Csavargóének...
Beküldte barnaby - 2013, április 12 - 15:57Volt otthonom, és volt szép nejem
Gyermekeim is. Szép volt a szemük...'
Puha párnákkal bélelt fekhelyem
ma már csak vagyok, de nélkülük...
Megszállt a mámor, lelkemre ült
elvette féltett kincseim,
s ha a lélek e hiánnyal szembesül
csak szomorúan szenved „nincsein”...
Arcotok látom könnyeim mögül
bánattal bélelt, hideg a föld
Szívemben a magány néha még örül,
ha emlékük esténként úgy betölt...
Elfáradt testemben még égne a tűz
szikrát ha gyújtana, s akarna kéz