hzsike blogja

Nagyanyám sose volt fiatal

Beküldte hzsike - 2015, július 24 - 15:44
H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám sose volt fiatal
 
Nagyanyám sose volt fiatal,
öreg volt mindig - azt hiszem -,
előttem van, ahogy kivasal,
s ahogy a széken megpihen…
 
Vén kezét ölébe ejtve ült,
az égre bámult - néma volt,
egy percre a mennyel szembesült -
csak nézte őt a méla Hold.
 
Nagyapám hiányzott - tudtam én -
szomorúsága rám ragadt,
szemében megfakult már a fény,

Nem jön az álom

Beküldte hzsike - 2015, július 19 - 19:10
H.Gábor Erzsébet
Nem jön az álom
 
Nem jön az álom, éber az éjjel,
vágyaim szárnyán szállok a széllel,
ében-sötétben csillag a lámpás -
látszik a földút, sejlik a szántás.
 
Szénakazalban alszik egy árva -
vályogos házad ajtaja zárva,
ablakod nyitva, ég fele nézel,
csillagok fénye száz kicsi ékszer.
 
Sóhajod szép dal, hallgatom mélán,
két karod átfon, úgy simul énrám,

Ha majd...

Beküldte hzsike - 2015, június 29 - 15:34
H.Gábor Erzsébet
Ha majd...
 
Ha majd arcodra ró a múlt
szétfutó, éles karcokat,
bőrödre redőt hajtogat, 
s szépséged szürke-porba hullt,
 
ne szégyelld azt, hisz mind tiéd -
mi voltál, mi vagy, s majd leszel,
az élet lassan, így megy el...
Tanulj meg újra bízni még,
 
s ne hidd azt, hogy már nincs miért!
Elmúlik minden - hamva holt,
sarlóvá fogy a labda-hold -

Anyám szemében

Beküldte hzsike - 2015, június 27 - 14:09
H.Gábor Erzsébet
Anyám szemében
 
Anyám szemében gyöngy a könny,
tekintetében nincs közöny,
csak biztatás, csak szeretet -
árjában szinte elveszek.
 
Tenger az, gyönyörű óceán,
elnézném, bámulnám óraszám;
átölel, megnyugtat, mint ahogy,
réges-rég karjában ringatott.
 
Vele a boldogság szárnya vitt,
segített bennünket drága hit...
Jóanyám szemében könny ragyog,

Száll az öröm

Beküldte hzsike - 2015, június 23 - 17:32
H.Gábor Erzsébet
Száll az öröm
 
Ágak között bú lapul,
könnye szomjas útra hull.
Lopva leskel - úgy figyel,
bágyadt testtel bújik el.
Nincs sok hátra, érzi már,
várja őt az égi vár.
 
Gyémántfényű bolt alatt,
száll az öröm - hogy kacag!
Úgy danászik, mint a szél -
végre újra visszatér!
Arcon csókol, hűn ölel -
nem kell bánat, tűnjön el!
 

Szeretet száll a fák között

Beküldte hzsike - 2015, június 21 - 15:37
H.Gábor Erzsébet
Szeretet száll a fák között
(Egy kiállítás megnyitójára írtam,
ott fogom felolvasni)
 
Ébred a hajnal, Múzsa kél,
telik a vászon, lágy a szél;
festeni áldás, élvezet,
szeretni kell az életet.
 
A színek pompát játszanak,
aranyba bújt a sárga Nap,
s a fák ruhája zöld lepel,
a táj a fényben ünnepel.
 
Tarka a rét, s a sok virág,
a vérpipacs, a szarkaláb,

Eső után

Beküldte hzsike - 2015, június 20 - 21:36
H.Gábor Erzsébet
Eső után
 
Eső után, de szép a táj!
A büszke, sárga búzaszár,
egek vizébe részegülve,
piros pipaccsal elvegyülve,
alélva, fényre vágyna már!
 
A nap ragyog, ma tűzkohó -
karodba bújni volna jó!
Te tudhatod csak azt, mit érzek;
akár a szomja új vetésnek -
betelni nem tud - oly mohó.
 
A fák hegyén a gyöngy rezeg -
töröld le árva könnyemet!

Oltsd a szomjam

Beküldte hzsike - 2015, június 19 - 19:32
H.Gábor Erzsébet
Oltsd a szomjam
 
Tüzet fogott szívem újra,
vad viharok heve dúlja. 
Szavad szikra, lángom lobog,
kopott dobom vadul dobog.
 
Forr a vérem, zsibong, pezseg,
árja sodor, beleveszek.
Ajkam szomja olthatatlan,
lankadatlan ég a katlan.
 
Lázas vágynak vagyok rabja,
szám a csókod úgy akarja -
légy a kutam, kínom vedd el,
oltsd a szomjam hűs vizeddel.
 

Hiába

Beküldte hzsike - 2015, június 17 - 21:30
H.Gábor Erzsébet
Hiába
 
Ülök a parton a fák alatt,
magányom vállamra rászakad,
éjszínű kendőmet megkötöm,
rám néz a szél, de ma nem köszön.
 
Nem simít, nem dalol, nem zenél -
hiába kérdezem, nem beszél,
hajamra színezüst este száll,
reményem elhagyott, messze jár.
 
