogja magában,
úgy tudom máshol sem, azaz... általában.
 
Szegény kicsi pára, didereg a fagyban,

Az utolsó kenet

 

Úgy nézek ki, mint egy mumus!

 - sikkant fel, tükrét kézbe fogva,

 s kinyit egy csepp fehér tubust

 kis asztaláról , fokról fokra.

 

 Azzal máris vattára csap, 

és átdörgöli arcát körben,

 majd tonikkal is áthalad

 minden kis pórusán a bőrnek.

 

 Nagy, zöld tubus következik,

 uborkatej a „bőre őre”.

 Amíg pihen, almát eszik,

 de keze máris nyúl előre.

 

Tejet töröl. A nagy sárga

 dobozból kerül új kenet,

 cuppog, veri az arcára,

 hogy a tincsei lengenek.

Február

Ma belépett február,
nem vett fehér új ruhát.
Szürkét visel, kopottat,
Könnyes szemmel kopogtat.

Csizmája sarat dagaszt,
mégsem ígér ő tavaszt.
Megkeményíti szívét,
holnap hullat hópihét.

Szőnyeget sző belőle,
s takarót a tetőre.
De röpke perc tovaszáll,
rügyet bont'nak majd a fák.

Schvalm Rózsa

(2016-02-01)

Művészet

H.Gábor Erzsébet
Művészet
 
Nem zenész az, ki csak húzza, búsan,
s a nótája langyos szélzene!
Fájdalma szakadjon szét a húrban,
vágjon az, árkokat benn a húsban,
égesse gyönyörű végzete,
ne legyen fajtája szégyene!
 
Ál-festő az, ki csak "gyártja", művét,
és neki ez munka, sorsbilincs!
Fűtse a szenvedély, hajtsa hűség -
szívébe marjon a gyönyörűség,
oly öröm, aminek ára sincs, 

A pajtában

(ujjgyakorlat)
 
Valamikor, hét lehettem,
nagyanyámmal édes ketten
hátramentünk, s mondta, jól van,
dolgot kapsz az istállóban.
 
Megkötöm a tehén farkát,
te megfejed, ezt a tarkát,
és mielőtt még otthagyott,
mutatta a mozdulatot:
 
két ujjra fogd, és hüvelykkel
préseled csak, nyomni nem kell,
határozott legyél, s gyöngéd,
ne ráncigáld szegény tőgyét!
 
S már szaladt is tyúkot zárni,

A Nap ugyanúgy ragyog - XL.

 

NEGYVENEDIK RÉSZ

 

Perceken belül hatalmas máglya lobogott a palota óriási belső udvarán. Vad lánggal égtek a nép adóslevelei, az adójegyzékek, meg a nép ellen hozott bírósági ítéletek. Sokan tulajdon adósrabszolga-leveleiket hajították a lángok közé.

 

Az éjféli vonat

Igaz Dávid akkurátusan lezárta az autóját a Keleti pályaudvar parkolójában. Az már túlzás lenne, ha egy ilyen nap után levezetne Nagykanizsára. Nem, en legyünk telhetetlenek, a vonat most az egyszer praktikusabb és jobb megoldás. Még jó, hogy van az éjféli vonat. Valamiért a neten nem derült ki, ott csak fél négykor menne az első.

 

Ég-fátyol, Hold-palást

 
(Erényért reményt)
 
Hallgat az Éjszaka, csukva a szája,
mert takarja titkát, mit kileshetnénk -
Ég-fátyol, Hold-palást...hiú a drága,
de tettben képtelen, bár mesélne még.
 
.....
 
Annyira szeretnénk hallani tőled
a régi regéket, a szét-szállt Időt. 
A hajdani kardos, tettre-kész nőket
és férfit, ki egykor a harcban kidőlt.
 
Kik védték hazájuk, házuk, családjuk,

Melegedő

 
 
Hogy reszketsz! - betakarlak.
Enyhe fényt szűr az ablak,
sugarán bomlik kedvünk.
Kockásplédet terítek
hátadra, most szelídek
a napok. Érnek bennünk.
 
Teádat melegítem,
csak mézzel, citrom nincsen,
és két csepp propolisszal.
Te nézel, én mesélek
míg főzöm az ebédet.
Gőze a bőrbe irdal.
 
Duruzsol, búg a kályha,
fellobban élet lángja,
átölel nyurga fénye.

Január végi szombaton

Január végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet.

Kitelt a hó becsülete
Elvitte a kánya,
Talán most fogan az Idő
Újabb Tavasz-Lánya.

Két kutyusunk látja, ahogy
A Tél-agyar vásik,
Lábadozik már az egyik,
Viháncol a másik.

Január végi szombaton
Felnézünk az égre,
Hétköznapok jégpáncélja
Ma felolvadt végre.

Vigasz

H.Gábor Erzsébet
Vigasz
 
Csak ballagok az úton, sűrűn hull a hó,
az égen vígan röpköd sok kis léghajó.
A csizmám mélyre süllyed, nyoma ott marad,
a fáról hosszan csüng egy gyémánt jégdarab.
 
Az ágak hófehérek, minden oly sivár,
nem találja fészkét egy árva kismadár.
A szél is rosszkedvű ma, egyre mérgesebb,
a fal mellett nyüszít egy ázott, éhes eb.
 
Egy férfi áll a sarkon, vállán nagy teher,

Letargiáda

Közömbös emberek, 
tekintetük komor,
lelkükben süket csend
és tespedtség honol.
 
Nincs bennük szeretet,
de gyűlölet sincsen.
itt nincsen fent vagy lent,
kint sincs és nincs bent.
 
Nincs örök szerelem
és nincsen igaz Isten.
Nincsenek ünnepek,
és mély gyászuk sincsen.
 
Közömbös emberek
kiürült lélekkel
élnek egymás mellett
üveges szemekkel.
 
2016.01.29.

Sosem volt makulátlan

 
Nincs levegő, bennrekedt a szusz; 
fojtogat a bizonytalan káosz - 
nyugalom szól a távolból vissza: 
fizess még a biztonság árához. 
 
Nincs már pénz se', koppan a semmi; 
sok elköltött lélek-garas helyén
csillog néhány lepattogzott szilánk - 
többségében szúrósan hitszegény.
 
Nincs levegő, bennrekedt a szusz;
belső kertben pusztulnak a rózsák -
szirmuk hullik emésztetlen múltra,
... hulladékként vér-körüket róják.
 

2015. - XIV.

TIZENNEGYEDIK RÉSZ

 

KORMÁNYRENDELET A NEM KORMÁNYPÁRTI POLGÁRMESTEREK, ALPOLGÁRMESTEREK ÉS HELYI ÖNKOTMÁNZATI KÉPVISELŐK FELFÜGGESZTÉSÉRŐL

 

A demokrácia védelmének érdekében a mai naptól a kormány azonnali hatállyal felfüggeszti z ország minden önkormányzatában minden olyan

 

  • Képviselő
  • Alpolgármester
  • Polgármester

 

Működését, aki nem tagja egyik kormánypártnak sem.

 

Az intézkedés ideiglenes, határideje egyelőre bizonytalan.

 

Oldalak