Becsukom a szemem,
s ki nem nyitom addig
míg fekete felhők
alatt járhatok csak.
Tegnap még ragyogott
a Nap, hová tűntek
a fényes sugarak?
De mi lehet velünk,
ha a fény elkerül
minket, és keletről
nem jönnek a fények,
csak mogorva, sötét
fekete fellegek,
és megállítani
nem vagyunk képesek.
Csak gyűlöld, gyűlöld meg...
a pusztító gyilkos vészt, a büdös halált,
a tankot, az ágyút
és minden fegyveres ragályt.
A lövészárok bús sarát,
a hideg gyászos éjszakát,
a halál csöndes bánatát.
Ne a bűn, és az erőszak legyen úr
"mindenek felett", hanem az élni akarás,
- az élni hagyás!
Az Élet élet legyen!
Legyen Biztonság!
Érték a mád, ha holnapot munkál...
Féltsd félelemmel, tiszta értelemmel,
ne egykedvű közönnyel!
Féltsd a Jövőt,
Állítólag megtörtént…
—
Valamikor az ötvenes évek elején egy halálraítélt – egyáltalán nem biztos, hogy politikai elítélt volt, de valószínű – a kivégzés előtt megbetegedett. A börtönparancsnok elrendelte a kivégzés elhalasztását, ami akkoriban példátlan volt.
A “gondos orvosi kezelés” és “az ápolás” azonban egy hét alatt helyrehozta. Az orvosok mellé rendelt komisszár a következő jelentést írta:
Az elítélt meggyógyult, a kivégzés egészségkárosítás nélkül hajtható végre…
A hajnal jelzi:itt van a reggel,
s kezdődik a nap sok gyötrelemmel.
A fáradt föld csak alig forog már,
a bóbiskoló nap nehezen jár.
Bágyadt napok sorakoznak rendben,
bizonytalan minden nap Keleten.
Onnan jönnek, merre mennek vajon,
itt maradnak, s részt vesznek a toron?
Szomorú nap: kit temetnek megint,
elveszejtik a föld magyarjait?
Látja a nap, nem tud tenni semmit,
úgy gondolja, hogy ő akkor alszik.
Szürkülő egekben
Poshad a Jövő;
Önfeladó egyénekből áll
A túlerő.
Korán-verset bömböl
Vén keleti szél,
Európát fenyegeti
A sharia-tél.
Hadak ördögének
Csontdobja pereg,
Vészre gyülekeznek már a
Varjúseregek.
Szürkülő egekben
Végzet kavarog,
Cseperednek a leendő
Halálviharok.
Szürkülő egekben
Halál vigyorog,
Ijedten húzódnak össze
Régi tegnapok.
Pusztul-e Jövendőnk,
Vagy velünk marad?
Az Értelem Bokrán feszül sok hajtás,
párosan pattannak testes rügyfürtök -
a vesszők olyanok, mint a dús üstök,
mint hajnövesztőtől a sörény-rajzás.
Tetterős indák közt debil-sarj hajráz,
ágboga vakmerőn kúszik a fénybe -
(lehet, a metszéssel el vagyunk késve)
balga-gally behálóz, s diadalt hajhász.
Csököttes csömört fúj léhűtő szellő,
meglibben néhol egy Törekvő Levél -
már szinte ő is csak magában beszél,
míg várja az esőt... rég járt itt felhő,
de azért bízik...az Élethez felnő.
(2015. szeptember)
.jpg)
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
Danno kardot rántott oltalmazásomra, de nem volt szükség a fegyverére, mert támadóim fájdalmas görcsökben fetrengve hevertek a lábaim előtt. Takosztl úr ijedt patkánytekintettel méregetett, majd feltűnően ripők és ízléstelen modorát feladva nyájasan a sátrába invitált, frissítőkkel és étellel kínált, majd a következő szónoklatot intézte hozzám:
... törzsek vigyázzák a kongó tegnapot.
Ifjúságuk mezét lehántotta a ma.
A holnap odvas üregben kucorog.
Csélcsap levelek fakó takarója
kopott, száraz avarként zörög,
a november bennük sündörög,
zúzos keze babrál a holt lombok között.
