Blogok

A következő félórában elmondtam a két grófnak, miféle terv született a fejemben. Hamarosan beszólították Gaudi András urat, és másokat is. Szinte mindenkinek volt valami meglátása, javaslata, kisebb ellenvetése.

A tanácskozás után Guzics várkapitány összetoborozta az embereket, akikre szükségem volt: kovácsokat, ácsokat, asztalosokat és egyéb mesterembereket, meg a szükséges segítőket. Másnap már csaknem ötszáz főnyi csapatot kommandíroztam.

Fülszöveg és ajánló az új kötethez.

Stephen Paul Thomas
Halál a csillagokban

„…nem szeretne háromszáz évig élni. Az maga lenne a büntetés…”

Még egyszer felmorajlott, majd
elcsendesedve magányában,
tovatűnt az idő óceánján...
Szertefoszlott reményszemcsék
sosem volt emlékeket sirattak.

Elmentettelek adathordozómra.
Kitörölhetetlenül, lélekbe vésve.

Szalmatekercsek,kévék, szélben szinte aranylón.

Nap tüze száraz tarló rendjét sem hevitette .

Még meztélláb jártam a torson. Játszi gyerekként,

Kilencvenharmadik rész

A Kádár-korszakból, a korszak közéleti toposzaiból egész sereg maradt meg ideológiai köpönyeget váltva, de változatlan mechanizmussal. Eltűnt az „élen járó tan”-ra való örökös hivatkozás, a marxista blabla, de a vele kapcsolatban álló sablonok ma is élnek.

Nézzünk néhány ilyet:

Annak idején a korszak ideológiai közvéleménye igen fontos fogalmakat sajátított ki. Például:

v     Szabadság

v     Haladás

v     Igazságosság

v     Elnyomás

v     Hősiesség

v     Forradalmiság.

 Mysty Kata
Tiszató

Szomorúság temetője, Tiszató,
Ölében a dal, s az ének ringató!
Fűzfák alatt nyaramat betakaró.
 
Édes kedve nyelvem hegyére égett,
el is olvadt - aranyló nap hevében.
Ettől röpül Pegazusom fagy-télben.

Kedélybeteg,

Fáradt egek

Aurájában

Lebegek.

——

Milyen szép is hazajönni;

Alig győzöm megköszönni…

—-

Világ arca: lelki bádog;

Fáradt csapadék szivárog.

—-

Fenn sötétlő

Fáradt egek;

Őszi-lanyhán

Pihenjetek…

—–

Hazai kutyaugatás,

A kapun belül

Minden más.

—-

Milyen szép is hazatérni,

Itthon mindig lehet

Élni.

——

Vén, reszketeg

Fáradt egek;

A világ mindig

Gyermeteg.

—–

Édes harmat, kolibriöröm.

Mézem vagy, s én mézed vagyok.

Szempilla igézet. Szemöldökön

rebbent pille, ha hagyod.

Csendben ellebegtet szivárvány ködön...

Rejtelmes, bíborfényben tündöklő hajnalok,
ahol tengerkék szemedbe merülve meghalok.
Éjfekete este bókol vágyunk hevének,
s mahagóniágy öblében titkon szeretnélek. 

1.

Fél-álomba ringató csoki nyuszik,

Remekbeszabott kötéllétrán lányok,

Marhalábszáron nyomókötés. Tuszik

Kalasnyikovval. Térdig vérben járok...

Vak- szerencse-patkó hintalovon

Hát-szélkakas toronyból lekiáltott

Három majom- parádésan visszafogott

Tenger-szem-ére (m) gyűlt kagyló. Neki átok...

XVI. RÉSZ

 Magliani elment. Hamarosan a többi lovas is utána. Bethlen és a többi vendég gyanútlanul beszélget.

„mü ott a hintónál beszélgeténk.”

Most történik a gyilkosság. Zrínyi Miklós, az ország legfontosabb és legtehetségesebb embere most kap halálos sebet. A gyilkosságot egy vadkanra fogják, és Magyarország helyzete hamarosan még rosszabbra fordul.

Senki nem tart semmitől, senki sem számít katasztrófára. Békés és enyhe novemberi délután van.

Ecsetvonás

Esik a hideg eső,

Ázik a Múlt-temető,

Emlékekből főz befőttet

Az Idő.

——–

Csatornából víz csorog,

A csóró Jelen kopog,

Vérszomjas filozófia

Sompolyog.

——

Sárrá lesz az út pora,

Tart a remények kora,

Szegények asztalán még van

Vacsora.

——

Esik a hideg eső,

Sóhajt erdő és mező,

Függöny mögött hallgatag a

Rendező.

—–

Hideg szeptemberi szél

Csalódásokról mesél,

Idő apó kampósbottal

Mendegél.

—–

Fű helyébe sár terem,

Kit a sors bánt, s félrevet az élet,
hinnie kell, nem oly mély a kút,
e szenvedés nem a végítélet,
szakadékból is van visszaút.

Erős hittel kapaszkodj a mába,