Egeknek könnye hull válaszul -
ölelne magához már az Úr!
Megváltást remélve szenvedek,

Véled az út

Beküldte hzsike - 2015, június 14 - 14:55
H.Gábor Erzsébet
Véled az út
 
"Látod a sast ott fenn a magasban? - sorsa az égbolt.
Nékem a sorsom a Föld, szárnyam a képzeletem..."
Régen a vágyunk égbe szökellt és annyira szép volt -
lángtüze langy hamuján múltamat átölelem.
 
Tudtuk; az élet nagy kegye az, hogy szárnyra bocsátott.
Véled az út csoda volt! - láttuk a menny kapuját.
Vártuk az Úr szent, drága szavát, hogy hátha megáld ott,

Százezer éve

Beküldte hzsike - 2015, június 1 - 21:06
H.Gábor Erzsébet
Százezer éve
 
Fölöttem átlátszó búra van -
kimenteném néha úgy magam!
Kétszínű, kérkedő Kánaán,
mindenki átlép a bánatán.
 
Virágzó pálmafák, mű Napok -
százezer éve, hogy hű vagyok!
Fuldoklom! - túl sok a műanyag,
őriznek sziklányi tűzfalak.
 
Vadkacsok nyílnak a torz igén -
kellene már egy kis oxigén!
Levegőt, levegőt adjatok!
megfojt e látatlan vasmarok.

Gyermekeimnek

Beküldte hzsike - 2015, május 30 - 17:44
H.Gábor Erzsébet
Gyermekeimnek
 
Mosolyodnak rózsaszirma
fájdalmamra legyen ír ma,
s akkor is, ha bármi bánat
nyomja szívét jóanyádnak.
 
Szemeidnek tisztasága
rakjon fészket minden ágra,
s úgy ragyogjon fel az égre,
mint a jövő reménysége.
 
Szádról szálljon olyan szép dal,
ami minden szívbe fényt csal -
színaranyból szőni selymet,
átölelni gyermeklelket.
 

Hullámvasút

Beküldte hzsike - 2015, május 29 - 19:57
H.Gábor Erzsébet
Hullámvasút
 
Sorsunk egy hatalmas hullámvasút,
rövid az idő, de hosszú az út,
kiszállni közben már nem lehet,
féked az egyetlen fegyvered.
 
Mennyből a pokolba visz a vonat,
utána megfordul, visszatolat,
reggel még fent vagyunk, este lenn -
forog a világ is esztelen.
 
Nem kértük magunknak ezt az utat
- okold a teremtő Atyád-Urad -,
mégis, mit kiszabott tűrni kell,

Emlékek béklyói

Beküldte hzsike - 2015, május 26 - 20:51
H.Gábor Erzsébet
Emlékek béklyói
 
Mikor az ajkad a számhoz ért,
bíborló lángra gyúlt a hajnal,
s a vágya csókba fúlt a Nappal -
feladtam mindent egy álomért.
 
Esküdtünk - örökre tart a nász!
Kit érdekelt az, hogy múlt a nyár?
Pipacsot dajkált a dús határ,
s aranyba’ ringott a magkalász.
 
Szerettünk, szabadon, boldogan,
kacagva szeltük a kék eget,
szárnyakat adott a képzelet -

Bohócok

Beküldte hzsike - 2015, május 26 - 08:03
H.Gábor Erzsébet
Bohócok
 
Ezernyi bohóc a színpadon,
mindenki produkál - Ő az úr!
Lassan a tűzoltót hívhatom,
leég az arcomról bőr, glazúr.
 
Az egyetlen néző én vagyok -
tapsoltam, nevettem, sírtam is;
szakad a cérna, már lázadok,
rekedten ordítom - mind hamis!
 
Mért kéne nekem is játszani,
mért fáj a szó, ami szent, igaz,
mért akarsz más színben látszani, 

Pünkösdi éj

Beküldte hzsike - 2015, május 25 - 11:14
H.Gábor Erzsébet
Pünkösdi éj
 
Ébredt az éjszaka, gyúlt a Hold,
fényt szitált, tavaszi szél dalolt,
akácok illatát hordta szét -
tündöklő bálterem volt az ég.
 
Csillagok ragyogtak, mécsesek -
akár a gyönyörű kék szemed!
Karodban ringattál, várt a csók,
bőrödet becézték lágy kacsók.
 
Fentről egy cikázó fénynyaláb
aranyba fonta az éjszakát,
s beszökött hozzánk az ablakon,

Kankalin

Beküldte hzsike - 2015, május 18 - 20:10
H.Gábor Erzsébet
Kankalin
 
Hegy tövében áll a ház,
mállik róla már a máz,
ablak nincsen, szétesett,
szúette a vén keret.
 
Ballagok a földúton,
szoknyám leér, fölhúzom,
harang hallik, félrever,
apró madár énekel.
 
Minden tarka-vadvirág,
visszaring a jóvilág,
nehéz szívvel baktatok,
dédapámék laktak ott.
 
Csokrot szedek, kankalint,

Vadrózsák földjén

Beküldte hzsike - 2015, május 12 - 17:22
H.Gábor Erzsébet
Vadrózsák földjén
 
Vadrózsák földjén születtem én,
ott, hol az élet nagyon kemény.
Tüskéim védtek, ahogy lehet,
túléltem minden ítéletet.
 
Szirmaim tépte vadul a szél,
ágaim csonkra nyeste a tél,
vadlelkem mint az árva gyerek,
szeretni vágyva epekedett.
 
Rám fontad indád, s olvadt a jég,
tőled lett, kedves, derűs az ég,
tűz tombolt bennünk, tízezer Nap,

Oldalak