Őszbe csavarodnak a napok, az éjek.
Nedveikben szikkad az erő.
Fenyegetés s nem ígéret az eljövő
ébredések láza.
Ágaikat csontmarokkal rázza
a cicomátlan tűnődések imája.
SZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ
Nagyon is itt van már az ideje, hogy végre újra népben és nemzetben gondolkodjunk. Még azt is helyre kell hoznunk, amit a kánon uralma az elmúlt évtizedekben tönkretett és elhanyagolt.
A magyar nemzettudat darabokra esett, különféle változatai képződtek. Ugyanez a helyzet a magyar történelmi tradíciókkal is. Utóbbiak azonban életre keltek, soha ennyi ember nem foglalkozott még az országban aktív hagyományőrzéssel, mint napjainkban.
Földi vándor, Őrá nézz,
Ki kész volt halni érted!
Fogadd el Szent Szerelmét!
Ő a megmentő vérted.
Az éjszaka, bár sötét,
fény dereng hajnalon.
Elűzi gond özönét,
reád reményt harmatoz.
Szívedben a hit ébred,
láthatatlan kéz ölel.
Bizalom tölt el, érzed,
Isten hozzád oly közel.
Tied már az égi kincs,
ragyogóbb a gyémántnál.
Mi drágább, e Földön nincs,
eljött, Akit rég vártál.
Schvalm Rózsa
( 2015-09-24)
Csak akkor maradj fenn a felszínen,
Ha az Életnek értelme lehet;
Ha fenn és lenn még ugyanaz,
Ha reményektől hangos
A Tavasz.
Ha jelszavak,
Mint mérgezett nyilak
Süvítenek, kapkodod a fejed,
És önelégült hazugok dalolnak
Pénz-istenhez profán litániát,
Tán jobb a mélyben…
Addig maradj,
Míg remélni mered,
Hogy nem fagy be a pénz-rabszolgaságtól
Vízöntő korsója;
A pénz-uralom maga a Halál;
Annál itt lenn ezerszer több az Élet.
A bús este érkezik,
a fáradtság elalszik,
és durmol virradatig,
halvány fény ébreszti,
benéz az ablakon,
de nem lát pihenőt,
kiürült a lakás:
dolgozik napestig.
Érdemes fáradni
másokért?-nincs
erre felelet, ennyi
az élet: dolgozz,
építs, fáradj!-
ezüstharmat száll rád,
itt egy újabb este,
és pihenhetsz megint,
érezd jól magad:
az élet ennyi
Itt már semmi sem gömbölyű,
szögletes lett, ami kerek,
faládában költ az ölyü,
kockaházban nő a gyerek.
Sarkított tévé a falon,
tablett fölé hajlik a hát,
érzem én, bár nem akarom
a húskocka szójaszagát.
ÖTVENNYOLCADIK RÉSZ
Élénk viták folytak arról, hogyan is használják fel a felmentő sereget. Nádasdy Tamás nádor, a király által kinevezett főparancsnok óvatosan akart eljárni, és a diverziót javasolta.
A diverzió a magyar védelem leghatékonyabb eszközei közé tartozott. Már ekkoriban is egyre gyakrabban éltek vele, és a török hódoltság történetében mindvégig az egyik leghatásosabb fegyver maradt. Korábban már definiáltam.
Ágyamra feküdj le,
testemmel takarlak -
emléked ne fázzon,
lelkembe bevarrlak.
Őrizlek magamban
míg élek, ígérem -
...
ha kiszöknél mégis,
szívem elkísérjen.
(2012 / 2015)
Agymosottnak nincs hazája,
Ő a Tőke táncát járja.
Susoghat a hazai lomb;
Mást bődül a vezérkolomp.
Az “élenjáró tan” mondja;
A nép majd úgyis megszokja…
Agymosottnak nincs hazája,
Bólogat sok hazugságra.
Kozmopolita nem felel;
Ha bajt okozott – elszelel.
Rugalmas lelkiismeret
Sok árulást zsebre tehet.
Agymosottnak nincs hazája,
De van haszna, s lehet kára.
Profitvarjú károgása
Számára a Himnusz mása.