Blogok

  Kui János

  Hűség

Friss bimbóból lesz a virág,
énbelőlem soha semmi,
mert nem elég csak akarni,
tudni kell a verset írni.
A tehetség is kell hozzá,
csak akarni, az nem elég,
és mégis írni, merészség.
A tehetség ritka jószág,
a sors mindenkinek nem ád,
érzem, nekem van valami,
de nem tudott kifejlődni,
csak népi stílusban írok,
s ahhoz hűséges maradok.

Szorgos Kezed nyomán,

Mint szép régi rege;

Már itt lebeg házunk felett

Karácsony szelleme.

Számos aprócska változás

Éleszti a hitet,

Hogy bármilyen is a világ,

Itt Karácsony lehet.

Újra vidám a nappali,

Mosolyog a szoba,

Engem Isten és Anikóm

Nem hagynak el soha.

Tizenkilencedik rész

Zrínyi Miklós nemzedéke már élt Mohács idején, de a harcban kora miatt még nem vehetett részt.

A Buda eleste utáni években vált felnőtté az első olyan magyar generáció, amelyik már a mohácsi csata után született. Egészen másképpen látták a világot ezek a nemzedékek, és benne az ország helyzetét, mint elődeik.

Ádventet csak Isten ad;

A Karácsony – ránk marad.

Számos Ádvent tovaszáll,

Isten mindörökre vár.

Szépet látni,

Jóra várni,

Isten elé odaállni….

Örök Ádvent csak a Lét,

Elspóroljuk – szanaszét.

Csak anyag, meg hatalom;

Égig ér a kusza lom.

Ádvent, rés az anyag-rácson;

Hátha egyszer lesz Karácsony…

Mysty Kata: Ha…

Ha beteg a gyereked…
az anyád és apád is betegek,
Az ajtaid, ablakid is bezártad,
    hogy a jeges szelet álmodban sem kívánhasd…

Ha ellustult lett a vágy benned,
az ünnepi gondod sem enged,
a kandalló fényében még a "lángsugarú nyár"
és a szívedet hevítő kék madár…

Nézd a havas ágak közt kint
a gerlepárt, - otthonuk a hólepte világ…
fészkükben tüskés faág - az ágy,
fiókái is szentestét várják.

Elszállnak majd a búsító gondok,

Fölötted egy almafa ága

lehet óvó lomb, vagy bitónak árnya.

Fejed fölé sátoros  ernyő,

lezárt szemedre fátyollepelt sző...

Almafa törzse erős akarat.

Karjaiban élet sarjad, s ha arat

Az alábbi történetet Bölöni György mesélte:

----

Egy alkalommal Ady néhány versét egy borítékba tette, és küldönccel küldte be a Nyugat szerkesztőségébe. A borítékra ezt írta: "Nyugat szerkesztősége, Osvát Ernő és Fenyő Miksa Úrnak. E. V. ".

A levél negyedórán belül a címzettek kezébe került. Osvátnak feltűnt a két betű:

- Mi jelent az E. V.? Fenyő vállat vont.

- Mi lenne? Egy Vers.

- Nem egy vers van benne, hanem három!

Fenyő Miksa megvakarta a füle tövét.

                            Kui  János

                              Remete

Se hamis pátosz itt,

Se vézna szólamok;

Csak élő Múlt,

Egy csipetnyi Jövő

Zenére táncol a vidám Jelennel,

S a vén Idő kíváncsian megáll.

A friss, szép élmény emlékké fakul,

Múlttá öregszik a mai jelen,

És rútul szemetek közé nevet

A vén tohonya, cinikus világ…

Őrzitek-e majd ezt a tisztaságot?

Ragyogó koronátok:

A Tehetség;

Isten legyen kegyes -

Szép fényes esték,

És még fényesebb boldog nappalok

Kísérjenek Titeket mindhalálig.

Hol az igaz hit fénylik,

ege áttetszőn kéklik.

Felsejlik a reménység,

nem riasztja a mélység.

Kételyek közt nem inog,

nyílik szívben a titok.

Bizalom lángja lobban,

benn’ örök karácsony van.

Sugárzó fény, szeretet,

megolvaszt jéghegyeket.

Évszakokat átragyog,

nem oltják ki zord fagyok.

Schvalm Rózsa

(2014-12-12)

Kőfaragók hada jár vezekelni a távoli hegyre,
Földanya nyög bele, roppan a szikla a nagykalapácstól.

Sóhaja szállna az ég fele, vágyik az isteni kegyre,
könnyeket ont a fa, dönti a pór keze, templomot ácsol.

Kell az imának a szent hely, a nép biza vétkezik egyre.
Bánva a bűneit, ott könyörögne, hol épül a jászol.

SZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

Itt az ideje, hogy letegyem a garast. A tanulmány eddigi fejtegetéseinek szellemében legalább előzetes választ kell adnom a felvetett kérdésekre, mielőtt továbblépnék.

Lássuk tehát egyenként:

„Minden egész eltörött?”

v     Valóban időszerű-e még az örökösen idézett mondat leplezte erkölcsi passzivitás? Időszerű lehet-e egyáltalán egy ilyesféle értelmiségi hozzáállás?”

Illanó idő arcomra vésett
mély barázdákat, s ráheverészett.
Keserű szántás, bánatos árkok,
csendben lapulnak el nem ért álmok.
Illanó  idő arcomra vésett,
mattul a szemem, gyöngye beérett.

Köd araszol

Útra,

Fára,

Tetőre;

Lopakodik a sötétség

Előre.

Világosság

Rövid napba

Elbújik,

Nemcsak az élet,

A tél is

Elmúlik.

Kitart-e még

Hit

És Remény

A Nyárig;

Élünk-e majd jövőre is?

Elválik…

Huszonnyolc bomba hullt le az óvárosra,

mind elkerülte, főpostára estek,

az dőlt csak romba, és pár ház szórványosan,

nem tudom, voltak-e egyáltalán holttestek.

Szilvamagforma tér. Kövezett sétányt

fognak közre szemérmes polgárházak,

földszinti élet zsibong, feljebb széttárt