Szent Karácsony napja van,
Kedvünk égig ér;
Még csak hírmondót se hagyott
Mára itt a Tél.
Kint a holdfény simogatja
A házunk falát,
Bent boldog elfoglaltságban
A kicsi Család.
Karácsonyi békés,
Áldott, szép napok;
Minden mosolyban az Isten
Áldása ragyog.
Karácsonynak Szent Ünnepe
Érkezik ma el,
Isten mindannyiunkat a
Lelkéhez emel.
Ma minden ünneplő ember
Lelki, szent Rokon;
Szeretet és meghatottság
Van az arcokon.
Családomon keresztül ma
Isten van velem,
Borzongatón árad bennem
A Szent Kegyelem.
Karácsonynak Szent Ünnepe
Érkezett ma el,
Isten mindannyiunkat a
Lelkéhez emel.
A Szeretet varázslatos
Régi ünnepére
Költözzön az Otthonodba
Boldogság és
Béke!
Mindenki, akit csak szeretsz,
Boldogságban éljen,
Békében,
Harmóniában
Higgyen és reméljen!
Ideje jött ünnepnek,
Hitnek,
Karácsonyfának;
Boldog karácsonyt az egész
Szép Magyarországnak!
Mi a probléma Zrínyi halálával?
Ádvent szürke ege alatt
Kopaszak a fák,
Szürke csendbe kapaszkodik
A szürke világ.
Néhány kókadt levél zörög
A vén körtefán,
Már a vén Idő is vágyik
Karácsony után.
A vén Nap ma délben is csak
Lustán szendereg,
Kabátunkat gúnyolódva
Nézi a hideg.
Ádvent szürke ege alatt
Remény-sokaság;
Szent Karácsony jöttére vár
A fáradt világ.
Ádvent szürke ege alatt
Az Isten vezet;
Ádvent szürke ege alatt
Fogom a Kezed.
Baj van a kánonnal?
A fenti tünetcsoport láttán óhatatlanul felmerül bennünk, nincs-e valami igen súlyos probléma a „hivatalos” irodalmi értékítélettel. Miféle kánon van érvényben? Valóban olyan abszurd helyzetről beszélhetünk, hogy ugyanaz a mű, ha brancsbeli írja, irodalmi érték, ha meg brancson kívüli, alkotja meg, dilettáns fércmű?
Lehet értékmérő egy ilyen szemlélet? Lehet bármit is valódi értékké kanonizálni ilyen alapokról? Miféle teória áll mögötte?
Ahogy az évek szaladnak,
Egyre szebbet, többet adnak.
Test öregszik,
Lélek éled;
Évről évre szebb az Élet.
Múlt ölében ül a Jelen,
Jövő növekszik szüntelen.
Ahogy az évek szaladnak,
Rossz félelmek elmaradnak.
A becsvágynak bealkonyul,
Végleg nyugalomba vonul.
A fényes ballaszt esendő;
Elviszi mindet az Idő.
Ahogy az évek szaladnak,
Múlik heve a haragnak.
Fiatal türelmetlenségek
Szép, türelmes véget érnek.
Ahogy az évek szaladnak,
Ötvenötödik ádventem;
Isten kék ege felettem.
Az alkony fekete bársony,
Közeledik a karácsony.
Boldogság a nagykabátom,
Lelkiekben sose fázom.
Ötvenötödik ádventem;
Céljaim jövőmbe mentem.
Van Család,
Szerelem,
Lélek;
Ameddig érdemes -
Élek.
A liberális rombolás után,
Ha a ripacs, képmutató profán
A ködös semmibe menekül el,
Egyszer majd újra...
Építeni kell...
Egyszer majd újra építeni kell!
Mi is történt Zrínyivel?
Nézzük a “hivatalos” álláspontot:
Perjés Géza:
“Halálának körülményeit elég pontosan ismerjük…. A történeti kutatás… mind a mai napig semmi olyan adatot nem talált, amely akár csak valószínűsíthetné ezt a feltevést (mármint, hogy Zrínyi gyilkosság áldozata lett).
A tudomány valóban semmi olyan adatot nem talált? Ezt másképp tudom, de haladjunk sorjában.
Hétköznapi esti csendben
Tél szakálla halkan serken.
Alkony fején sötét kendő;
Öregedik az esztendő.
Lombjai javát megette;
Eljárt az Idő felette.
Hétköznapi esti csendben;
Mindig a Jövővel szemben.
Hétköznapi esti csendben
Anikóm keze kezemben.
Istennek szeme se rebben;
Hétköznapi esti csendben...
Szent karácsonyt várva
Ádvent idején,
Karácsonyi lélektüzem
Élesztgetem én.
Hátam mögött szorgos
Kályha duruzsol,
Kint az anyag ordít. Isten
Hallgat valahol.
Jövő alszik titkos
Jászol rejtekén,
Szent karácsonyt várva
Ádvent idején.
A vasvári béke
Elengedhetetlen, hogy legalább a vasvári béke fontosabb pontjait ne soroljam itt fel.
Emlékeztetek rá, ezt a békét jelentős győzelem után kötötték, és hosszú ideig titokban tartották.
Vasvári béke
Frieden von Eisenburg
(Elnézést, németül sokkal jobban hangzik)