hzsike blogja

Őszanya

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 30 - 19:48

H.Gábor Erzsébet

Őszanya

 

Asszonyöledben, Őszanya, ringass! 

Mézga-gyümölcsöd adjon erőt,

föld-puha ágyra hints falevélből,

megpihenedni, rőt lepedőt.

 

Óaranyfényed rézsugarából

adj még egy csöppet - megköszönöm!

Szőlőlevéből, s pozsgabarackból, 

csorduljon számba életöröm.

 

Nem pazarolnám dús aromádat -

már az időm sem engedi meg,

féltve vigyáznám - hála tenéked -,

Magány

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 26 - 16:14

H.Gábor Erzsébet

Magány

 

Egyedül ül a szirteken,

lefelé néz a völgy felé,

magánya fojtó intelem,

megadva áll az ősz elé.

 

Sápadt levelek, gyűrt virág,

múlik a nyár az indián,

léte megdermedt jégvilág,

pedig a fényből nincs hiány.

 

Ragyog a Napja - hogy ragyog!

- lenne helyette árny, de lenn! -

kifosztott szíve úgy sajog,

boldogság itt már nem terem.

 

Napsugárba fontam

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 24 - 15:20

H.Gábor Erzsébet

Napsugárba fontam

 

Napsugárba fontam minden szép szavad,

életembe szőve égi béke vagy.

Elköszönt a nyár is, fáznak már a fák,

árva lett a fészek, árva lett az ág.

 

Őszülő hajamra lisztet szór a dér,

megnyugodtam én is, s nem forr már a vér

ereimben, hogyha hallom szép dalod -

puha vánkosom lett áldott két karod.

 

Ám ha egyszer újra visszatér a nyár,

Észveszejtve

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 22 - 16:29

H.Gábor Erzsébet

Észveszejtve

 

A szívem majdnem megszakad -

nem mondom el, mit, nem szabad,

mert nem bízom! - de hinni kell! 

Az Úr, vajh meddig nézi el,

 

a "bűnömet" - mi oly pazar,

mint nyár után az ősz-avar -,

hogy; észveszejtve szól dalom,

s kottát írok az udvaron;

 

s míves sorokban rím fakad,

és nincs ocsú, csak tiszta mag -

rúnákat ró a két kezem,

Falak

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 18 - 21:20

H.Gábor Erzsébet

Falak

 

Nem tudok kitörni többet én,

világot látni már nincs remény,

falakat raktam, várfalat,

fölülről süt csak rám a nap.

 

Fösvény kis sugara szánalom,

nem űzi el már a bánatom,

nem elég, fázom, fulladok -

levegő kéne, s nem kapok.

 

Se ablak, se ajtó, semmi sincs,

malterba merült a rézkilincs,

én már csak körbe járhatok,

hiába vések vájatot.

 

Aratók

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 16 - 16:31

 

H.Gábor Erzsébet

Aratók

 

Érik a búza, duzzad a szem,

szőke kalászban pattan a ház,

szorgos marokban kéve terem -

izzik a nyár, a tarka varázs.

 

Új kasza surran, ritkul a sor,

szórja a csép a dús magokat,

telnek a zsákok, szálldos a por,

Régi nyár

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 15 - 13:48

H.Gábor Erzsébet

Régi nyár

 

Lehajtott fejjel baktatok,

a sárban sír egy vén kavics,

nem látom, szinte vak vagyok -

mulat az idő rajtam is.

 

Hajamba túr az esti szél

 - előttem fogytán már az út -,

sálamat tépi, nem kímél,

szívemben zúgó ár a múlt.

 

Egy házhoz érek - "régi nyár"-

penészes, mállott, vén falak,

engem most mégis élni vár

romja, az őszi ég alatt.

 

Remény kell

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 14 - 14:24

H.Gábor Erzsébet

Remény kell

 

Mit ér, ha cseng, ha bong a rím,

ha nincs mögötte semmi sem?

Mit ér a dal, ha fals, hamis,

mit ér a szó, ha nem hiszem?

 

Mit ér a szív, ha nem dobog,

s a lélek holtan - mondd, mit ér?

Mit ér az ész, ha elvakult,

ha kincset herdál bóvliér’?

 

S mit ér a szem, ha nem ragyog,

s közelre látsz, de messze nem?

S mit ér a titkod, hogyha nincs -

Béke

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 8 - 16:20

 

Versemet, Jávorka Csaba: Béke c. csodás festménye ihlette.

 

H.Gábor Erzsébet

Béke

 

Ma csend van a parkban.

Madárfa

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 4 - 14:30

Lélekfosszíliák

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 2 - 21:25

 

Versemet, Jávorka Csaba: Lélekfosszíliák c. gyönyörű festménye ihlette.

 

H.Gábor Erzsébet

Lélekfosszíliák

 

Az utolsó dal

Beküldte hzsike - 2014, július 30 - 20:51

H.Gábor Erzsébet

Az utolsó dal

 

Ragyogva szállt a szép madár,

követte őt a lenge szél,

útjában annak nincs határ,

akinek mindig szent a cél.

