hzsike blogja

Fonákvilág

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 9 - 16:18
H.Gábor Erzsébet
Fonákvilág
 
Mi lesz veled drága világ?
Kopár földön nincsen virág!
Istenadta létünk ma már,
nemes helyett, olcsó bazár.
 
Ma az "igaz" ál, és hazug,
védik, óvják, magas kapuk -
néma beszél, macska ugat,
minden süket rajtuk mulat.
 
Mindent szabad! Csak a szavak
lapulnak a kalap alatt.
Tűrni könnyű, szólni nehéz -
gyáva szívben él a merész.
 

Az utcalány

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 7 - 18:40
H.Gábor Erzsébet
Az utcalány
 
Szép volt, sovány, és árva is,
putriban álmodta álmait,
tudta; valamit tenni kell -
otthon a pulyáknak enni kell!
 
Elhagyták őt már annyiszor,
ütötték, verték, s míg folyt a bor,
késbe omlott az élete -
látszik a keblén az él, hege.
 
Vállán a terhe egyre nőtt -
elég volt! - mondta egy délelőtt,
vágya csak egy volt, legbelül,

Túl az álmokon

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 7 - 11:31
H.Gábor Erzsébet
Túl az álmokon
 
Túl az álmokon. Kinn már a tél havaz,
magamra húzom könnyű plédemet -
üresen bámul rám a képkeret,
fáj a csend nagyon, hiányzik szép szavad.
 
Selyme átölelt, akár a lenge szél,
virágok nyíltak, száz madár dalolt,
a szíved nékem édes zárka volt,
s én boldog foglyod, ki rabként vígan él.
 
Könyved kezemben. Szemembe néz a múlt -
soraid most is játszanak velem!

Aggódom érted én hazám

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 5 - 16:05
H.Gábor Erzsébet
Aggódom érted én hazám
 
Aggódom érted én hazám,
imákat mormolok óraszám;
megrázó az, hogy hirtelen
ezernyi idegen itt terem.
 
Eddig is sok volt a válladon,
spóroltál adókon, áramon,
azért, hogy minekünk jobb legyen,
s emberként éljünk e szent helyen.
 
Vannak itt szegények annyian 
- s nem élnek úgy, mint a lagziban -,
szívesen költözne, s nincs hova,

Nyitott könyv voltam

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 4 - 13:35
H.Gábor Erzsébet
Nyitott könyv voltam
 
Nyitott könyv voltam. Szűztiszta lapjaim
megteltek lassan szebbnél szebb regékkel 
 - gyermeki lelkem mindenben mesét lel -,
kerestem utam, s gyönyörű álmaim.
 
Verseket róttam lángoló betűkbe,
létemnek Istene az igaz szó volt -
azzal a pennám még sohase spórolt,
sorokba vetve a csalót elűzte.
 
Magasra szálltam, vágyam a mennybe vitt,

Feléd az úton

Beküldte hzsike - 2015, szeptember 1 - 10:41
H.Gábor Erzsébet
Feléd az úton
 
Feléd az úton a szél kísér,
szelíden átfonja vállamat,
örömöm szárnyra kap, égig ér,
tenálad szeretni vár a nap.
 
A völgyben ezernyi vadvirág,
bodzafa ontja az illatot,
enyém az erdő, a nagyvilág,
dúsgazdag szegényen így vagyok.
 
Vigyáznak reám a régi fák,

Anyám kezében

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 20 - 17:41
H.Gábor Erzsébet
Anyám kezében
 
Asztalon már az új kenyér,
a gazdag dőzsöl, bent henyél,
a csóró fáradt, ülne már,
de rá a szolga munka vár.
 
A koldus szíve megszakad,
hiába lépked, nem halad,
az éhe fáj, a szem kopog,
cipője talpa elkopott.
 
Fejére állt a nagyvilág!
Gyanús már minden mákvirág,
lelkeket rág a százfogú,
vagyonért dúl a háború.
 

Új kenyér

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 20 - 10:36
H.Gábor Erzsébet
Új kenyér
 
Az asztalon hűl az új kenyér,
simítja kérges, vén tenyér,
a gazda nézi, nyála gyűl,
könnyeit nyelve hátra dűl.
 
Megszegi némán, szótlanul -
az ünnep a csendben ott lapul,
kordul a gyomra, enne már,
szelíden száll az illatár.
 
Könnyűre fújta a jó kovász -
szájához venni tétováz,
szemét becsukva ráharap,
dolgos kezeket áld a nap.
 

Nehéz az út

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 18 - 16:44
H.Gábor Erzsébet
Nehéz az út
 
Nehéz az út, de oly csodás!
Batyud cipelve lépegetsz,
ezernyi titkos állomás
peronja őrzi léptedet.
 
Előre mész, utad szabad -
de nem tudod mi vár ma rád,
a holnap is homály marad,
a múlt az egy, kebelbarát.
 
Veszély sodor, vihar cibál,
a harc kemény, de ott a cél!
Erős hited kalászt kaszál,
akár a penge-kardacél.
 

Ki vagy te?

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 16 - 20:56
H.Gábor Erzsébet
Ki vagy te?
 
