Blogok

Az ember magában

Az ember magában - oly esendő,

korlátokba botlik az akarat.

Erőt veszít a forrástól távol,

Istenhez fordulva, sikert arat.

 

Hit egén reménység napja ragyog,

lélekbe éltető fényt sugároz.

Tárul, mi a szemnek láthatatlan,

megnyílnak végtelen távolságok.

 

Térben, időben falak ledőlnek,

értelmet nyer jelen és jövendő.

Nem céltalan ez a földi élet,

irányt szabott bölcsen a Teremtő.

 

Az út vége sem tűnik sötétnek,

Hóleány

Mysty Kata
Hóleány

Fej-éked, hóleány...
Fa lombja,
fa lombja.
 
Hóleány, szép arcod...
Ragyogó,
ragyogó!
 
Szép arcod, alakod...
Jégvirág,
jégvirág.
 
Alakod fagyból font...
Hófödte,
hófödte..
 
Fagyból font jégvirág...
Koronád,
koronád.

Jégvirág, fényt szab rád...
Alakít,
alakít.
 
Fényt szab rád, s nyoszolyád...
Hófehér,
hófehér.
 
Nyoszolyád, s hópaplan...
Patyolat,
patyolat.
 
Hópaplan szivacsa...

Posztmodern skizofrénia

Megvetően néz le az Ál-Parnasszusról,
pedig ő is ember, romló vérből, húsból.
Gyakran felszínre tör nagy világfájdalma,
írásjelek nélkül szedi balga dalba.

Ködösített sorok, nihilista próza,
de versnek álcázva rövidre aprózza.
Megfilozofálják, s tekintik modellnek

Etűdök kezdő időzenekaroknak

Szürke tél,

Fürge szél,

Idő apó hazatér,

Rongyos múltat

Használt jelen-koporsóra

Nem cserél.

 

Egyterű

Kényszerű,

Liberális, rossz derű;

Világbajra nem használ a

Fukuyama-keserű.

 

Posztmodern zenekar

Agyag-ideát akar;

Egyszemélyes rút világok

Zaja

Meddő

Sárt kavar.

 

*

 

Dollár-mennyországban

Globalizált

Kiéhezett

Eszmehad

Oson.

Posztmodern leventék

Szálldogálnak

Kétütemű

Emberek!

Mysty Kata
Emberek!
 
Csillagaim...vagytok,
Fényetek ragyog,
Itt e lapon...Mosolyog.

Arcotokon is honos...
Meghallom hangotok!
Csak szóljatok, csak szóljatok!
 
Nélkületek halványulnak
elsápadnak,
s oly lenézők a csillagok.
Szavakon át bomlanak ki
görcsök, göbök, csomók,
 - Csak hívjatok!
 
Együtt legyőzzük
az alattomos törtető,
a gonosszal játszadozó hatalmakat!
Most mind ellenünkre élnek.
Bennünket gyötörni vétek...

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XXVI.

HUSZONHATODIK RÉSZ

 

A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását, tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja. Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy Zrínyi tud a tervéről.

 

Téged nézlek

Fényévekre sziporkázol tőlem,
sodor minket titkos, vad erő,
s bár nagy az út térben és időben,
feléd tartok, én, a vakmerő.

Téged nézlek tán vagy ezer éve,
és e látványt már meg nem unom.
Szemem fénye csillagsugárkéve,
mely egy angyalt pásztáz félúton.

Márciusi hó

 

Új hó a régi havat lepje el;

mely letaposott, foltos és ázott.

Szűzies, tiszta, fehér pelyhekkel

rejtse előlünk e piszkos világot.

S tél holtával e szép, fehér lapon

lábnyomot az édes tavasz hagyjon.

 

Új élet fedjen régi életet;

a múlt szomorú hibákkal terhelt,

rejtse el szemünk elől tettekkel

csendben, fehéren, mint a hópehely.

 

Ha földi lét olvad örök tavaszba,

bűnbánat fehér köpenyét hajtva

fátylát hullajtsa  oly gyengéden rá ,

Megváltó Mezőkövesden

Annak idején Úrnapján szokás volt Magyarországon a passiójáték. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki a Megváltót alakíthatta.

Mezőkövesden egyszer egy molnárra esett Jézus szerepe. Az illető büszke volt, megmosdott, felöltözött rendesen. Ünnepi ruhában kötözték fel a keresztre.

Az álmaidban hinni kell

H.Gábor Erzsébet
Az álmaidban hinni kell
 
Ha árok állja szép utad,
ne hidd azt, hogy nincs tovább,
a szent hitedből verj hidat,
s hogyha bántnak állj odább.
 
Az álmaidban hinni kell,
ne hagyd azt, hogy elvegyék,
az ember, hogyha bízni mer,
szárnyat kapnak új mesék.
 
A szép, s a jó is úgy terem,
hogyha szívvel öntözik,
míg legbelül az érzelem,
ünneplőbe öltözik.

Az első hóvirág

Hófehér kis bimbócskáit

Ma reggel bontotta ki,

Nem érdekelte, hogy látja,

Vagy nem látja valaki.

 

Vihar tombolt tegnap este,

Világot rázott a szél,

Reggel mégis azt láttuk, hogy

A friss élet nem henyél.

 

Bájos kicsi fejecskéje

Szerényen a földre néz,

Kicsi, félénk, sebezhető,

De élni mégis merész.

 

A naptár januárt mutat,

Jöhetnek még zord fagyok,

Nem érdekli a virágot,

Benne az Élet ragyog.

Szüless meg...

Mysty Kata
Szüless meg
 
Ma szüless meg mosolyokban,
holnap újra nagy titokban!
 
Szüless meg most Holdalakban,
szüless újjá - folyj kínokban!
 
Szüless meg - önmagadnak,
szüless, de - nehogy rabnak!
 
Szüless .., Új életre készen,
- újjá, s lesz is benne részed.

Fogom öreg, fáradt kezed

Köldökzsinór tartott féken,
összekötött engem, s téged.
Szívdobogásodnak zaja
karolt át, vigasztalt hangja.
 
Csöppnyi létemnek kezdetén,
ringtam Istennek tenyerén.
Nyugalomban, békességben,
olyan volt, mint a mesékben.
 
Megszülettem, kettéváltunk.
Megszűnt kényelmes világom.
Azonnal egy pofont kaptam,
hogy felsírjak kicsit halkan.
 
Karba vettél, megetettél.
Ápoltál, tisztába tettél.
Gondoskodó szeretettel
óvtad, védted a gyermeked.
 
Megköszönöm, azt, hogy vagyok,

Fehér hó terül a tájra

Fehér hó terül a tájra,
téli évszak nagykabátja
betakarja most a földet,
mindent szépen felöltöztet.
 
Kemény, fagyos, szeles hideg
ne árthasson meg semminek,
vigyáz minden kis növényre,
pihenhesse ki az évet,
 
hogy tavasszal megújulva,
takaró alól kibújva
üdvözölhessék a tavaszt,
ami rajtuk hajtást fakaszt.

Oldalak