Blogok

Fölöttem, bár felhő jár,

szikla hitem erőt ád.

Szembenézni, hogyha kell,

halál arca nem rettent.

Hatalma legyőzetett,

Golgotán megtöretett.

Fullánkja  nem mérgezhet,

él az Úr, Ki védelmez.

Leszek földbe vetett mag,

tudom eljön majd egy nap,

új élet hajt rög alól,

mit végzet - már nem tarol.

Schvalm Rózsa

(2015-01-17)

"Akarsz diós kalácsot enni, jót?
Siess lehozni egy kosár diót!"
No, hát legyen! S nyakamba' már a gond,
poros hiunkba mászok, én bolond.

Siralmasan nyögött a létrafok,
de elviselt, belátva, szép vagyok.
Titok ködébe fúlt a félhomály,
és meglepett ott zord Egérkirály.

Még kereslek...

minden éjjeli vágyban,

Kui János

 Kérdezlek

Kérdezlek.
Te nem válaszolsz.
Nem ismersz még engem.
Az utamba kerültél.
Együtt kószálhatunk.
Indulj hát velem!
Kérdezlek.
Nem tudom, ki vagy.

   Kérdezlek.
    Ki vagy?

SZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Tradícióról a líra kapcsán természetesen etikai és esztétikai kiindulópontból kell beszélnünk. A tradíció ilyen értelemben az emberi kultúra történeti önarcképe. Minden kultúrának elkötelezett ember egyetemes felelőssége a tradíció időtálló etikai és esztétikai értékeinek megőrzése és gyarapítása. ez, és nem más különbözteti meg a valódi értelmiséget a tömegtől.

 A polgármester gyakran megfordult a szérűn; követte, hogyan teljesítik a kijelölt tervet, minél hamarabb és szemveszteség nélkül. Olyankor Kálmánnal is elbeszélgetett. Észrevette, hogy rokonszenves neki. Hamar be is bizonyította. Felajánlotta segítségét.

– Ki a gazda a háznál?- kérdezte meg néhány nap múlva.

Tudta, hogy Elek is otthon él, a családhoz tartozik.

Hull az Idő, egyre hull,

Eltűnik a csenddel,

Prémes Szeretet-kabátban

Nem fázik az ember.

Telt a Hold ábrázata,

Mint egy pufók vekni,

Idejöttünk a világba

Élni és szeretni.

Szeretetet kell szeretnünk,

Szeretve kell tennünk,

Összerakja a világot

Isten újra

Bennünk.

Színpompás estélyit levetve,

vajon miről álmodnak a fák;

hófehér lepelbe öltözve,

szél ringatta téli éjszakán?

Álomképek tán - zordon őszön

át, virágos nyárba suhannak,

mikor még a friss harmat gyöngyöz,

s madárdallal csendül a hajnal?

Repüljetek álmok fellegén,

hol fények-árnyak játszadoznak!

Csizma alatt koppan még a jég,

az egek havat harmatoznak.

Schvalm Rózsa

(2015-01-08)

Költő téma nélkül.
Oly esetlen szegény,
mint a szeszmentes sör,
impotens vőlegény.
Szónok, akinek nincs
mondanivalója,
gyümölcs nélküli fa,
sosem használt pólya.
A magyar ugaron

HUSZONHARMADIK RÉSZ

1543-at írunk. Magyarország történetének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el. Nem a mohácsi csata volt az igazán súlyos katasztrófa okozója, a vereség után eréllyel és összefogással még újjá lehetett volna szervezni az országot. Nem is Buda eleste két esztendővel korábban; a volt főváros török őrsége akkor még az oszmán területektől elszigetelve tartotta Budát, határozott cselekvéssel, kitartó téli ostrommal még vissza lehetett volna tőle foglalni.

Januári napsütésben

Vén árnyék csoszog,

Kávézgatnak valahol a

Téli viharok.

Amikor nagyon elfárad,

A Tél is henyél,

Rozoga faajtót csapdos

Valahol a szél.

Emberi otthon télen is

Csak Otthon marad,

Isten ajándéka minden

Boldog pillanat.

Januári napsütésben

Hűvös pihenő,

Rossz köpenyben szárítkozik

A morcos Jövő.

Tócsákban nézi magát a

Probléma-sereg,

Hivatal kopott poklában

Isten didereg.

Pengesd a húrt, vén Tinódi,
pezsdít a dal – régimódi –
mint egy nemes egri óbor,
ezzel él most koma, sógor.

Mert akik épp erre járnak,
mint az őszi, rezge árnyak,
legyen annak bármi ára,
vevők a romantikára.

  Kui János

  Oszlik a köd

A Meszes csúcsát elfedi a köd,
erős hideget érez, és köhög.

Beteg a Meszes, a városra néz,
neki gyógyulni, nem lehet nehéz.

Erősen áll, figyel a városra,
s a veszélyektől mindig megóvja.

A ködbe fújok, széledjen hamar,
látni akarom, amit eltakar.

Hunyadi János gyakran kényszerült együtt harcolni mindenféle kelletlen szövetségesekkel. Némelyikkel sok baja volt. Fegyelmezetlenek voltak, helyenként gyávák, jobban szerettek zsákmányolni, mint harcolni.

Egyszer egy ilyen, mindenféle balkáni nációból álló, könnyűlovas csapatnak azt a parancsot adta, hogy törjemek előre, és akadályozzák meg, hogy a szétvert, menekülő ellenség zöme átjusson egy hegyvonulaton.

- Foglaljátok el, és őrizzétek a szorost!

Mysty Kata
Árad a titok

A gyermeki szó angyali,
ha örömteli a beszéd,
féltő figyelem a keret,
  s ha lelke kincse - el'lesett...
Árad a titok,  fakadó
beszédfolyam,
s mint vízesés...
- társalgásban - a szeretet.
A"mi köze van" sem repeszt,
mert a tanácsod
- az ácsod...
Hite templomán
szószéket ácsol...

Ha kemény volnál, mint a kő,

hideg lennél, nem éltető,

talán több biztonságot adnál

homoknál, tollnál, izzó vasnál.

Ha formálhatnálak, mint vasat

formálnak át izzó parazsak,

alakíthatna  - azt hiszem –

edzett acéllá hűs vizem.

Ha kezem közül nem peregnél,

mint kavics-homok ér-peremnél

folyton-folyvást ős-konok daccal,

leigáználak szelíd arccal.

Ha lágyabb, puhább volnál tollnál,

minden sejtembe behatolnál,

rám súlyosulnál, míg csak élek.