Ki vagy te mondd, te szép szavú?
Messzire száll a mélabú,
hogyha a hangod hallja, s lágy
szirmokat bont a néma vágy;
 
virágot ont a tarka rét,
értelmet nyer a puszta lét,
nemesfű nő a vad helyett,
s dalodnak szívem ad helyet.
 
Ki vagy te mondd, te halk szavú,
kertembe ízes, jószagú
illatot hordó, lenge szél?
Képzelet - s mégis bennem él;

Én tudom csak

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 16 - 14:02
H.Gábor Erzsébet
Én tudom csak
 
Lehet, hogy másnak semmiség,
de nékem ünnep, dal, gyönyör,
szívemben apró szentmisék
dobognak, hogyha bú gyötör.
 
Tenéked szól ez Istenem -
kegyelmet kérnek halk szavak,
számomra vigasz így terem
reménytől kéklő ég alatt.
 
Lehet, hogy néked semmiség,
de hozzád hű az én hitem -
véremmé váltak szent igék,
hatalmuk van, mert elhiszem.

Az utolsó ősz

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 15 - 19:37
H.Gábor Erzsébet
Az utolsó ősz
 
Szerette a szilvát nagyon.
Leültem - gondoltam, hagyom,
s csak néztem, ahogyan falja.
Egy darázs repült a falra;
 
dühödten csapkodtam szegényt -
nem hagytam életre reményt.
Apám csak ette a szilvát -
az ablak törtfényben vibrált,
 
őszi Nap sugara játszott -
legyen a pillanat áldott!
Arcára örömöt festett -
alkonyult, aranyló est lett.

Végítélet

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 10 - 20:04
H.Gábor Erzsébet
Végítélet
 
Ősi erővel tör fel a tűz,
útjából mindent messzire űz,
ömlik a láva parttalanul,
pokla a mélynek elszabadul.
 
Szürke a felhő, nézi az Úr,
pernyeesőnek porhava hull,
büntet az ég ma, senyved a táj,
reszket a Föld is, halnia fáj.
 
Isten küldi e fergeteget -
pusztul a lét, ha nincs szeretet.
Ő adott mindent, s ő veszi el,

Korlátok

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 7 - 16:32
H.Gábor Erzsébet
Korlátok
 
Korlátok jobbra, korlátok balra,
ütközöm földbe, sziklába, falba,
szárnyaim törnek, tollaim hullnak,
lefelé húz a súlya a múltnak.
 
Felállok újra, csontjaim fájnak -
rabjává lettem tegnapnak, mának,
süllyedek mélyre, nehéz a láncom -
meddig kell tűrnöm, meddig kell várnom?
 
Az égre nézek; figyel az Úr is -
hiába minden, megszököm úgyis!

Akár a fáradt szél a fán

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 4 - 08:36
H.Gábor Erzsébet
Akár a fáradt szél a fán
 
Akár a fáradt szél a fán -
mikor egy percre megpihen,
úgy hallgat most a néma szám,
megfagyott csendje épp ilyen.
 
Nem oldja semmi fel ma már,
nem jössz - a Hold is oly rideg,
vajúdó ajkam szóra vár -
nem kell a csókom senkinek.
 
Mozdul a szellő, tétova,
fakult levélke csüng a fán -
lejárt már rég a fénykora,

Szoríts kebledre szép hazám

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 3 - 16:38
H.Gábor Erzsébet
Szoríts kebledre szép hazám
 
Szoríts kebledre szép hazám!
Fogam nyomától ég a szám,
ajkamat rágom - sós a vér,
élni kevés az órabér.
 
Ne engedj menni szép hazám,
vállam feltörte már a vám,
hagyd meg a házat hol lakom -
befú a szél az ablakon.
 
Áldd meg a földem, Istenem,
nékem a jó csak itt terem,
szeretnék élni emberül -
levesbe hús már nem kerül.

Hitetlenül

Beküldte hzsike - 2015, augusztus 2 - 16:59
H.Gábor Erzsébet
Hitetlenül
 
Ujjait egymásba fonva,
szótlanul nézte a semmit -
pedig az Istenben nem hitt,
imáját suttogva mondta.
 
Szemei messzire láttak,
üveges könny volt az ablak -
ott fönn tán kegyelmet kaphat!
Gyávákká lesznek a bátrak.
 
Pedig a Mennyekben nem hitt,
ám mégis imákat mormolt -
jólesett, annyira jó volt!
Sohasem bántott ő senkit.
 

Gyenge karomban

Beküldte hzsike - 2015, július 31 - 20:18
H.Gábor Erzsébet
Gyenge karomban
 
Hajlik a hátam a terhed alatt,
jégközönyödtől megfagy a Nap,
reszket az ének, fázik a fény,
sírva halódik az árva remény.
 
Annyira hittem a szép szavadat -
lávahegyedből domb se maradt,
fénykapu voltunk - fent lebegő,
melynek az íve az ég fele nő.
 
Tél jege ül ma a hűs szavakon -
mondd, hova tűntél szép tavaszom?
Gyenge karomban nincsen erő,

Oldalak