 

Magasra  repült, kérni ment,

hajtotta, űzte vashite,

tudta, hogy  el fog égni fent -

rég volt ily elszánt, s ennyire.

 

Dalolni vágyott újra ő,

ellopták hangját, néma lett -

mit ér a száraz búzatő?

Mag nélkül meddő szénahegy.

Egyszer még

Beküldte hzsike - 2014, július 29 - 21:34

H.Gábor Erzsébet

Egyszer még

 

Nem jöhet vissza már soha -

ne hidd, hogy sorsod mostoha,

csak így van ez,

csak így van ez.

 

Elillant, elszállt, nincs tovább -

lépted is egyre tétovább,

múlik a nyár,

múlik a nyár.

 

De majd a végső hajnalon

átölel egyszer még dalom,

s hazakísér,

s hazakísér.

 

2014.07.29.

 

Amikor írok

Beküldte hzsike - 2014, július 22 - 17:43

H.Gábor Erzsébet

Amikor írok

 

Valami édes késztetés 

bizserget mélyen, legbelül,

szaporább lesz az érverés -

az érzés lassan csendesül.

 

Arcomon bíbor pír fakad,

zsibong a vérem - alkotok!

Nyirkos a blúzom, rám tapad,

tollamnak szára dalt kopog.

 

Valami furcsa égi hang

diktál, s én írok - írni kell!

Kottákat bong egy kis harang -

Ne siess!

Beküldte hzsike - 2014, július 20 - 16:38

H.Gábor Erzsébet

Ne siess!

 

Indiántáncot jár a nyár,

vajúdik még a hűvös ősz,

meredek parton ül a csősz,

véget ér lassan már a bál.

 

Ne siess édes áldozat,

meleged selyme éltető,

fölöttem légy te fénytető,

s ragyogd be még az álmomat.

 

Repülni vágyom messze, fel,

perzsel a tollam, indulok -

dalolni én csak így tudok,

kalitkám mégsem enged el.

 

Nagyanyám

Beküldte hzsike - 2014, július 12 - 20:15

H.Gábor Erzsébet

Nagyanyám

 

Ráncok mélyültek szeme körül,

hittem, a fény is vele örül -

hisz mindig nevetett.

 

Keze remegett, bőre aszott,

szíve telve volt, bőven adott -

Július volt

Beküldte hzsike - 2014, július 6 - 12:22

H.Gábor Erzsébet

Július volt

 

Július volt. Ránk szakadt a nyár.

Öreg kútban sárgadinnye hűlt,

ajkunk húsán mézes íze gyűlt,

ifjú szívünk lázas lángra gyúlt,

dúlt az érzés, őrült csókba fúlt.

 

Perzselt a nap, új gerezd fakadt.

Dús kalászban Isten kegye élt,

búzamagban jövő lisztje ért,

sorsunk polcán foszlós, friss kenyér,

s ölelt minket égi, nagy tenyér.

 

Fürödj meg kedves (3)

Beküldte hzsike - 2014, július 2 - 21:12

H.Gábor Erzsébet

Fürödj meg kedves

 

Fürödj meg kedves, langy a víz,

lemosom rólad az út porát,

vesd le a sors sáros bocskorát,

feledd a rosszat, s újra bízz!

 

Bontsd le árnyékos várfalad

 - ha itt vagy, nem számít semmi sem,

bánatod messzire elviszem -,

s hunyd be szemed, ha bánt a Nap!

 

Múltadat tisztára áztatom,

vetkőztesd le a lelked is!

Hószín a vánkos az ágyadon -

 

Mire vársz?

Beküldte hzsike - 2014, június 29 - 19:49

H.Gábor Erzsébet

Mire vársz?

 

Mire vársz a görbe hátú fák alatt?

Azt hiszed, az ősz után még nyár lehet?

Rút az idő, alaposan rászedett, 

redőzve rád mélybarázdás árnyakat.

 

Áldozóban már a napod, alkonyul,

pókfonálnyi könnyű álmod elrepült,

mézes borból asztalodra nem került,

torkod emlék fojtogatja, elszorul.

 

Száraz ágból hajtás soha nem fakad -

lábad elé hullik le egy rőt levél,

Tetőzni bajt

Beküldte hzsike - 2014, június 28 - 11:17

H.Gábor Erzsébet

Tetőzni bajt

 

A dús folyónak árja már

a parton majdnem átszaladt,

az ég szeméből ennyi könny,

tán évek óta nem szakadt.

 

A búza szára vízben állt,

a nyár hiába küszködött;

az Úr akarta! - Így legyen!

S a víz győzött a tűz fölött.

 

A gazda kérges szíve fájt 

- hajolva dőlt a búzaszár -,

az égre nézett - Istenem,

kenyérre így se futja már!

 

Oldalak